Vajó Sándor: Lapzártáig ott voltam a ,,Cigánygyilkosságok" tárgyalásán VI.

 

Kiknek a kezébe kerülhetnek

 

a gyilkos fegyverek?

 

 

Szociális munkás leszek...

Március elején jártunk, pénteki nap van. Szörnyű emlékek felidézésére invitálta a bíróság a firkászokat és érdeklődőket.

Mint tudjuk, 2009. augusztus 3-ra virradó éjszaka egy kislétai családot támadtak meg „feltételezhetően" a jelenleg előzetes letartóztatásban lévő srácok. Mivel a tárgyalás ez esetben is helyszíni volt, videóról szemléltük a történteket, amit a lakáson Misszori elnök vezényletével történt.

A feltételből a következő képek maradtak meg bennem:

A sértett lány emlékezete szerint három csattanást hallott, majd valami meleget érzett sérülésének helyén. A későbbiekben történtekre már nem emlékezett.

A képek a kórházi ágyat hozták be legközelebbi történtekkel kapcsolatban, de ott sem értett dolgokat. Miért csak rokonai járulnak ágyához, idegenek... miért nem? Kezelése a tragédiát követően egy hónapig tartott, majd ezt követően hozzátartozói tudatták vele: anyu elhunyt, lelőtték akkor éjjel, amikor te is megsérültél.

A tárgyalás elnöke a meghallgatás alkalmával elmesélte, a kiérkező mentősökkel az adatait még meg tudta osztani. Amikor a felvétel készült, Tímea 15 éves volt, de az idő múlása jobban elhomályosította az akkor történteket, mint annak előtte, még frissen.

Megtudhattuk, hogy a sérülések, amelyek ez alkalommal érték őt, egész életében korlátozni fogják mozgásában. Ujjait nem tudja megfelelően kiegyenesíteni, és csak külső segítséggel sikerül felöltöznie.

A címben szereplő „szociális munkás leszek" fontossága most következik. Amikor a meghallgatáson több mindenről is beszéltették, elárulta: szociális munkásként szeretne dolgozni, erre készült, de úgy érzi, nem fog menni a sérülései jóvoltából.

A esetleges támadókkal kapcsolatban két dolgot jegyzett meg. Az egyik, hogy az elkövetők életük végéig maradjanak a börtönbe. Másik viszont az a kétely, mely érthetetlenné teszi azt a momentumot számára, hogy megtámadták a családját. A támadóknak mennyivel lenne könnyebb helyezte, ha az ő családjukat is megtámadnák, és ugyanilyen helyzet maradnának utánuk.

 

A nővérünk vérben van...

Az egyik tanú, egy kislétai hölgy elmondásából megtudtuk: a lövések hallatán arra gondolt, hogy esetleg ölik a romákat, bár élettarása megnyugtatta, tűzijáték lehet, aminek a hangját hallják. Már csak hajnalban tudta meg az események okát.

Az elhunyt Balogh Mária testvére elmondta: haragszik a terheltekre, mert megölték a nővérét, de alighogy kimondta, sírni kezdett. Nehezen, de érthetően folytatni kezdte, és abból már kitűnt: reggel öt óra lehetett, hogy megérkeztek a testvére házához, mondván, eddig is együtt jártak dolgozni, most se legyen másként. Ahogy közelebb ment, azonnal látta, nyitva az ajtó. Bement és vérnyomokat látott. A hátsó szobában rekedt hangot hallott, a nőre lányáé volt, azt mondta, a szobában vagyunk. Tímea véresen, feldagadt nyakkal, csak állt. majd elmondta, hogy a vihar miatt becsapódott az ablak, ezért betörött, és a szilánkok megvágták - idézte fel a tanú. Látta ugyan, hogy az ágyban fekvő testvérének combján és karján sérülések vannak. De elképzelni sem tudta volna a történteket. Nagyon megijedt, nem tudta, mit csináljon, majd kirohant a házból és azt kiáltotta, hogy „Marika vérben van". Ekkor ketten, akik vele voltak, bementek a házba. Először - mint mondta - a mentőket hívta, mert reménykedett, hogy még életben van a testvére.

 

A támadás következménye

Tímea, mint az orvosok megállapították, életveszélyes, maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket szenvedett, miközben édesanyja életét vesztette, a testébe fúródó több lövés nyomán.

A lány testébe kb. százötven sörétszem hatolt, roncsolva annak nyakát, arcát, mellkasát és koponyáját egyaránt. Így találtak rá a reggel munkába menet anyját megnéző emberek. Az akkor 13 éves kislány - eszméletlenül, saját vérébe majd meg fúlva - öt órán keresztül feküdt, mire rábukkantak. Édesanyjára két sörétes fegyverből összesen öt lövést adtak le, ennek következtében 45 évesen azonnal meghalt.

Megjegyzem: a helyszíni tárgyalást a kislány családja kérte, mondván, a testi, lelki sebeket viselő kislánynak ne kelljen a tárgyaláson megjelennie. Misszori ezt teljes mértékben, tiszteletben tartotta, és akceptálta is. Ezúton köszönöm én is, bíró úr, az önben megnyilvánuló együttérzést.

 

A fotós szava „perdöntő" lehet

Lassan a hónap közepénél tartunk, a tárgyalássorozatból kb. kétharmad elrepült, és mégis akadnak érdekes percek és órák. A bíróság újfent sort kerített a tatárszentgyörgyi események felidézésére, azok közül is a felelőtlenül végzett helyszíni-szemlére, az összes velejárójával.

Ha pontosan idézni szeretném: a szolgálatot teljesítő kíberek első ránézésre balesetre gyanakodtak. Sajnos, csak órák múlva gondolkoztak: jobban meg kellene vizsgálni a területet, főként mert nem is zártuk le megfelelően. Igen, a helyszínen ténykedő egyenruhások már akkor össze-vissza járkálva, mindennel oda nem illő dologgal keverve hagyták maguk után. Ekkor az újabb bejelentésre a töltényhüvelyek megtalálása után szálltak ki ismét. Szerencsére itt a fotó-riporter ügybuzgó munkamániája segített. Mire másodszor is kiszálltak, a fotós mindent az eredetiben örökített meg. Értelemszerűen, a fotózáskor még nem járták annyira, sőt néhol egyáltalán össze a területet.

A dátum, amelynek fontos szerepe van az ügy kapcsán, 2009. február 23-a. Ekkor tapostak össze vértócsákat (amely az elhunyt apjától, Csorba Róbert-től származott), bizonyos töltényhüvelyekről, amikre nem figyeltek a rendőrök, arra hivatkoztak, éjszaka és sötét volt, nem láthatták.

Álljunk meg ennél a mondatnál egy picinykét! Nos, kérem, ha helyszín-biztosítással van megbízva a szolgálatost teljesítő rendőr, nem beszélve arról, hogy az adott helyen gyilkosságok történtek, teljes területet - a megjelölttől 10 méterre még távolabb, lámpákkal, kellő fényt létrehozva, hogy véletlenül se hagyjanak ki semmit - kell körbekeríteni.

A tényleges kérdés, hogy a fotós kolléga képei mennyit segítenek az esetleges közelebb kerülést illetően.

„Úgy tudtam, családi tragédia történt, egy ház leégett, ketten meghaltak" - vallotta szerdán, a tizenötödik idei tárgyaláson meghallgatott fotoriporter. Kihalt volt a falu, amikor reggel nyolc körül megérkezett, nehezen talált Csorbáék házához. Rendőrt nem látott, Csorba Csaba megkérdezte tőle, mit szeretnék lefényképezni, és azt mondta, végezzem nyugodtan a munkám. Húsz-harminc tanácstalan ember téblábolt a ház körül, ők találták meg a töltényhüvelyeket. „Kérdezték, mit csináljanak, azt mondtam, hívják vissza a rendőröket." Ameddig meg nem érkeztek, a riporter lefényképezte a töltényhüvelyeket, a széttaposott vértócsát, a gyilkosság nyomait, a ház körül bóklászókat. Több száz felvételt készített.  Ezek közül jelent meg az index.hu honlapján az a fénykép, amelyre Bérdi Zsolt, Kiss Árpád védője hívta föl a bíróság figyelmét. A felvétel a helyszín elkésett biztosítása, és a nyomok rögzítése előtt készült: öt férfi látható rajta, az előtérben két töltényhüvely.

A tárgyaláson levetített felvételek egy része különös körülmények között készült. Az első helyszínelő rendőrcsapat balesetet állapított meg. A gyújtogatást és a gyilkosságot kizárták, hiába ordibált Csorba Csaba, hogy fia házát felgyújtották, riasztotta a dabasi kapitányt állítása szerint azzal, hogy „azonnal gyere, Pityu, bazmeg, a családomat kiirtották". A rendőrök reggel hatkor elmentek, a helyszínt nem biztosították, a nyomok megrongálódtak, a rokonok és a szomszédok letaposták, a fotoriporter készítette az első használható felvételeket. A tényfeltáró helyszínelés azonban csak a második riasztás után, 23-án délelőtt kezdődött el.

 

Tiszalök

Olvasóim talán mondhatnák is, hogy Tiszalökről már sokszor írtam, nem lehetne másról is? Igazuk van, kaptam viszont több mailt, amelyben ha nem is ennyire durván, de megjegyezték, hogy meddig tárgyalnak egy-egy adott helyszín eseményeit. Szóval egy ekkora nem mindennapos, és nagy horderejű ügynek több szála is lehetséges. A bíróságnak az a feladata, hogy a teljesség igénye nélkül igyekezzen rekonstruálni a történteket. Ha a meghallgatott tanúk, vagy bárki más olyan eseményt, vagy csak momentumot oszt meg a bírósággal, amely további kérdéseket vet fel, akkor továbbra is beidézés vár minden érintettre az ügyben.

Mindezt azért írtam le, mert Kóka Jenő értelmetlen haláláról (2009. április 22-én munkába menet, a háza udvarán gyilkolták meg egyetlen lövéssel, pont a szíve közepébe, amit kb. 20 méterről adtak le) kell szólnom.

Ezen meghallgatás alkalmával két tiszalöki nő került sorra, akik a már több alkalommal említettek fekete terepjárót, benne két személlyel, akik közül egyikük kiszállt az autóból. Az egyik tanú - mint mondta - egy körülbelül nyolcvan centiméter hosszúságú tárgyat látott a terepjáró mellett álló ember kezében.

Itt és most a tanú elmondta, hogy nagy durranásra lett figyelmes, aminek okán kifutottak az utcára, ahol többek kiáltoztak. Ekkor tudták meg pontosan, mi is történt: meglőtték Kóka Jenőt. A lövés leadásával a vádirat szerint I. rendű terheltet, Kiss Árpádot teszi felelőssé az ügyészség. Ugyanakkor a támadásnál öccse, Kiss István is jelen volt. Pető Zsoltot mint társat kihagyták ebből a fordulóból. Miért Kóka Jenő volt a célpont? Talán csak a rendezett körülményei, életvitele alapján, majd így talán válaszlépésre sarkallja a tett vagy tettek a romákat. Ha ez igaz, akkor nem kellett félniük a polgárháborúról, amelyről beszéltek, hanem ők kívánták kirobbantani azt a magyarok és a romák között. Érdekelne azért, hogy ha tényleg kirobban, hogyan vették volna a tényleges elkövetők, ha a családjaik ugyanúgy mennek az örök-vadászmezőkre, mint ahogy ők tették ártatlan, jobb lehetőségekre méltóakkal az életükben, mint addig volt.

 

Nyalka segített

A támadók autója a gyilkosság utáni menekülésben a Keleti-főcsatorna melletti földúton, a sárban elakadt, ezért megkérték a munkahelyükön dolgozó kolléganőjüket, Nyalka Évát, aki korábban szerelmi kapcsolatban állt az elsőrendű vádlottal, hogy mentse ki őket.

Az ügyben tanúként kezelt nő az autóján visszavitte Kiss Istvánt és Kiss Árpádot Debrecenbe, ott a vádlottak elrejtették a támadáskor használt fegyvereket. Ezután visszatértek az elakadt autóhoz, majd helybeliektől segítséget kérve egy traktorral húzták ki a járművet - áll a vádiratban. Érdekes az egészben, több más mellett, ha akkor vitték a fegyvert (ami biztos), Éva hogyhogy nem figyelt fel, ha nem is a fegyverekre, de a tartótáskába, vagy bármi másba, amely a fegyvereket rejthette.

A vád szerint természetesen Csontika is jelen volt, csak nem pont ott. Ő ugyanis egyik társa rokonának autóján, több tíz kilométerre tartózkodott, Polgáron... Az itt töltött idő másfél óra, el kellene majd számolni vele, Csonti.

 

Emlékek pontosítása...

Mintha ma lett volna, és dolgozni indulnának a terheltjeink, úgy vonultak, igazugyan csak a furgonokig, a roma-gyilkosságokal terhelt személyek azon a bizonyos 2012.03.19-ei napon, szerdán.

Eljött nap, és a terheltek ismét Debrecenbe látogattak. Persze nem maguktól, hanem a bíróság ott tartott helyszíni tárgyalást jóvoltából. A szokásos reggelit magukhoz vették és hosszabb autókázás következett.

11 óra felé járt az idő, mikor rendkívüli rendőri biztosítás mellett megérkeztek a volt Perényi 1 szórakozóhelyhez, ahol egy sor géppisztolyos, golyóálló mellényes közeg várta őket.

A négy férfi 2009. augusztus 21-i elfogásakor a szórakozóhelyen a fal mögé rejtve találták meg egy besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt, a romák elleni támadássorozatnál használt vadászfegyverek egy részét. Hova lett a többi fegyver?

Amennyiben a hatóság információja, és a bizonyítékok perdöntőek, innen indultak a tettesek az utolsó előtti támadásra 2009. április 22-én Tiszalökre. A koronatanú elmondásából úgy rémlik, mintha az utolsó támadás előtt kinyitották volna a clubot... Ez az információ számomra sántít valahol, miért volt nyitva, amikor vendég egy szál se? Nézzük a tényeket kicsit pontosabban! Ha a vallomásnak megfelelően nyitva volt a szórakozó üzemegység, akkor villámlovon kellett volna a terhelteknek közlekedni, hogy Tiszalökre érjenek a gyilkosság időpontjára. Pontosabban hamarabb valamivel, hogy ne késsék le az orvos szakértői megállapítás eredményében meghatározott óra-percet. Erre egy illető tudna válaszolni, a „raszta" hajú pultos, aki szintén meg lett idézve a szemlére.

Azt biztosan tudjuk, hogy ennek a helyiségnek a lomtárában bukkantak a fegyverekre. Ennek tudatában arra kell választ találni, hogyan és persze mikor kerültek a találási helyre az eszközök, nem feledkezve meg róla, hogy mindez észrevétlen történt. Bennem az is kérdés maradt: milyen infó tudatában bukkantak a rendőrök egy szempillantás alatt az eldugott villámló botokra? Ez már csak abból az apropóból is érdekes, mert a Pestről odarendelt tűzszerészek fáradtak lehettek, és semminemű helyismerettel nem rendelkeztek. Ha már a kérdésekkel foglalkozom, sorolnék még párat. A bíróságon az hangzott el, hogy amikor rábukkantak a szakértők a fegyverekre, azonnal leálltak a további kutakodással. Vajon miért? Ez azért is furcsa, mert a találásai helyen még több csomag is volt, ki tudja mi rejlett bennük? Talán a helyszíni tárgyaláson tisztázódhat némely homályosnak tűnő folt.

Az egyik bámészkodó be is szól: „így jár, aki lövöldözik", majd tovább sétáltatta kutyáját az egyenruhások mögött.

11.01 perc volt, amikor a konvoj megérkezett a Déri térre. (Itt található az említett szórakozóhely).

Mi, újságírók pontosan tudtuk, a helyszíni szemle az épületen belül fog zajlani, persze nem volt nyilvános. Bámészkodók ennek ellenére az épületen kívül akadtak szép számmal.

11.19. Ekkor a terheltek még a büntetés-végrehajtás négy fehér, lesötétített Ford Tranzitjában várakoztak. Ügyvédeik beszálltak a kisbuszokba, és ott válthattak szót védenceikkel. Rendőrkommandósok és a büntetés-végrehajtás bevetési egységének tagjai természetesen szép számmal jelen voltak: előző héten, a Debreceni Ítélőtáblán zárult maffiaper után ez lassan megszokottá válik a cívis városban.

11.35-kor néhány percen belül megérkezett Miszori László bíró, aki közölte, hogy a helyszíni szemle nem nyilvános, a zárt tárgyalásra a sajtó nem léphet be.

A fotósok és operatőrök kissé távolabb helyezkedtek el. Lassan, nyugodtan cigarettára gyújtott, mélyeket szívott belőle, majd miután úgy érezte, a nikotinból ennyi elég lesz, lement a ma már más néven üzemelő alagsori szórakozóhelyre, terepszemlét tartani. Ez idő alatt a terheltek továbbra is a szállítójárművekben tartózkodtak.

11.48-kor vezetőszíjon lekísérték a szereplőket az alagsorba, ahová védőik is követték őket. Mint olvasóim emlékeznek rá, itt rejtegették a srácok a fegyvereket, amelyeket használtak is (a vád szerint).

12.31. Sajnos, pontos információm nincs a szemle befejezésének időpontjáról, mindenesetre az eltelt idő a várakozás, a merengés jegyében telt. A szállító járművek addig elálltak az útból, csak a fegyveres beosztottak vigyáztak jelenlétükkel a területre. A képek között láthatnak egyet, ahol az egyik biztosító személy szokatlanul nagy kaliberű tűzszerszámmal figyel a bejárati ajtónál.

Mire a helyszíni szemle véget ér, Miszori László bíróra nem lehet ráismerni. Odalép a sajtóhoz, s kedélyesen bejelenti, hogy mára végeztek. Már csak az maradt hátra, hogy számba vegyék a szórakozóhely körül lévő térfigyelő kamerákat.

13.28 A jó fiúk ekkor már ismét a furgonokban ültek. Úgy gondoltuk, a szemle véget ért. utólag megtudtuk, csak ebédszünetet rendelt el abíró, és Kiss Árpádot percek múlva visszavitték a szemle helyszínére. Hirtelen gőzünk sem volt, meddig tart még az emlékezetfrissítés.

 

A szerető is megszólalt

Amikor felhozták a fiúkat, hírtelen egy női hangra lettünk figyelmesek, befutott a koronatanú, Nyalka Éva, a volt szerető, és koncertek szervezője. Ahogy meglátta Kiss Árpádot, amikor felhozták:

- Hahó! Boldog születésnapot! - kiáltott oda a férfinak, aki iránt még mindig táplál valamit, kötődése talán még a régi. (Ma már nem ő szervezi a fellépéseket, csak néha besegít, majd akkor irányítja ismét a dolgokat, ha az ügy lezárult.)

Árpádnak március 9-én volt a 45. születésnapja. Odafigyelt Éva hangjára, de semmi különös nem történt. Éva ugyan tagadta a leírtakat, ott sem volt, de a kép önmagáért beszél.

 

Megjegyzés

A bírói szemle alkalmával eljutottunk oda, hogy a fegyverek megtalálási helyén előzőleg nem voltak fegyverek. Pontosabban ott, hol megtalálták őket. A lefoglalás körülményeiről pedig annyit, hogy annak egy részén jelen volt egy tanú, aki nem szerepel a jegyzőkönyvben. A kinevezett hatósági tanú egyáltalán nem látott semmit, de még a jegyzőkönyvet sem íratták alá vele. Egyébként is a hely alkalmazottjaként elfogult személy volt, így tehát ez az eljárás szerintem törvénytelen, ami megkérdőjelezi az ügy legfontosabb bizonyítékait.

Például a számos házkutatási szemle közül ez volt az egyetlen eljárás, amelyben úgy gondolta a rendőrség, hogy a kutatás előtt be kell vetni a tűzszerészeket. A szakértőket viszont Budapestről hozták, mellőzve a debrecenieket. A rendőrök előre elmondták nekik - és ez jegyzőkönyvezett tény -, hogy mit kell megtalálniuk a Perényi 1 klubban. Így egy viszonylag rövid kutatás után találtak néhány fegyvert, a kutatást felfüggesztették, nem vizsgáltak meg semmit, majd bejelentették, hogy megvannak a keresett dolgok. Mindez a szórakozóhely egyik alkalmazottjának jelenlétében történt, aki csupán egy fegyvert látott, a neve mégsem került bele a jegyzőkönyvbe. Ezek után ezt a fiatalembert eltávolították a helyszínről, és hoztak egy másik alkalmazottat, akinek azt mondták, hogy mostantól ő lesz a házkutatást elszenvedő személy. Leültették egy teremben, és egy távolabbi helyről - ahova ő nem látott be - elkezdték kihordani a tárgyakat, ami órákon át tartott. Úgyhogy a helyszínen nem készült sem videó, sem pedig fénykép. Ezt tetézték azzal, hogy a végén ennek a házkutatást elszenvedő személynek a férjét kirendelték hatósági tanúnak, aki aztán végképp nem volt jelen az egész eljárásban, és persze a jegyzőkönyvet sem íratták alá vele, csak a már lezárt csomagokat. Nagyjából tehát így nézett ki az eljárás.

 

Vissza a tárgyalóterembe

Azt mondják sokan, gyorsan eltelik a szabadság idő. Én valahogy másként érzem, alig akart múlni a nap, a hét, mígnem hozzáfogtam a következő könyvem megírásához. Így már szaladt, mit szaladt, repült, szállt az idő.

Na, de térjünk vissza oda, ahol kicsivel több időt, mint egy évet töltöttem én is, kollégáimmal egyetemben! Mára már érdeklődés nem nagyon van az ügy kapcsán.

Mint már annyiszor, most is figyelembe véve a terheltek kérését, a hosszú szünet okán az eddigi (bizonyos időintervallumon belül) a tárgyaláson főként az elfogásuk körülményeiről nyilatkozó nyomozók, valamint egykori ismerősök és barátok vallomásait összegezte a bíró. A terheltek kérése nem volt alaptalan. A bíróság egy alkalommal már az egy éven belül igazat adott abban, hogy van eltérés a tárgyalások hangfelvételei és jegyzőkönyvei között, ezeket utólag korrigálták.

A négy terhelt közül egyedül Csontos István nem kérte az ismertetést. A szóban forgó anyag mennyiség, kb. 600 oldalra tehető ki.

 

Visszatekintés

Mint ismert, mind a négyüket 2009. augusztus 21-én a debreceni Perényi 1 klubban fogták el. A 2008 és 2009 között 9 településen 6 halálos áldozatot szedő gyilkosságsorozat lehetséges tetteseinek munkahelyéhez négy tűzszerészt is kiküldtek, és mint kiderült: az „első eredményes" akció, vagyis a fegyverek megtalálása után nem folytatták a keresést, mert - idézte a bíró egyiküket - „ezt kapták feladatként". A fegyveres táskára bukkanó személy így kiáltott fel: „na, ki a király?", majd kollégái „kizavarták a Perényiből". Az is kiderült, hogy vallomásaik között ellentmondás volt, de nem a fegyverekről, hanem arról, hogy hányan lehettek egyszerre a helyszínen. A Nemzeti Nyomozó Irodának a helyszínen egy tanú is segített - bizonyos Raszta Gábor, akit nem jegyeztek be hatósági tanúként -, de nem tudta felidézni, hány fegyvert látott, „két-hármat biztosan". Felidézte a bíró a Perényit üzemeltető Fanny Line Kft. tulajdonosának, Barabás Zoltánnak a helyszínre érkezését is, akit arról értesítettek: „a Perényiben problémák vannak". De mire odaért, a helyszínelés véget ért. Állítása szerint ő nem ismerte a vádlottakat, de meghagyta, mely kollégáit keressék az ügyben a rendőrök.

 

Árpi ismét az interneten

 

A következő pár sor a pestisrácok.hu oldaláról idéződik, ott jelent meg Kiss Árpád legújabb megnyilvánulása. Olvassák figyelmesen a részletet belőle:

„A testvérem, István felszólalt ebben az ügyben, és elég nyersen fogalmazott. Azt mondta, hogy meg volt rendezve az eljárás.

- De ha nem önök tették oda a fegyvereket, akkor mégis hogyan kerültek oda?

- Nem tudom, de számtalan alkalmasabb hely lett volna rejtekhelynek, mint az a hevenyészett szemétdomb. Egy átjáróház volt, ahova bármikor bárki bemehetett ellenőrzés nélkül. Munkások, külsősök és belső alkalmazottak, akiknek a gyerekei is ott játszottak. Ezek mind igazolt tények, amelyek a szemle alatt szerintem a bíróságnak is világossá váltak.

- Itt találták meg az a puskát is, amit a személyéhez köt a vád?

- Igen, itt.

- Még korábban arról cikkeztek a lapok, hogy ön tiltott kapcsolatot tartott fönn az ügy koronatanújának mondott Nyalka Évával. Igaz, hogy mobiltelefonon tartották a kapcsolatot az előzetes letartóztatásban?

- Amikor ez megjelent, eljárás indult ellenem, hiszen egy ilyen ügy komoly fegyelmi vétségnek számít minden börtönben, itt a Venyige utcában is. Az eljárást azonban megszüntették, mivel nem volt tiltott kapcsolattartás.

- De mégis hogyan vetődött ez fel?

- Úgy, hogy az egyik tárgyaláson Éva bemutatott egy pár sms-t a telefonján, amit az én számomról kapott. Valaki feltöltötte a SIM-kártyámat, és íródott néhány üzenet az én nevemben. Csak az a bökkenő, hogy én abban az időpontban olyan zárkában voltam, ahol két kamera van, tehát simán ellenőrizték az aznapi tevékenységemet. Ráadásul ez éppen a reggeli váltás időszakában történt, amikor feszesebb a felügyelet, tehát nincs ilyenre lehetőség. A rendőrség azonban nem nyomozta ki az ügyet, azt viszont az eljárásból megtudtuk, hogy megfigyelték a családom, az ügyvédem kapcsolattartását és telefonszámait. No, erről ennyit.

 

Véleményem

Én is így gondolom, hogy erről ennyit. Árpi, mielőtt nyilatkozol bárkinek is, rágd meg jól a szavakat. „Meg volt rendezve az eljárás" - említi egy helyen. Azt ilyen pontosan, és ennyi ember előtt megrendezni nem lehet, vagyis kétség fér hozzá. Attól függetlenül, hogy a fegyvereket, tegyük föl odahelyezték, és semmi közük hozzá... Fiúk, hogyan történhetett a fegyverek elhelyezése, ha nem általatok. Minden fegyveren a ti DNS-molekulátok, és egyéb azonosításra alkalmas anyagmaradvány rögzült. Valaki ellopta tőletek, és egy váratlan pillanatban elhelyezte a megtalálási helyen... az elkövetések helyett mesét kellett volna írnotok, ahhoz úgy látszik jobban értetek.

Menjünk tovább: a volt szeretővel titkos kapcsolatot tartott fen Árpi telefonon. Ezzel kapcsolatban eljárás indult, mely megszüntetésre került, ugyanis nem volt tiltott a kapcsolat - mondja ő. Információim szerint Nyalka Éva neve kapcsolattartóként nem volt feltüntetve. Ha viszont igen, akkor miért szüntették meg rögtön az után, hogy a telefonbeszélgetés ténye napvilágra került?

 

Végezetül ha kamerák is figyelték Árpit, és ennek tudatában képtelenség lett volna megoldani, hogy telefonjáról sms-t küldjön, elárulom a (már) nem titkot, hogyan lehetséges ez. Megjegyzem: csak a véleményem, amit leírok, nem kívánom meggyanúsítani egyik terheltet sem semmivel, van nekik épp elég problémájuk.

A telefont valaki feltöltötte, és tudtomon kívül smst küldött a volt szeretőmnek - szintén az ő szavai. Hogyne, bárkinél lehetett a telefon, és működhetett. Volt már rá példa, hogy a terhelt ügyvédje használta, kérésnek megfelelően, az esetleges problémák elkerülése okán. Maradjunk abban, hogy a mese az már számomra nagyon sok, és szerintem a terheltek számára sem egészen áttekinthető.

 

 

 

Peter Sheldon: Titkos összefogás Orbán Viktor győzelméért BŐVEBBEN...

MEGJELENT:

 CSURGAY JUDIT: A FIRST LADY 

- CSAPDÁBA CSALVA-

 Az újrakezdés és a szerelem gyönyörű regénye ez. Egy különleges asszony rendkívüli életútjának hol krimibe illően izgalmas, hol szívszorítóan lágy, líraian romantikus története.

A Párizsban és Budapesten játszódó, filmszerűen pergő szövegvilág hőse egy törékeny, kicsit angol, picit olasz, csöppet magyar, ötvenes éveiben járó, ám mégis kislányosan fiatal, lélegzetelállító nő, a karrierjét a fiáért feladni kényszerült egykor világhírű mezzoszoprán, Juliette.

Szépen ívelő pálya, mindent elsöprő szenvedélyes szerelem, tragikus házasság, kegyetlen válás, sikerek és bukások, születés és halál, a miniszter férj ördögi csapdája, zuhanás a csillogásból, a luxusból a semmibe, Juliette harca az elveszített fiáért, a túlélésért, egy beteg kutyáért, a pénzért s önmagáért, remények, csalódások és pofonok, a lelki-fizikai terror, a kiszolgáltatottság, a létbizony talanság és a megaláztatás gyötrelmei, az állás, majd a társkeresés útvesztői, a talpon maradás kétségbeesett küzdelmei túl az ötödik X-en, araszolás Waterloo árnyékából felfelé a lejtőn egészen az Elysée - palotáig, a first ladységig- erről szól a lélektani rezdüléseket is gazdagon ábrázoló, ízig-vérig mai történet.

Út a nemzetközi énekversenyektől a világot jelentő deszkákig, a milánói La Scalatól a New York-i Metropolitanig, s a londoni Covent Garden színpadáig.

Út a rendszerváltás előtti magyar miniszter kelepcéjéből a francia köztársasági elnök rezidenciájáig. Út a világ élvonalából, a címlapokról, az ünnepelt sztárlétből a váratlan magányba, az arcpirító, bénító szegénységbe. S végül a visszaútonnan, ahová a sors csak elvétve oszt retúrt...

NOVUM PRO KIADÓ, AUSTRIA GERMANY HUNGARY SPAIN SWITZERLAND - www.novumpro.com

Politikai fotók: Tőke Péter, dr. Ilkei Csaba, Magyar Hírlap, Magyarok Szövetsége, Nemzeti Hírháló, Kuruc.info, tallózás digitális képernyő-fotózással az MTV, Hír TV, TV2, Echo TV és más kereskedelmi tévék legérdekesebb műsoraiból. Fidesz, orbanviktor.hu és MeH fotók...

 

 

Oldal: CIGÁNYGYILKOSSÁGOK IV. - Vajó Sándor
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat