LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

Az előzmények a második világháború után kialakult helyzethez vezetnek minket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen háborút csak a második világháború győztesei készíthették elő. Kik voltak ezek a győztesek? Elvileg az angolszász hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok, valamint a sztálinista Szovjetunió. De az Egyesült Államok alatt sem az amerikai munkásokat vagy farmereket kell érteni. Ezeknek akkor sem volt, és ma sincs lehetőségük az Egyesült Államok világstratégiájának alakítására. Annál több köze van a már hivatkozott államok feletti hatalomnak (Council on Foreign Relations, Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság és a Bilderberg Csoport) és a hozzájuk kapcsolódó intézményeknek és hálózatoknak.

Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik azok a személyek, akik létrehozták ezeket a szervezeteket, akkor ismerős nevekre bukkanunk, olyanokra, mint Rockefeller, Rothschild, Warburg, Schiff, Loeb, Goldman, Sachs, Montefiore. A 19. és a 20. századból megemlíthetjük még Bernard Baruch-ot, Felix Frankfurter-t, a német Walther Rathenau-t, valamint az Altschul, a Cohen, a Straus, a Steinhardt, a Blum, a Lippman, a Lehnman, a Dreyfus, a Lamont, a Mandel, a Morgenthau, az Ezechiel, a Lasky, a Rosenman és más családok neveit. Ha viszont azt nézzük, hogy az alapítók kikre bízták ezeket a szervezeteket, amelyek dokumentálhatóan irányítják a látható kormányokat, nemzetközi szervezeteket, pénzügyi struktúrákat, akkor olyan nevekkel találkozunk, mint Alan Greenspan, Milton Friedman, Ben Bernanke, Henry Kissinger, Paul Wolfowitz, Richard Perle, Madleine Albright és sok más társuk. Ekkor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a felsoroltak túlnyomó többsége zsidó, vagy zsidó származású. Hogyan lehetséges az, hogy egy olyan nép, amelyet évszázadokon át elnyomtak, amelyet üldöztek vallási és etnikai különállása miatt, amelyet gettókba zártak, kihasználtak, végül is a világhatalom csúcsára került? Nyilvánvaló, hogy nem ennek a sokat szenvedett, üldözött zsidó népnek a fiai-lányai kerültek hatalomra, hanem egy olyan világelit, amely ugyan döntően e népből származott, de már önálló erőközponttá, saját önérdekét követő hatalmi tényezővé alakult át.

A pénzhatalmi világelit, amely angolszász színekben és a sztálinista Szovjetunió segítségével megnyerte a világháborút, olyan nemzetközi viszonyokat akart kialakítani az euroatlanti térségben, amely többé nem veszélyezteti világ feletti hegemóniáját. Jól világítja meg ezt a világstratégiát az, amit Winston Churchill 1946 márciusában az amerikai Fultonban mondott Truman akkori amerikai elnöknek:

„Ez a háború nemcsak a fasizmus megsemmisítéséért folyt, hanem a kereskedelmi piacok meghódításáért is. Ha akartuk volna, megelőzhettük volna ezt a háborút, és egyetlen lövés nélkül kikerülhettünk volna belőle, de mi ezt nem akartuk.”

Hasonló tartalmú véleményt fogalmazott meg Churchill a svájci Bernben 1960-ban:

„Németország megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág már nem tud többé profitálni (…). Lemészároltuk a gaz disznót.”

A pénzhatalmi világelit már a második világháború után hozzáfogott pénzuralmi világstratégiájának a megvalósításához. Ehhez azonban segítőtársakra volt szüksége. Nem volt válogatós, mert az olasz maffiától a legyőzött Németország egykori nácikból álló szakértő-rétegéig kész volt mindenkivel együttműködni, aki vállalta a pénzuralmi rendszer átültetését a gyakorlatba. Az egykori náci vezetőréteg szívesen vállalkozott a pénzhatalmi világelit kiszolgálására, hiszen a vesztes háború nyomán deklasszálódott, és élete, egzisztenciája, karrierje veszélybe került. A világelit szolgálatában álló amerikai és európai politikusoknak szükségük volt az egykori náci bürokraták szaktudására. Az amerikai főhatalmat képviselő személyek – immáron a Pénzkartell szolgálatában – ugyanúgy Európa szervezett meghódítását tűzték ki maguk elé, mint a Harmadik Birodalom, de eltérő, nem háborús módszerekkel.

Az Amerikát is irányító pénzhatalmi világelit olyan kollaboráns érdekcsoportokat akart az egyes európai országokban, amelyek neki elkötelezettek, nem pedig az egyes országok nemzeti uralkodó csoportjainak. A világelitnek nem állt érdekében, hogy Európa egyes államaiban erős nemzeti tőkésosztály vegye át a pénzügyi és gazdasági hatalmat, valamint a politikai szféra irányítását. A legyõzött náci Németország középszintűvezető rétege tehát zsarolhatóságánál fogva jó eszköznek bizonyult céljaik eléréséhez. Az egykori náci technokratákat azonban szalonképessé kellett tenni, hogy elkerüljék a nácitlanítással járó felelősségre-vonást.

Mivel a nácitlanítás irányításában fontos szerepet játszottak a nemzetközi zsidó szervezetek, ezért a zsidó érdekcsoportok voltak abban a helyzetben, hogy meghatározhassák a náci technokraták és hivatalnokok közül kit vonnak felelősségre és kit nem. Az Európa nyugati részében élő zsidóság így a közvetítőfontos szerepét tölthette be az amerikai főhatalom és a helyszínen szerveződő kollaboráns vezető réteg között. A pénzuralmi világelit tehát az irányítása alatt álló Egyesült Államok tőkés érdekcsoportjait használta fel az új rend kiépítésére a meghódított Európában. Ehhez igénybe vette a zsidó szervezetek és a kollaboránssá vált, egykori középszintűnáci technokrataréteg segítségét.

Ez a ‘hármas szövetség’ nem volt teljesen új, hiszen már a második világháborút megelőzően is együttműködtek az amerikai szuperkapitalisták a nemzetiszocialista kormányt támogató, olyan iparmágnásokkal, mint Fritz Thyssen, akiről köztudomású volt, hogy Hitlert támogatta. Ma már kellően dokumentált, hogy a tekintélyes WASP-dinasztia (White, Anglo-Saxon, Protestant) Bush család akkori feje az a Prescott Bush volt, aki a Rockefeller-ház tulajdonában álló Standard Oil világcégen keresztül juttatott sok millió amerikai dollárt a hitleri rendszernek és hadigépezetének.

A pénzhatalmi világelit Európa meghódítását tűzte ki célul, amit a hitleri Németország is meg szeretett volna valósítani. A világelit tagjának tekinthető Winston Churchill már idézett szavai egyértelművé teszik, hogy nem ez a fasiszta célkitűzés volt a nemzetiszocialista Németország legnagyobb bűne a Pénzkartell szemében. A nagy bűn, amiért el kellett pusztítani az volt, hogy a nemzetközi bankárokat kihagyta a pénzrendszer működtetéséből. Ha a náci Harmadik Birodalom vezetésével egyesült volna Európa, akkor a pénzhatalmi világelit többé nem szedhetett volna kamatsarcot Európa népeitől. Ezt minden eszközzel meg kellett akadályoznia.

Az említett ‘hármas szövetségben’, amely a világelit szolgálatában a második világháború után átvette Európa irányítását, nem a zsidó nép azon tagjai vettek részt, akik más népekhez tartozó embertársaikhoz hasonlóan munkájukból, tudásukból, szakértelmükből éltek. Túlnyomó részt a szuperosztály szolgálatában álló, és a nemzetközi Pénzkartell által finanszírozott szervezett zsidósághoz – elsősorban a transznacionális cionista szervezetekhez – tartoztak, akik készségesen vállalkoztak a szuperosztály világstratégiájának végrehajtására. A romokban heverő Európa lehetőséget kínált nekik arra, hogy átvegyék az irányítást a pénzügyi és a gazdasági szektorban, a kereskedelemben, a tömegtájékoztatásban, továbbá a kulturális és tudományos szférában is. Tehetségük és összeköttetéseik révén hamar vezető szerephez jutottak a különbözőpolitikai pártokban és a szakszervezetekben. Nem kevesen magas állami funkciókba is kerültek.

Az új stratégia szerint nem német, hanem az amerikai monopóliumok tulajdonosai vették át az európai gazdaság irányítását. Az új hódítókkal együttműködő kollaboráns vezető réteget minél előbb meg kellett szervezni. Ebben az időszakban több európai ország még rendelkezett gyarmatokkal. Ezért az adott ország pénzügyi, gazdasági és politikai rendszerének átvétele a hozzá tartozó gyarmatok feletti uralmat is jelentette. Ennek a hosszútávú stratégiának sikeres megvalósítása tette szükségessé olyan koordináló szervezetek létrehozását is, mint a Bilderberg Csoport.

Ennek az 1954-ben megalakult, nagyhatalmú zárt klubnak a tagjai részben olyan hagyományos hálózatokból jöttek, mint a különböző szabadkőműves páholyok és a transznacionális cionista szervezetek. A klub állandó bizottságának közvetlen irányítását a világelit bizalmi emberei végezték, tagjai pedig azokból kerültek ki, akiket mi a pénzuralmi rend hierarchiájában az igazgatósághoz soroltunk. A Bilderberg Csoport szigorúan titokban tartott tanácskozásain az állandó résztvevőkön túl – időről időre váltakozva – főleg a menedzseri szint meghívottjai vettek részt.

A rendszer működéséhez természetesen erre a célra kiválasztott, felnevelt és pozícióba helyezett profi reálpolitikusokra, pragmatikus technokratákra, engedelmes hivatalnokokra, az együttműködők és kiszolgálók egész bürokrata-osztályára volt szükség. Ők azok, akik arctalan robotként gondolkodás nélkül szolgálták a pénzimpériumot és hajtották végre annak stratégiáját. A pénzhatalmi nomenklatúra számos tagja bámulatos karriert futott be. Ezek a jól-fizetett pénzuralmi bürokraták minden áldozatot megkövetelhettek az alul-lévőktől arra hivatkozással, hogy a világuralomra törő szovjet kommunizmus fenyegeti a világbékét, és ezért a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia védelmében össze kell fogni.

A világelit szolgálatában álló bürokrata osztály azonban válságba került, amikor a szovjet birodalom felbomlott. Már nem hivatkozhattak a kommunista veszélyre, amikor továbbra is engedelmességet követeltek a népektől. Többek között azt, hogy mondjanak le nemzeti önrendelkezésükről és nemzeti államaikról. A hidegháború kétpólusú világáról fokozatosan kiderült, hogy a szemben álló ideológiák ellenére valójában a pénzhatalmi világelit közös stratégiáját szolgálta mindkét pólus, csak más-más módon. Az eltitkolt közös cél egyesítette a látszólag élesen szemben álló két világrendszert. A világelit valódi célkitűzése kezdettől fogva az egy-központból irányított világrendszer, a globális kormányzat létrehozása volt. Ennek előfeltétele a különböző országok és népek vagyona feletti rendelkezés megszerzése. A vagyon hatalom! Aki rendelkezik az emberek, a népek és nemzetek vagyonával, az rendelkezik a sorsukkal is. A kommunizmus a világelit kísérlete volt a nemzetek vagyonának rendőrállami módszerekkel való megszerzésére. Ehhez diktatúrát kellett létrehozni, mert az megkönnyítette az emberek vagyonának és munkájának az elit számára történő állami kisajátítását és az emberek életével való rendelkezést. Ehhez azt kellett biztosítania, hogy az általa létrehozott és részben finanszírozott kommunista diktatúrák – rejtett módon – mindvégig az ellenőrzése alatt maradjanak. Ez volt a kommunista rendszer legnagyobb titka.

A pénzhatalmi világelit az általa elképzelt Új Világrendben egy-központból gyakorolja a hatalmat a kezében lévő globális pénzrendszer, fegyveres erő és politikai irányítás útján. Ebben a rendszerben a társadalom tagozódása kétszintű. Az egyik szinten a hatalmat gyakorló világelit, az őt kiszolgáló bürokrata osztály, valamint a globális nomenklatúra bürokratái találhatóak, a másik szinten pedig a függőhelyzetű és vagyontalan százmilliók, akik bérből és fizetésből, illetve segélyből élnek. Ez az antidemokratikus világdiktatúra hosszútávra biztosítaná a pénzhatalmi világelit megszerzett előjogait.

A pénzuralmi világelit másik módszere az egy-központból irányított világrendszer létrehozására a kamatmechanizmussal működtetett magán-pénzmonopólium elterjesztése, és a globális eladósítás. A világelit ebben a változatban nem rendőrállami módszerekkel, hanem eladósítással szerzi meg az egyes emberek, gazdasági szervezetek és országok vagyonát. A cél azonban ugyanaz: felszámolni a nemzetállamokat és átvenni az emberiség feletti hatalmat az Új Világrend létrehozásával. Az internacionalista-kommunizmus rendőrállami módszerei, valamint a kozmopolita-globalizmus eladósítási technikái ugyanannak a pénzhatalmi világelitnek a céljait szolgálták, és szolgálják ma is. Az emberiség mindkét ajtón ugyanabba a terembe jutott.

Pénzügyi támadás a centrum országok ellen

A Szovjetunió és birodalma felbomlásával elvileg lehetővé vált, hogy nemcsak Kelet-Európa, de egész Európa népei erős nemzetállamokat hozhassanak létre, amelyből kiszorulhat az Egyesült Államok és az Amerika felett a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi világelit. A második világháború után először nyílott arra lehetőség, hogy a nemzetállamok Európája ismét önmaga ura lehessen. A nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia ezért indított csendes világháborút pénzügyi fegyverekkel, hogy az Amerika feletti hatalom megszerzése után Európa feletti uralmát is megszilárdítsa és véglegesítse. Ez a háború – stratégiai célját tekintve – megegyezett az Európát leromboló két világháborúval. A pénzhatalmi világelit, mivel hadsereggel soha nem rendelkezett, világhódító háborúit szemben álló háborús szövetségek létrehozásával és a tőle pénzügyileg függő eladósított államok fegyveres erőivel vívta. A nemzetállamok háborúztak, de a háború eredményeit – nevető harmadikként – mindig ő zsebelte be. Az eladósítással, és a hitelezés finomra hangolásával el tudta érni, hogy mikor törjön ki és meddig tartson a háború, s hogy az általa kiválasztott oldal nyerjen. Arról is gondoskodott, hogy a háború végén – vesztes és győztes egyaránt – megfizesse neki kamatostól a háború finanszírozásához nyújtott kölcsönöket.

Új fejlemény a világtörténelemben, hogy a pénzhatalmi világelit mostani magánháborúját a saját eszközeivel – eladósítással és jogi személyek egész hadosztályainak a bevetésével – indította meg. Ezt a háborút a történelem elsőteljesen privatizált világháborújának tekinthetjük, amelyben a szervezett magánhatalom elsősorban az euroatlanti térség, vagyis a fejlett ipari országok országok népeit támadta meg. Ennek a privatizált magánháborúnak a legfőbb célja az eddig megszerzett vagyon megtartása és bővítése. A további vagyonszerzés érdekében szükségessé vált a háborút más földrészekre is kiterjeszteni. A termelő-tőkét le kellett győzni, az értékelőállító ipari és a mezőgazdasági üzemeket pedig a pénzügyi szektor uralma alá kellett helyezni. A centrum országokban nem bombáztak le a gyárakat. Elpusztítás helyett csődbe kergették és bezárták őket. Mindezt kiszervezéssel és eladósítással hajtották végre.

Az euroatlanti térségen kívüli területeken, elsősorban a Közel-Keleten, a világelit ezúttal is igénybe vette az általa kirobbantott helyi háborúkhoz más államok haderejét, pénzét és katonáinak életét. Elsősorban az Egyesült Államok hadseregét használta zsoldosként, de az ellenőrzése alatt álló NATO révén más államokat is rákényszerített arra, hogy részt vegyenek a kizárólag az ő érdekeit szolgáló magánháborúban. Irakot és Afganisztánt Amerika támadta meg, Szerbiát és Líbiát a NATO, de megbízójuk a világelit, jelképesen szólva a ‘Bilderberg Klub’ tagjai voltak. Ismét olyan nevekkel találkozhattunk, mint Rumsfeld, Wolfowitz, Perle, Albright, Holbrooke és az elmaradhatatlan Kissinger. A második vonalban pedig olvashatjuk Colin Powell, Condoleezza Rice, Richard N. Haass, Zbigniew Brzezinski és társaik neveit. Bizonyított tény, hogy az ellenségként megjelölt iszlám terrorizmust is a világelitet kiszolgáló szervezetek finanszírozták hosszú időn át. A háború igazolására mindig rendelkezésre álltak kellő számban a képzett és jól megfizetett ideológusok, teoretikusok, akik a világelit tulajdonában álló tömegtájékoztatásban megrendelésre manipulálták a közvéleményt.

Ez a magánháború eddig jól szolgálta a pénzhatalmi világelit, az Egyesült Államok lakosságának az 1%-át kitevő szupergazdagok, valamint a szervezett zsidóság érdekeit. A pénzhatalmi világelit szorosan kötődik a zsidó, vagy zsidó származású szupergazdag pénzdinasztiákhoz, de a szervezett zsidóság más csoportjai is fontos szerepet játszanak ebben a pénzügyi eszközökkel vívott magánháborúban. Ők a pénzügyi technikákkal gyakorolt hatalom nagy tapasztalatokkal rendelkező mesterei. Jól ismerik, hogyan kell a pénzt felhasználni eladósítással a hitelrendszer, a bankrendszer, a befektetések és a termelő gazdaság irányítására, a hatalom megszerzésére és megtartására.

Már a pénzügyi világháború előtt ki kellett építeni azt a transznacionális mechanizmust, amely képes az információáramlás hatékony ellenőrzésére. Ilyen tájékoztatási rendszer nélkül nem tartható kézben a tudat-ipar, amely elengedhetetlen a hatékony dezinformációhoz, a világközvélemény manipulálásához. A háborút viselő világelitnek csak így lehetett szövetségeseket szerezni, másrészt az ellenállókat megfélemlíteni. Mind a meggyőzéshez, mind a fenyegetéshez szükség volt az elektronika, a kibernetika és az informatika teljes arzenáljának bevetésére. Nem elég az információ világszintű áramlásának ellenőrzése. Képesnek kell lenni az ellenállók elhallgattatására is. Csak olyan vélemények kaphatnak nyilvánosságot, amelyek a pénzhatalmi elit céljait szolgálják. Hasonlóan fontos – példát statuálva – az ellenállók megbüntetése.

Mindehhez az ipari méretű agymosáshoz nem elég az első nyilvánosság, a tömegtájékoztatási intézmények világhálózatának a hatékony működtetése. Szükség van az internet második nyilvánosságának az ellenőrzésére is. A nyomtatott és elektronikus sajtó globális hálózata sem elég. A világelit az emberiség tudata feletti uralom megszerzéséhez világméretekben ellenőrzi nemcsak a filmipart, de a könyvnyomtatást is. Ugyanez áll felsőoktatás, az egyetemek, a tudományos intézmények, a think tanknek nevezett kutatóközpontok, gondolati műhelyek feletti kontrollra is. Csak az a művész, tudós, közéleti szereplő, politikus számíthat sikerre, aki a világelit irányvonalát követi.

A Bilderberg Csoport rendelkezésére állt minden eszköz e világstratégia végrehajtására. A pénzhatalmi világelit magját a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák alkotják. A globális információs hálózat intézményeinek ők a tulajdonosai. Az amerikai tömegtájékoztatás is a zsidó érdekcsoportok tulajdonában, illetve az ő ellenőrzésük alatt áll. Ezt dokumentálni is lehet. Csak néhány nevet említünk e tény alátámasztására: a CBS-t, a Viacomot, az MTV-t Summer Redstone ellenőrzi és ő a tulajdonosa a Black Entertainment Televisionnek is. A CBS elnöke Leslie Moonves, aki David Ben Gurion unokaöccse. A Disney-Capitol Citiesnek, amelyhez az ABC tartozik, Michael Eisner a tulajdonosa. Az NBC News elnöke Neal Shapiro. A FOX Company tulajdonosa, Rupert Murdoch nem zsidó, de a cég elnöke, Mel Karmazin, valamint helyettesei Peter Chernin, Gail Berman és Sandy Grushow azok. A CNN News menedzsere Walter Isaacson és itt van alkalmazásban Wolf Blitzer, Larry King, Paula Zahn, továbbá a híres Ted Koppel Andrea nevű leánya. A Warner Bros Entertainment elnöke Jordan Levin, a Verizon Communicati-ons cégé pedig Ivan Seiden-berg. A világ legnagyobb médiavállalatának a Bertelsmann Enterprisesnak, pedig Joel Klein az elnöke.

A Nagy Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája nevű tekintélyes szervezet első embere Mort Zuckerman, a US News and World Report és a NY Daily News tulajdonosa. Arthur Sulzberger Jr. a kiadója a New York Timesnak és a Boston Globe-nak. William Kristol publikálja a Weekly Standardet, Donald Graham Jr. pedig a News Week és a Washington Post elnöke. A felsorolást abbahagyjuk, mert oldalakon át folytathatnánk. Megállapíthatjuk, hogy ami a média világában nincs zsidó tulajdonban, az közvetlenül vagy közvetve az ellenőrzésük alatt áll. Egy jól megszervezett hálózat tartja kézben az Egyesült Államok információs szféráját. Innen áramlik a megszűrt és manipulált információ a világ többi része felé. Egy olyan tájékoztatási hálózattal van dolgunk, amely önmagát felügyeli. Tetszés szerint döntenek arról, hogy az információ világában ki lesz sikeres és ki nem. Mit kell igaznak tartani és mit nem. Ezt az ellenőrzött-dezinformáció rendszerének is nevezhetjük, amelyben a gondosan létrehozott és kiválasztott információkat becsomagolják és továbbítják a világ minden tájára.

A pénzhatalmi világelit Amerika segítségével lényegében Európát is gyarmatosította, amelynek nincs saját hadserege, ezért ki van szolgáltatva annak a NATO-nak, amelyet egyértelműen Amerika dominál. Európa pénzügyileg és az információ szempontjából is kiszolgáltatott helyzetben van. Az Amerikából érkező információs és tudatipari termékek Európában is a szervezett zsidóság hegemóniája alatt álló tömegtájékoztatási-hálózatokhoz kerülnek, hiszen Európában is az Amerikáéhoz hasonló helyzet jött létre. Csak azt a tényt említjük, hogy Haim Saban, amerikai-izraeli médiabáró a tulajdonosa Németország legnagyobb tévéhálózatának, a Kirch médiának. De meghatározó súllyal van jelen Európában Rupert Murdoch is az érdekeltségi körébe tartozó, vele együttműködő médiavállalkozókkal együtt.

A pénzügyi háború stratégiája és taktikája

A háborúban álló szuperosztálynak sikerült olyan nemzetközi légkört teremtenie, amelyben minden vele szemben alternatívát kereső, vagy ellenálló személy terroristának, az emberiség közellenségének minősíthető. A ‘War on Terror’ meghirdetése egy területhez és időhöz nem kötött háború megindítását jelentette mindenki ellen, aki ellenzi vagy veszélyezteti a szuperosztály Új Világrendjét. Az 1991-es első, majd a 2003-ban megindított második Irak elleni háború célja többek között a népek megfélemlítése is volt. A világelit figyelmeztetett mindenkit, hogyan jár az, aki ellenáll neki.

Ennek a háborúnak a fő színtere azonban nem a Közel-Keleten, Irakban, Afganisztánban vagy Szíriában van. Ez globális háború, amely az egész emberiség ellen folyik. Jelenlegi fő hadszíntere az Egyesült Államok és egyre inkább Európa. Célja ma is a meghódítandó országok vagyonának megszerzése és így hatalmuk véglegesítése. A világelit most nem hadseregekkel hódítja meg a legyőzendő országokat, hanem pénzügyi fegyverekkel kényszeríti őket arra, hogy minden vagyonukat adják át neki adósságszolgálat fejében. Ez lehetővé teszi a pénzügyi hódítók számára, hogy az euroatlanti térség minden erőforrása, az értékelőállító-termelőszektor egésze is az ellenőrzésük alá kerüljön. Ezzel megszerzik a világkereskedelem feletti ellenőrzést is.

A pénzhatalmi világelit offenzívája a FED támadásával kezdődött. A szupergazdag bankár-dinasztiák magántulajdonában lévő FED, amely ellátja az Egyesült Államok központi bankjának szerepét is, Alan Greenspan irányításával úgy döntött, hogy az euroatlanti térség országait elárasztja levegőből előállított olcsó pénzzuhataggal, s így teszi tönkre a fejlett ipari országok értéktermelő reálgazdaságát, versenyképes árukat előállító ipari üzemeit. A termelő szektor átvétele és felszámolása volt a cél. Különböző spekulációs módszerekkel – pénzügyi buborékok létrehozásával – megkönnyítették hatalmas jövedelmek elérését a termelő-iparágak kihagyásával. A nagy pénzügyi szervezetek, élükön a FED-del, elsősorban a pénzügyi és kereskedelmi szektort finanszírozták, lehetővé téve a kolosszális méretű pénzügyi hozamokat.

Ily módon a spekulációra szakosodott befektetőknek és bankároknak viszonylag rövid idő alatt sikerült versenyképtelenné tenni a termelőszektort. A pénzügyi szférát özönvíz-szerűen elárasztó szintetikus pénzzel elérhető nagy haszon miatt elértéktelenedett az a jövedelem, amihez értékelőállító, termelő munkával lehetett hozzájutni. A termelőszektorban befektetett tőke eltörpült a pénzügyi szektorban megforgatott pénzekhez képest. A termelőmunkával csak üggyel-bajjal és a piaci ingadozásoknak kitéve lehetett jövedelemhez jutni. Biztosítani kellett az optimális termelési feltételeket, az olcsó alapanyagot, energiát, a szakképzett és alacsonyan fizetett munkaerőt, továbbá a termékek raktározását, terítését és szállítását, de mindenekelőtt meg kellett találni az értékesítésükhöz szükséges fizetőképes keresletet. Minderre nem volt szükség a pénzpiaci befektetéseknél, ugyanakkor az ott mozgatott óriási pénzek segítségével könnyen lehetett hatalmas jövedelmeket húzva spekulációs fogadásokat kötni.

Amerika, majd később Európa pénzügyi szőnyegbombázása sikeresnek bizonyult. Néhány éven belül a termelő-iparágak fontos részei áttelepültek Dél-Amerikába, Ázsiába, elsősorban a gyorsan fejlődő Kínába. Az euroatlanti térség országaiban megjelent a tömeges munkanélküliség, amitől nem lehet megszabadulni, mert eltűntek a munkahelyek. A megbénult termelőszektor felett az uralmat a pénzügyi szektor hatalmi gazdasága vette át.

Ebben a pénzügyi eszközökkel vívott hódító háborúban szükség volt az emberek megtévesztésére, hogy ne álljanak ellent. A világelit ezért az általa forgalomba hozott dollár-trilliárdokkal azt a látszatot keltette, hogy létre jött egy olyan eddig nem ismert, csodálatos új gazdaság, amely állítólag értékelőállító munka nélkül is képes tartós jólétet biztosítani. Ez a misztikus, új gazdaság volt a „pénzből való pénzcsinálás”, amit Arisztotelész krematisztikának nevezett, hogy megkülönböztesse a szükségletre termelő valódi gazdaságtól, az ökonómiától. Már ő is tisztában volt a pénzgazdaság pusztító hatásával. Ruhland pedig bebizonyította, hogy elsősorban a krematisztika pusztító következménye volt a Nyugat-római Birodalom bukása, amit csak megpecsételt, hogy Odoaker germán vezér 476-ban, Ravennában lelökte a trónjáról az utolsó nyugat-római császárt, Romulusz Agusztuluszt.

A világelit neoliberális krematisztikája azt az illúziót keltette, hogy elég, ha a termelőmunkát Dél-Amerika, Ázsia és Kína alsóbb osztályai végzik. A nemzetközi Pénzkartell gondoskodott arról, hogy a kevésbé jómódú, sőt vagyontalan emberek is hozzá juthassanak olcsó hitelekhez. Ezzel kikapcsolták azok ellenállását, akik most a világelit pénzügyi háborújának elsőszámú áldozatai. Ezt a fajta megtévesztést alkalmazták nemzetközi szinten is, amikor a világ többi országát is elárasztották könnyen elérhető, viszonylag alacsony kamatozású hitelekkel. Ez az olcsó pénzdömping tette lehetővé a harmadik világ fejletlen országainak túlzott eladósítását, amely végül is elvezetett a jelenlegi adósságcsapdához, amelyből csak az adósságszolgálat felmondásával, vagyis államcsõddel lehet kikerülni.

A John Perkinshez hasonló „gazdasági bérgyilkosok” a pénzhatalmi világelit szolgálatában azért adósították el a harmadik világ országait, mert ez a pénzügyi világháború szerves része volt. Szakszerűen kidolgozott módszerekkel korrumpálták a kiszemelt országok vezetőrétegét, és vették át az eladósítás nyomán e népek nemzeti vagyonát. Az alacsony kamattal kínált milliárdokat valósággal rátukmálták a harmadik világ országaira, amelyek vezetői ezeket a hiteleket nem termelõüzemek építésére, az oktatási és az egészségügyi rendszer fejlesztésére, a természeti környezet és erőforrások megőrzésére fordították. A helyi vezetőréteg ebből luxusvillákat, jachtokat vásárolt, drága magániskolákat létesített. A lakosság többsége a legnagyobb nyomorba süllyedt, amikor meg kellett kezdeni a kölcsönök kamatostól való törlesztését. Ezeknek a népeknek adósságszolgálat fejében át kellett adniuk a pénz- és korporációs oligarchiának természeti kincseiket, kőolajtartalékaikat, mezőgazdasági ültetvényeiket.

A pénzhatalmi világelit sikeresen vetette be a túlhitelezés eszközeit az európai népek vagyonának a megszerzéséért indított offenzívájában is. Nemcsak e népek nemzeti vagyonára kívánta rátenni a kezét, hanem vállalataik és állampolgáraik vagyonára is. Célba vették e fejlett országok biztosítótársaságai és nyugdíj-alapjai pénzének megszerzését is. Mivel az államok feletti Pénzkartell a hatalmat az általa kiképzett és hivatalba helyezett technokrata hivatalnokok útján gyakorolja, így viszonylag könnyen el tudta érni, hogy az egyes kormányok eltávolítsanak minden olyan jogszabályt, amely védelmezte az adott ország nemzetgazdaságát. Az egyelő esélyeket, a társadalmi igazságosságot védelmező protekcionizmus minden formáját kártékonynak minősítették és felszámolták. A szabályoknak ez az átállítása megkönnyítette a lakosság pénzének kiszivattyúzását a pénzpiacok és a tőzsdék manipulálásával.

A pénzhatalmi elit szolgálatában álló brókereknek, befektetőknek, spekulánsoknak mindig kellő mennyiségű hitel állt a rendelkezésére. A tőzsdék segítségével összeporszívózták a kisemberek pénzét, majd kellő időben távoztak vele. Ha megnézzük, kik voltak a globális szerencsejáték kaszinóvá átalakított nemzetközi pénzrendszer főszereplői, olyan nevekkel találkozunk, mint Carlos Slim, Warren Buffet, George Soros, Bill Gates, illetve olyan kevésbé ismert sztárokkal, mint Lloyd Blankfein a Goldman Sachstől, Charles Schwab a Schwab&Co-tól, Richard Fuld a Lehman Brotherstől. Ők és munkatársaik voltak azok, akik kifosztották a pénzpiacokat, és eltették kevésbé szerencsés embertárasaik megtakarításait, gyakran életük egész munkájának eredményét.

A globális szerencsejáték következő fázisában elárasztották a pénzpiacokat ‘mérgezőkötvényekkel‘, olyan ‘toxic bond‘-okkal, amelyekről eleve tudták, hogy gyakorlatilag eladhatatlanok. Célba vették a ‘piggy bank‘-nak, ‘perselynek’ nevezett takarékpénztárak kifosztását is. Ezek a takarékbankok kisemberek millióinak megtakarításait fektették be olyan közszolgáltatásokba, közművekbe, ahol az biztonságosnak volt tekinthető. Ezekre a manipulációkra a továbbiakban még részletesen kitérünk.

A pénzhatalmi világelit egymás után aratta az általa indított pénzügyi háborúban a győzelmeket. Megszerzett pénzügyi és gazdasági hatalmának biztosítása érdekében helyi támogatókra is szüksége volt. Nincs sikeres gyarmatosítás kollaboráns érdekcsoportok nélkül. Ezek létrehozását is fő fegyverével, a pénzzel oldotta meg. A meghódított népek kísérletet tettek nemzeti érdekeik védelmezésére, ezért az új hatalmi elitnek és helyi kiszolgálóiknak az volt az érdekük, hogy a háttérben meghúzódva elkerüljék a nagy nyilvánosságot. Ezt a rejtőzködést megkönnyítette számukra, hogy sikerült megtörniük a homogén lakosság egységét, elősegítve a bevándorlást, a multikulturalizmust, a kevert, hibrid-tudatú – önazonosságban elbizonytalanított – társadalom létrehozását.

Az eladósított szegény országokban a hiteldömping meggyöngítette a helyi közhatalmat és nyomorba taszította a lakosságot. Ez jelentős létszámú rétegeket kivándorlásra kényszerített. A világelit a humanizmust és az emberszeretetet alibiként használva a fejlett országokat arra kényszerítette, hogy tömegesen fogadja be ezeket az éhség elől menekülő kivándorlókat. A fejlett, jómódú országokban ezek a külföldiek egyre láthatóbb etnikai közösségeket alkottak, és köztük már a pénzhatalom új gyakorlóinak sokkal könnyebb volt elvegyülniük és láthatatlanná válniuk.

A humanitárius célok érvényesítésére a pénzhatalmi elit úgynevezett non-governmental szervezeteket, NGO-kat hozott létre, amelyek a közérdekre hivatkoztak, de valójában a szervezett magánhatalom érdekeit szolgálták. A pénzhatalmi elit ezeknek az NGO-knak a segítségével – viszonylag kevés ráfordítással – ellenőrizni tudott minden számára fontos szektort és személyt. A lakosság összekeverésének, felhígításának ez a programja azonban nem oldott meg minden problémát. Ezek a harmadik világ eladósított országaiból érkező bevándorlók túlnyomórészt szegények voltak, és ők voltak azok, akik elsőként váltak a pénzügyi válság áldozataivá. A szupergazdag pénzügyi elit és helyi kiszolgálói konfliktus esetén ezektől a szegény bevándorlóktól nem számíthattak hatékony védelemre.

Ezért vált szükségessé gazdag emigránsok tömeges betelepítése a meghódított országokba. Ezt a feladatot is a leghatékonyabb fegyverrel, a pénzzel oldották meg. Óriási mennyiségben dobtak a piacra olcsó pénzt a gazdag centrumországokban, amely arra késztette azok lakóit, hogy ennek egy részét külföldön fektessék be. A gazdagabb országok polgárai szinte minden feltétel nélkül juthattak ingatlanvásárlási kölcsönökhöz, és tömegesen vásárolhatták fel például a mediterrán országok ingatlanait, lakóházait, lakásait. A pénzhatalmi elit azért szervezte meg ezt az ingatlanvásárlási akciót, hogy sok észak-európai költözzön délre és alkosson olyan jómódú külföldiekből álló közösségeket, amelyek között a pénzelit tagjai már észrevétlenek maradhatnak. Ha a helyi lakosság érdekei védelmében visszakövetelné a nemzeti szuverenitást és az azzal járó pénzügyi és gazdasági jogokat, már nem lehetne a pénzelit nagybefektetőit sem egyszerűen felelősségre vonni, mert együtt védekezhetnének a többi jómódú bevándorló közösséggel.

(A teljes cikk a Leleplező -2012/3 – őszi számában olvasható)

A KÖVETKEZŐ SZÁMUNK DECEMBER ELEJÉN JELENIK MEG!

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁG ELŐFIZETÉSI DÍJA 1.000 FT KEDVEZMÉNNYEL

1 ÉVRE CSAK 5.000 FT INTERNETES RENDELÉS ESETÉN!

RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON, 990 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG, csak internetes rendelés esetén.

 ÖkonetAgro

1 Liter: 2.980 FT

ÚJ MAGYAR TALÁLMÁNY A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN! DUPLA TERMÉS, CSODÁS NÖVÉNYEK

Az Ökonet Agro egy speciális MIKRO BIOLÓGIAI termésnövelő készítmény, javítja a talaj minőségét, növeli a talajélet aktivitását és támogatja a humusz képződést. Minden növényhez! Tápanyagok megőrzése, szerves anyagok lebontása, átalakítása bioaktív anyagokká. Vízzel hígítva használható. 10 L: 23. 900FT BŐVEBBEN..

LEGYEN ÖNNEK IS INGYENESEN FENNTARTHATÓ HONLAPJA! 

INGYEN aldomain, és 1,5 GB TÁRHELY NULLA Ft éves költség!  WEBLAPKÉSZÍTÉS AKCIÓS 20.000 FT-OS ÁRON, GYOES HATÁRIDŐVEL. 5 OLDALAS TOVÁBBFEJLESZTHETŐ PROFESSZIONÁLIS HONLAP.  TOVÁBBI INFÓK...

13.300 Ft

 50%  VÍZMEGTAKARÍTÁS 4 MOZIJEGY ÁRÁÉRT!!! 

Energiatakarékos csapvégek! Évi 4x-es megtérülés, akár egy életen át! 150 kg-al kevesebb CO2 kibocsátás, mínusz 50% -os víz-és csatornadíj!  

Gázfogyasztást csökkentő, MAGYAR találmány

Az erős mágneses térben a szén- hidrogén (pl. a fűtésre használt földgáz) összeragadt molakulái eloszlanak. A mágneskezelt gáz pedig jobban keveredik a levegővel. Hatására több hő szabadul fel, amit műszeresen lehet ellenőrizni.

LEGYEN ÖNNEK IS INGYENESEN FENNTARTHATÓ HONLAPJA!INGYEN aldomain, és 1,5 GB-os TÁRHELY NULLA Ft éves költség! 5 oldalas továbbfejleszthető, professzionális honlap (a vevőtől kapott szöveg és képek feltöltésével) TOVÁBBI INFÓK... 

Weboptim Keresőmarketing

 http://www.magyarokszovetsege.hu/

 http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php

Független Újságírók Szövetsége: http://fusz.hu

Ingyenweblapok.hu-Ingyenes weblap sablonok