Drábik János: 

Breivik biorobotként gyilkolt a szigeten?

Mi történt valójában Norvégiában? Megtudhatjuk: mi a Gladio?

 

A rendőrség magatartása elgondolkodtató

Kétségeket támaszt az is, ahogyan a rendőrség irányítói viselkedtek. A rendőrségnek több mint 90 percre volt szüksége ahhoz, hogy az Oslótól 20 km-re fekvő Utöjába megérkezzen. Ez a távolság 12 perc helikopterrel, és 25 perc autóval, és hajóval. A késlekedés lehetővé tette a merénylő számára, hogy minden lőszerét fel tudja használni ártatlan emberéletek kioltására. A rendőrfőnök, Sveinung Sponheim - akiről az olvasható az internetes fórumokon, hogy maga is szabadkőműves - átlátszó és gyenge kifogással állt elő, amikor a közlekedési nehézségekre hivatkozott. Sponheim szerint a helikopter nem volt elérhető, és hajót sem találtak. Elérhető helikopter valójában nagyon is létezett. Ott repült Utöja felett, és gondosan lefilmezte a folyamatban lévő mészárlást. A norvégok többsége már évszázadok óta rendelkezik saját hajóval. A rend-őrség azonban képtelen volt idő-ben segítséget nyújtani az életükért küzdő fiataloknak. Ez a példa nélkül álló lassúság és tehetetlenség gyanússá teszi a rendőrség magatartását. Felmerül a kérdés, hogy a szélsőjobboldali ideológia mennyire hatolt be a rendőrség és a biztonsági erők soraiba. Úgy tűnik, hogy a közérdek szolgálatának elkötelezett szociáldemokraták csak az államhatalom egy részét ellenőrzik, a törvényhozást és a kormányzati tisztségek egy részét, míg a végrehajtó hatalom és különösen a fegyveres testületek már nincsenek teljesen a kormány ellenőrzése alatt.

Tény az, hogy a rendőrség egyetlenegy életet sem mentett meg. Csak akkor érkeztek meg, amikor Breiviknek már elfogyott a lőszere, és kész volt arra, hogy feladja magát. Így állt elő az a helyzet, hogy világrekordnak számít az, ami Oslóban történt. Olyan merényletek esetén ugyanis, amikor sorozatgyilkosságokra került sor, az elkövető vagy végzett magával, vagy lelőtték. Oslóban a rendőrség egyetlen egy lövést sem adott le Breivikre. Egyszerűen a nevén szólította a tömeggyilkost, és távozott vele.

A bombarobbantás Oslo belvárosában, valamint a baloldali fiatalok lemészárlása évi találkozójuk színhelyén egyértelműen politikai terrorizmusra utal. A vérontást megelőző napon tüntetés volt Utöján a palesztinok mellett és Izrael ellen. A Norvég Munkáspárt ifjúsági tagozatának vezetője, Eskil Pederson kijelentette, és ezt a Dagbladet c. napilap le is hozta, hogy Norvégia kész egyoldalúan is gazdasági embargót bevezetni Izraellel szemben. Elgondolkodtató, hogy az a Norvégia, amelynek ötszáz katonája részt vesz az afganisztáni hadműveletekben, és amelynek légiereje hónapokon keresztül bombázta Líbiát a NATO megbízásából, képtelen volt egy helikoptert vagy egy csónakot találni, hogy rendőrsége időben az életveszélybe került fiatalok segítségére siethessen.

 

Bizonyítási kísérlet a tett színhelyén

2011. augusztus 13-án Breiviket a rendőrség nyomozói Utöjára vitték, hogy a helyszínen mutassa meg pontosan, mit, hol és hogyan tett a vérengzés napján. Breivik golyóálló mellényt viselt és egy pórázhoz hasonló szíjat. Így kellett utánoznia, hogyan használta a nála lévő fegyvereket. Sem a tömegtájékoztatási intézmények, sem a közvélemény nem kapott erről a helyszíni kísérletről értesítést. A rendőrség azzal magyarázta a sziget meglepetésszerű bejárását a gyanúsítottal, mert Breiviket egyenként fogják megvádolni 77 áldozata megöléséért. A rendőrség véleménye szerint a túlélők számára kevésbé kegyeletsértő, ha ezt a bizonyítási kísérletet most végzik el, és nem a bűntető ügy bírósági tárgyalása idején. Számos rendőrhajó és helikopter volt jelen, de az Utöjára látogatók nem észlelték, hogy valójában mi történik körülöttük mintegy 8 órán keresztül. Másnap, augusztus 14-én vasárnap a rend-őrség sajtóértekezleten adott tájékoztatót a helyszíni bizonyítási kísérlet eredményéről. A jelenlévők szerint Breiviket nem indította meg érzelmileg a tett színhelyére való visszatérése, és a lelkiismeret-furdalás vagy megbánás semmilyen jelét nem mutatta. A rend-őrfelügyelő szerint Breivik viselkedése annyira közömbös volt, mintha valamilyen képzeletbeli irreális világban élne. Utöján készségesen és pontosan újrajátszotta azt, amit cselekedett, bemutatva, hogyan hajtotta végre a 69 gyilkosságot. Azaz úgy viselkedett, ahogyan a birobotok szoktak, ha a handlerük megfelelő kódokkal bekapcsolja az idegrendszerükbe beépített programot. (Lásd: Drábik János: Tudatmódosítás c. dokumentumkötetét, amely 2004-ben jelent meg a Gold Book Kiadó gondozásában.)

Gordon Duff, aki megjárta a vietnami háborút, és a Veterans Today nevű katonai és külpolitikai folyóirat, valamint a hasonló nevű információs hálózat egyik vezető-szerkesztője, hosszabb ideig pénzügyi és banki szakértőként tevékenykedett. Az ENSZ humanitárius segélyszervezeteinél volt alkalmazásban, továbbá biztonsági és védelmi tanácsadóként is működött. Gordon Duff cikkei világszerte olvashatóak az elektronikus és a nyomtatott sajtóban, de rendszeresen lép fel a főáramlatú tévék és rádiók műsoraiban is. Nos, ez a Gordon Duff állapítja meg, hogy a norvégiai vérengzés vonatkozásában sokasodnak az aggodalmat keltő bizonytalanságok. Azok a további gyanúsítottak, akiket a tragikus eset kapcsán őrizetbe vettek, úgy eltűntek, mintha soha sem léteztek volna. A világ legnagyobb autóbomba-merényletével kapcsolatos fedőtörténet (cover story) is egyre gyanúsabb. Anders Behring Breivik eredeti norvég neve helyett is ma már annak anglicizált változatát, Andrew Berwicket olvashatjuk azon a videón, amelyben ő a főszereplő, és ahol egyértelműen kiderül, milyen cinkos megértéssel viselkedik ezzel a terrorista gyilkossal szemben a norvég rendőrség.

Amikor sor került a helyszíni szemlére, Berwick/Breivik a szabadkőműves páholy tagja úgy sétált a gyilkosság színhelyén a rendőrség és a terrorelhárító erők tagjaival, mintha egy hétvégi kirándulást tennének. Berwick/Breivik, aki a tömeggyilkosság elkövetésekor rendőregyenruhát viselt, a bizonyítási kísérlet idejére kapott egy sorozatlövő kézifegyvert, noha ezúttal mint gyanúsított letartóztatás alatt állt. Berwick/Breivik elmondta, hogy a tömeggyilkosság egész ideje alatt folyamatosan telefonkapcsolatban állt a rendőrséggel, és hívásait magnetofonon rögzíteni kellett volna. Ezek a telefonhívások érthetetlen módon nem kerültek rögzítésre, és valahogy elfelejtődtek, vagy pedig téves helyre lettek irányítva. Tekintettel arra, hogy a rendőrséggel folytatott beszélgetéseknek rendkívül fontosak a következményei, felmerül a kérdés, hogyan tűnhettek el ezek a beszélgetések, miért nem rögzítették azokat, hogyan válhattak téves hívásokká, amelyek sorozatosan nem érik el a felhívott címzetteket, és amelyeknek sehol nem marad nyoma.

 Berwick/Breivik hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkossága során úgy viselkedett, mint egy sportriporter, aki részletesen beszámol a történt „sportesemény'' minden részletéről pontosan úgy és abban a sorrendben, ahogy az a valóságban is megtörtént. Berwick/Breivik, a „sportriporter" úgy tudósított rémes tetteiről, mint aki valójában egyáltalán nem fél a bűnüldöző szervek haragjától. A rendőrség és a nyomozó szervek képviselőjével történt helyszíni bejárás során nemcsak azt mutatta be, hogyan gyilkolt, de arról is beszámolt, hogy hol, miként telefonált a rendőrségnek, és milyen beszélgetések zajlottak le. Kezdetben azt követelte: vegyék őrizetbe, hogy leállíthassa az öldöklést, azaz ne kelljen tovább gyilkolnia. Ahogy felidézi az elhangzott párbeszédeket - amelyet gondos kezek sajátságos módon eltüntettek -, a kívülállónak az a benyomása, hogy a beindított robotnak már elege volt a gyilkolásból, és szeretné azt abbahagyni. Berwick/Breivik mindezt rutinszerűen ismételte meg a nyomozók jelenlétében: felváltva lőtt, telefonált, beszélt a rendőrökkel, majd azokhoz szólt, akik később áldozatai lettek, hogy ne rejtőzzenek el tőle, hiszen ő rendőrtiszt, és azért van ott, hogy segítsen nekik. Majd amikor hittek neki, megölte őket. Ekkor ismét felhívta a rend-őrséget, és egy újabb párbeszédre került sor.

Érdemes közelebbről is szemügyre venni a történteket a norvég újságok eredeti szövegeiből vett fordítás alapján. A szó szerinti fordítást megelőzően utalunk rá, hogy ezekből az derül ki, hogy nemcsak a telefonhívások száma, amely 8 és 10 között lehetett, fontos, hanem az, hogy mi volt ezeknek a beszélgetéseknek a tárgya. Berwick/Breivik ugyanis a rend-őrség vezetőihez, pontosabban a terrorelhárító egység vezetőihez beszélt, miközben folyamatosan gyilkolta le áldozatait a Norvég Munkáspárt fiataljait. Az egyik ilyen tájékoztatása a rendőrség felé különösen elgondolkodtató. Szó szerint idézzük:

„Breivik, Parancsnok. Beszervezve az antikommunista ellenállási mozgalomba az iszlámizáció ellen. A művelet befejeződött, és megadom magam a Deltának."

A Delta erők (norvégul Beredskapstroppen, vagyis rendkívüli helyzetben bevethető biztonsági erők) azonban nem válaszoltak Berwick/Breivik nehezen félreérthető szövegére. Ehelyett azt kérték, hogy egy magasabb rangú személy értelmezze a rendőr-ségtől, illetve a terrorelhárító egységtől ezt az üzenetet. Azt feltételezték, hogy egy ilyen üzenet származhat egy paranoiás elmebetegtől, de lehet egy baljóslatú összeesküvésről szóló jeladás is.

A „Breivik parancsnok" bemutatkozással kezdődő második telefonhívás 18 óra 26 perckor, 27 perccel az után történt, hogy Breivik 17:59-kor már felhívta a rendőrséget. Első hívásakor Breivik még csak néhány áldozatával végzett, de már a leghatározottabban felajánlotta, hogy megadja magát, és szinte kérte, hogy haladéktalanul tartóztassák már le.

Egy perccel az után, amikor a vérengzés befejeződött, a Delta rendkívüli biztonsági erők őrizetbe vették Breiviket. Ismételjük: letartóztatását megelőzően másfél órával Breivik valójában azt kérte a rendőrségtől, hogy tartóztassák le, és adják át a Delta terrorelhárító biztonsági erőknek. A rendőr-ség azonban homályos okokból ezt a kérést nem teljesítette, és Breivik folytatnia kellett a szériagyilkosságot - saját kifejezésével élve - úgy, mint egy „autopilótának". Az autopilóta kifejezés robotpilótára utal, egy önműködő kormánygépre, amit úgy is értelmezhetünk, hogy itt egy robothoz hasonlóan működő emberrel, vagyis biorobottal állunk szemben. Ez rendkívül lényeges kérdés, ugyanis egy programozott idegrendszerű személy valóban képes arra, hogy egy ilyen méretű bűncselekményt hidegvérűen és egy robot pontosságával, apatikus közönnyel végrehajtson.

A 17.59-es hívást követően csak 35 perc múlva érkezett két rendőrtiszt az Utöjával határos Buskerud település rendőrségére. Ekkor az oslói Delta egységek tíz percnyi távolságra voltak. Ekkor csöngött a telefon a buskerudi rendőrkerület telefonközpontjában. A beszélgetést rögzítő rend-őrségi jegyzőkönyv szerint egy norvégul beszélő férfi közölte, hogy megadja magát a rendőrségnek. Erre kellett volna válaszolniuk. Breivik ugyanis azt állította, hogy kapitulál, vagyis leteszi a fegyvert, azaz megadja magát. Breivik védőügyvédje, Geir Lippestad mondta el Norvégia második legnagyobb példányszámú napilapjának, a Verdens Gangnak, a VG-nek, hogy védence miként számolt be neki erről a telefonbeszélgetésről: „Közölte, hogy teljes néven mutatkozott be, és meg akarja adni magát. Kérte, hogy szállítsák a Delta terrorelhárító egységhez, de erre a kérésére nem kapott választ, és nem értette, hogy miért. Ekkor könyörgött, hogy valaki, akinek döntési jogosultsága van, hívja őt vissza."

A védőügyvéd azt is elmondta, hogy emiatt Breiviknek folytatnia kellett szörnyű gyilkossági sorozatát Utöján. Breivik a következő 28 percben még találkozott fiatalok két csoportjával a szigeten, akiket lelőtt, és még arra is jutott ideje, hogy tüzeljen azokra, akik a vízbe ugorva úszással próbáltak menekülni. Breivik 18.26-kor ismét felhívta a rendőrséget, és jelentette, hogy kész megadni magát. Erre azonban csak a vérengzés után egy perccel kerülhetett sor, amikor is az időközben megérkezett Delta terrorelhárító erők Anders Behring Breiviket a nevén szólítva magukhoz hívták és végre letartóztatták.

Breivik Magne Rustadnak, a hönefossi rendőrség főnökének a telefonszámát hívta, de Breivik nem volt regisztrálva a rendőrfőnök telefon-nyilvántartásában. A hívó pedig nem akarta megmondani, hogy kihez tartozik ez a szám. Breivik kihallgatásakor erre azt a magyarázatot adta, hogy a sziget egyik kioszkjában talált egy telefont röviddel azután, hogy elkezdte a gyilkosságsorozatot. Ez volt az a telefon, amiről leadta a hívásokat. Geir Lippestad a részletek megismerése után többször is hangsúlyozta, hogy Breivik már az első telefonhíváskor - 17.59 perckor - kész volt megadni magát. Ha erre a jelentkezésére kap egy jóváhagyó megerősítést, akkor abbahagyta volna a gyilkosságsorozatot.

Figyelemmel kell lenni arra tényre is, hogy ebben az időben a mobiltelefon-hálózat rendkívül túl volt terhelve, pontosan a segélyhívások miatt. A telefonközpontot elárasztották az áldozatok és családtagjaik segélyhívásai. A Verdes Gang tudósítója azt kérdezte Lippestadtól, hogy miért akarta Breivik megadni magát a rendőrségnek. A védőügyvéd szerint Breivik tudatában volt, hogy sok 'NOK'-t ('Not Okey'), azaz mélyen elítélendő dolgot tett. Számos ismeretlen embernek elvette az életét, amelyről sokat fognak cikkezni a sajtóban, ezért ő nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot. Breivik arról is meg volt győződve, hogy a rendőrség a szárazföldön ered a nyomába (feltehetjük a kérdést: honnan tudta a tömeggyilkos, hogy vele szemben nem vetnek be helikoptereket, noha számos repkedett a közeli légtérben, amit azok a norvégok is megerősítettek, akik vízi járműveken siettek az áldozatok mentésére?). Lippestad szerint Breivik megbecsülte, hogy kb. mennyi időt igényel az, hogy a rendőrség megjelenjen a helyszínen. Fontos az a körülmény, hogy Breivik sokkal többször - legalább 10-szer - hívta a rendőrség telefonközpontját, mint ahányszor a hívása keresztülment. Állítólag csak kétszer. Lippestad szerint nagyon valószínű, hogy legalább 8-szor, de az is lehet, hogy 12-szer telefonált.

Breivik elmagyarázta, hogy amikor telefonhívásával el tudta érni buskerudi rendőrség telefonközpontján keresztül 17.59-kor a Delta terrorelhárító egységet, akkor ő megállt egy rövid időre az erdőben, hogy átgondolja, mit tegyen a következőkben. Az egyik, ami felmerült benne, hogy öngyilkos lesz, a másik pedig az, hogy folytatja az Európa megmentéséért vívott küzdelmet, amelynek elkötelezte magát. A Verdens Gang munkatársának a kérdésére, hogy miért nem lett öngyilkos, Lippestad azt válaszolta, hogy meggyőződésével szembenállónak tekinti az öngyilkosságot. Kész harcolni céljaiért, meg akarja változtatni Európát, és úgy gondolta, hogy ezt sokkal inkább meg tudja tenni, ha élve marad, és nem öli meg magát is. Azért nehéz magyarázatot találni erre a magatartásra, mert ez már összefügg azzal, hogy Breivik miként fogja fel, miként érzékeli a valóságot. A motívumok harca úgy dőlt el benne, hogy folytatta tovább az öldöklést, mint egy robotpilóta.

A norvég lap tudósítója visszatért Breivik második és hivatalosan utolsónak tekintett telefonhívására a rendőrséghez. A védőügyvéd elmondta: Ezt a hívást 18.26-kor rögzítették, egy perccel azután, hogy terrorelhárító osztag partra szállt Utöja szigetén. Ebben a telefonbeszélgetésben hangzik el az, hogy ő parancsnok, aki be lett szervezve az iszlám ellen harcoló antikommunista ellenállásba. Jelentést tesz arról, hogy a feladatot végrehajtotta, és kész feladni magát a Deltának. A védőügyvéd, Geir Lippestad betekintést kért a buskerudi rendőrségnél készült dokumentumokba, lehallgatta az üzenetrögzítőn tárolt beszélgetéseket, hogy tájékozódjon: pontosan mi és hogyan hangzott el? A védőügyvéd ezt azzal igazolta, hogy kötelessége kideríteni a rendkívüli bűncselekmény minden körülményét. Nem bűnbakot akar találni, de fontos a társadalom számára, hogy ezek a biztonsági központok hogyan működnek válsághelyzetben, és vajon fel vannak-e készítve arra, hogy szükség esetén hatékonyan tudjanak közbelépni az életek védelmében.

Buskerud rendőrfönöke, Magne Rust, nem hallgatta le a merénylet idején az üzenetrögzítőt, de beszélt a telefonközpont irányítójával, hogy mit tegyen. Ez egy igen rövid beszélgetés volt, amely néhány másodperc után megszakadt. Többször is megkísérelték a visszahívást, de a telefon már ki volt kapcsolva.

Ez a magyarázat nemcsak homályos, de egyenesen zavarosan önellentmondó. A telefonközpont kezelője többször is megpróbálta visszahívni Breivik Commandert. Magne Rust buskerudi rendőrfőnök viszont azt állítja, hogy a telefonközpontos, aki vette Breivik hívását, nem emlékszik mindenre, ami történt. Rust azt is mondta, hogy Breiviknek azt a telefonszámát, amelyikről jelentkezett, nála nem regisztrálták. Nem akarta megmondani, hogy kihez tartozott ez a szám. Vajon ilyen szükséghelyzetben ennél nem tehet többet egy rendőrfőnök? Breivik határozottan állítja, hogy teljes névvel jelentkezett be. Olyan nagy volt a zűrzavar, hogy a telefonkezelő nem merte megmondani, mit is közölt vele a telefonáló. Az is válaszra vár, hogy vajon mi minden egyebet tehetett volna a rendőrség azon kívül, amit megtett. Mindössze arra futotta erejükből, hogy megpróbálták ezt a személyt visszahívni. Mivel a talált számmal nem jutottak semmire, így érdemben nem tettek semmit, amíg Breiviket a Delta emberei őrizetbe nem vették.

A rendőrség reagálására jellemző az a tény, hogy egy óra és tizenkilenc percre volt szüksége ahhoz, hogy válaszoljon a vérengzésre, és letartóztassa az elkövetőt. A rendőrség hajója olyan utat választott Utöjára, amely három kilométerrel hosszabb volt, mint az elérhető legrövidebb átkelési pont. A rendelkezésre álló felfújható gumicsónak pedig néhány perccel a vízrebocsátás után léket kapott, és így a rendőrségnek két magántulajdonban lévő másik vízi járművet kellett igénybe vennie, hogy partra tudjon szállni a szigeten.

(A teljes cikk a Leleplező 2011/3 számában olvasható)

 

Oldal: BREIVIK biorobotként gyilkolt... Mi történt valójában Norvégiában? - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat