LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

BOTRÁNYOS VALÓSÁGOK! A DÖBBENET, A KIJÓZANODÁS ÉS A REMÉNY LAPJA. A JÖVŐ TÖRTÉNELME. A LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT. Negyedévi ténymagazin.

 Drábik János: Lehetséges-e baloldali alternatíva?

 

A hagyományos baloldali értékek - „szabadság, egyenlőség, testvériség", a társadalmi igazságosság, a közérdek, a közjó szolgálata, kizsákmányolás felszámolása, munkával arányos ellenszolgáltatás, szociális piacgazdaság, társadalmi szolidaritás, közösségi érdekek közös védelme az alul-lévők, a hátrányos-helyzetûek, a vesztesek segítése - csak tartós és természetes közösségekhez kapcsolhatóak, mert csak ilyen tartós közösségeknek van lehetőségük arra, hogy a közérdeket képviseljék, és a közjó hordozói legyenek.

Állítólag ilyen közösség volt a munkásosztály, a nemzetközi proletariátus és a különböző haladó mozgalmak. De hol vannak ma már ezek a közösségek? Hol van a magyar munkásosztály, a magyar parasztság és a hozzá hû haladó értelmiség, amelyet pártunk és kormányunk oly sokat emlegetett a rendszerváltás előtt? ők voltak ugyanis korábban a baloldali értékek alanyai.

A marxizmus a 19. században ilyen erős közösséggé akarta átalakítani a nemzetközi munkásosztályt a nemzetközi burzsoáziával megvívandó forradalmi harcában. De nem ez a két nemzetközi közösség csapott össze a végül is elmaradt világforradalom küzdelmeiben, és nem ez lett az a végső harc, amit a nemzetközi munkásosztály himnusza - az Internacionálé - megjövendölt. Sőt! Világforradalom helyett, amelyben összefog a nemzetközi proletariátus a kozmopolita burzsoázia ellen, nagyon is hús-vér népek és nemzetállamok vívták gyilkos csatáikat az első világháborúban a nemzetközi Pénzkartell gondos felügyelete alatt és természetesen az ő világstratégiai céljainak a megvalósítása érdekében.

A nemzetközi munkásosztályt, ezt az elvont közösséget, a neki tulajdonított internacionalista osztályszolidaritásával együtt elsöpörte a nemzeti-népi közösség természetes összetartása. A valódi közösség, az egy-nemzethez, egy-néphez tartozás már a világháború első napjaiban legyőzte a nemzetközi munkásszolidaritást, ezt az utópikus, voluntarista, mesterséges közösséget, amely valójában sohase létezett. „Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyló fája" - írta Goethe. A szürke elméletek által konstruált absztrakt közösség - a nemzetközi proletariátus - helyébe 1914-ben azonnal a valódi, szilárd közösségeket képviselő nemzetállamok léptek.

 

A család és a nemzet az erős közösség

Ma azt látjuk, hogy erős közösségnek, minden bomlasztási kísérlet ellenére, a család és a nagyobb család, a nemzet bizonyult. Többé-kevésbé még ide sorolhatóak egyes primer vallási és lokális közösségek. Ezért a közérdek és a közjó szolgálata ma már csak a primer közösségekhez, azok társulásaihoz és legfőképpen a nemzethez kapcsolódhat.

A baloldali értékek hordozói nem valóságos közösségek. Kihez kapcsolható a szocialista nemzetközösség, az internacionalista-szocializmus és kommunizmus? Hol vannak szociáldemokrata értékrendszert hordozó szilárd közösségek? Nemzeteken túlnyúló közösséget csak egyetlen szervezett világnép transznacionális kapcsolati-hálói alkotnak. Hozzájuk lehet számítani az államok feletti világhatalmi-elit érdekcsoportjait, amelyek formális és informális struktúrák egész hálózatát irányítják zárt rendszert alkotva.

Az internacionalista-szocializmusnak és a kozmopolita-globalizmusnak elkötelezett szervezetek és mozgalmak közvetve vagy közvetlenül, mind ehhez a világnéphez és az államok feletti világelit szervezeteihez kapcsolhatóak. Az internacionalista-szocializmus és a kozmopolita-globalizmus egy tőről fakad. Ez az egy tő, mint valóságos közösség, az államok feletti szervezett magánhatalom, amelynek felső szintjét a pénzuralmi világelit szûk és zárt csoportjai alkotják. Ez a szervezett magánhatalom természeténél fogva nem lehet a közérdek és a közjó hordozója. A magánhatalom a magánérdeket érvényesíti. A közérdeket és a közjót csak közhatalom képes érvényesíteni.

A szervezett magánhatalom látszólag nagyon demokratikus, mert a kozmopolita szekularizmus elméletben egyenlőnek tekint minden embert, a világcivilizáció minden tagját. Ugyanakkor minden lehetséges eszközzel bomlasztja a valódi közösségeket, a családokat, az elsődleges vallási és lokális közösségeket, és legfőképpen a nemzeteket. A valódi közösségek olyan riválisok, amelyektől meg akar szabadulni.

Miként szeretheti valaki valamennyi embertársát, az egész emberiséget, miként vállalhat vele közösséget, ha meg van neki tiltva, hogy legközelebb álló családtagjait és a vele egy nemzetet alkotó embertársait, saját nemzetét szerethesse. Ha ezt teszi, akkor nacionalista, soviniszta, kirekesztő és rasszista. A természet rendje az, hogy először legközelebbi hozzátartozóinkat, a családunkat szeretjük, ő róluk gondoskodunk, majd a nagyobb családunk - nemzetünk - tagjait szeretjük, velük vállalunk közösséget és teszünk meg mindent együtt a boldogulásunkért, és csak harmadikként jöhet számításba, hogy ugyanígy érezzünk és cselekedjünk más nemzetekhez tartozó embertársainkkal, és az egész emberiség valamennyi tagjával. Az internacionalizmusnak és a kozmopolita-globalizmusnak nincs hordozó közössége. Nincs globális szubjektum. A valódi szubjektum hiánya ezért üres absztrakcióhoz vezet, mert kimaradnak a hozzávezető lépcsőfokok - a család és a nemzet.

Baloldali értékek képviseletéhez valódi közösségre van szükség. A szocialista-internacionalizmushoz ilyen nemzetközileg is létező közösség nem kapcsolható. A pénzuralmi világelit kozmopolita-globalizmusa - gátlástalan önzése miatt - valójában a baloldali értékek megtagadásának bizonyult. A közérdeket és a közjót hordozó nemzetköziség nem létező fantomközösség, a globális hatalmi elit pedig egy nyíltan öntörvényû, önző, világuralomra-törő és autoriter magánhatalmi közösség. A baloldali értékek képviseletéhez viszont igazi közösségre van szükség. Ez pedig csak a család, a nemzet és az elsődleges egyházi-vallási (adott esetben a lokális) közösségek.

Az elmondottak miatt a baloldalnak Magyarországon és nemzetközileg is nem lehet valóságos alternatívát tartalmazó programja és ideológiája, mert hiányzik az a közösség, amelynek alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit egy ilyen baloldali alternatív program tartalmazhatná.

A magyar baloldalnak 2014-ben úgy kell lényeget érintő alternatívával előállnia, hogy az felvehesse a versenyt a magyar társadalom szilárd közösségeit - családot, nemzetet, az elsődleges vallási és lakó közösségeket - képviselő nemzeti kormány programjával. Ma ugyanis az egész nemzet iránti elkötelezettség nélkül, vagyis nemzeti politika nélkül nem lehet képviselni a baloldali értékeket. Ebből következik az, hogy ma az eredeti baloldali értékeket a jobboldali, keresztény, konzervatív nemzeti kormány képviseli. A közérdek és a közjó vonatkozásában ma a nemzeti kormány jelenti a baloldalt. Az MSZP és a többi szocialista-szociáldemokrata szerveződés - amely nemzetközi és ennyiben elhatárolódik a saját nemzetétől - elzárja magát attól a valódi közösségtől, amely egyedül képviselheti a közérdeket és a közjót.

A magát baloldalnak nevező ideológiai tömörülés, hogy mégis legyen valamilyen fogódzója: együttmûködik és kiszolgálja a kozmopolita-globalizmust, az egyetlen szilárd nemzetek feletti hatalmi-központot, amelynek hatékony nemzetközi hálózata van, amelytől támogatást várhat. A kozmopolita-globalizmus a nemzetek feletti pénzuralmi világrend érdekeit és értékrendjét kifejező ideológia, amely ennek a világszinten megszerveződött magánhatalomnak a stratégiáját, az Új Világrend létrehozását szolgálja.

Mindaz, ami tagadja a nemzetnek, mint szilárd közösségnek az elsőbbségét, és a nemzetköziségnek, a nemzetek felettiségnek, a globalizmusnak ad elsőbbséget, az objektíve a szervezett magánhatalom érdekeit szolgálja. Ezért már nem lehet a közjó és a közérdek képviselője. Szükségszerûen nemzetellenes, mert a szervezett magánhatalom világstratégiáját hajtja végre. Legfeljebb abban veheti föl a magyarországi baloldal - bárkikből álljon is - a versenyt a keresztény-konzervatív-nemzeti kormánnyal, és a magyar nemzet alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit képviselő politikájával, hogy azt állítja: ő jobban ki tudná szolgálni az internacionalista-kozmopolita-globalista szervezett magánhatalmat, amelynek követeléseit a nemzeti kormány állandó vonakodás közepette csak kényszerûségből teljesíti.

A nemzeti kormánynak választani kellett, hogy a magyar nemzet érdekeit a fennálló nemzetközi rend keretein belül, vagy pedig e szorongató keretekből kilépve védelmezi meg. Minden döntési helyzetbe került irányítócsoportnak választ kell adnia az „Establishment és az Anti-Establishment" dichotomia által feltett kérdésre. Sok okot lehet arra találni, hogy a nemzeti kormány miért a fennálló nemzetközi rendszeren belül, az Európai Unió játékszabályainak betartásával kezdte meg a magyar nemzet számára egyedül megmaradt hatékony eszköz - a magyar közhatalom, a magyar állam - megerősítését. A nemzetek feletti szervezett magánhatalom brüsszeli bürokratái válaszként minden rendelkezésükre álló eszközt bevetettek a Nemzetközi Pénzkartell érdekeinek - nyíltan elfogult - védelmére.

Arról még nem folytak közéleti viták, hogy miként lehetne hatékonyabban megvédeni a magyar nemzetet, a magyar államot, a közérdeket és a közjót úgy, hogy változtatunk a fennálló rendszeren, adott esetben annak hátrányosnak bizonyult szervezeteiből ki is lépünk. Ilyen „Anti-Establishment" politika lehetne az, ha az azonos érdekû EU-tagállamokkal közösen, Magyarország kezdeményezné a birodalommá vált Európa - amely egy államok feletti költséges bürokrácia irányítása alá került - visszaalakítását a Nemzetek Európájává. A birodalommá vált Európában ugyanis, közvetlenül számon-nem-kérhető, politikai felelősséget a választópolgárok felé nemviselő bürokraták kezébe került az elsődleges döntési hatalom. Ezt vissza kell adni a politikai felelősséggel tartozó, és közvetlen választások útján elmozdítható nemzeti kormányok hatáskörébe. Minden lényeges kérdést az egyenjogúság elve alapján, a kettős-mérce kizárásával a nemzeti kormányok képviselőiből álló testületeknek kell eldönteniük.

Ha pedig a De Gaulle-i értelemben vett Nemzetek Európájának helyreállítását megakadályozná az Európai Unió felett is a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi világelit, akkor azt is mérlegelni kellene, hogy Magyarország lépjen ki ebből a Szovjetunióhoz hasonlóvá fajult és nemzetek feletti birodalommá átalakult természetellenes szervezetből. Ez az „Anti-Establishment" politika frontális konfliktust jelentene az Európában fennálló - egyre inkább a pénzuralmi világelit önző, partikuláris érdekeit szolgaian kiszolgáló - rendszerrel.

Ebbe a nemzetstratégiába már beépíthető lenne a soha ki nem fizethető adósságterhek azonnali felmondása, egyes adósságszolgálati kötelezettségek átütemezése. Ennek feltétele, hogy Magyarország visszaszerezze a szervezett magánhatalomtól monetáris szuverenitását. A magyar nemzetet képviselő magyar állam, mint a Magyar Nemzeti Bank egyetlen tulajdonosa, érdemben is gyakorolhassa tulajdonosi jogait, és tulajdonosként ő hozza meg saját bankja minden fontos döntését, ne pedig a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia Magyarországra delegált helytartói.

A globalista Pénzkartell képviselői és a tulajdonukban lévő tömegtájékoztatási intézmények a lehető legrosszabb megoldásnak tüntetik fel az államcsődöt. Az államcsőd valójában egy szükséges, méltányos és hatékony módja annak, hogy meg lehessen szabadulni a soha ki nem fizethető és - bizonyíthatóan csaló pénzügyi módszerekkel létrehozott és egyre halmozódó - adósságterhektől. Ha sor kerülne az „Anti-Establishment" politika kényszerû folytatására, akkor meg lehetne szabadítani a jelenleg önjáró és befolyásolhatatlan pénzügyi szektor hegemóniájától a gazdaságot és a társadalom egészét. Legalább három dolgon változtatni kell: Az államnak vissza kell térnie a közpénzrendszerhez, és adóslevelek helyett pénzt kell kibocsátania. Másrészt a banki tartalékráta 100%-ra emelésével meg kell akadályozni, hogy a kereskedelmi bankok hitelnyújtáskor fedezetlen pénzt bocsássanak ki. Harmadszor: kamatot csak a reálgazdaság növekményéből lehessen fizetni olyan tőke befektetésként használt pénz után, amely először be lett forgatva az értékelőállító termelőgazdaságba. Fel kell számolni azt a pénzgyártó iparágat, ahol a gazdasági élet közvetítésére szolgáló jeleket, a pénzt úgy lehet exponenciális méretekben szaporítani, hogy az kikerüli a termelőgazdaságot a vele járó kockázatokkal és felelősséggel.

Egy „Anti-Establishment" politika bebizonyítaná, hogy az államcsőd - amely természetesen nehézségeket is okozna, elsősorban a Pénzkartell büntetőintézkedései miatt - végül is az egyetlen tartós megoldás arra, hogy a magyar társadalom kiszabadulhasson abból az adósságcsapdából, amelybe a nemzetközi Pénzkartell és a szolgálatában álló magyar pénzügyi technokraták csalással, pénzügyi trükkökkel belemanőverezték.

A jelenlegi pénzrendszer önjáró, belterjes pénzgyártó iparággá degenerálódott. Ezért haladéktalanul át kell alakítani. Olyan feltételeket kell kialakítani, hogy a termelőmunka megkerülésével többé ne lehessen jövedelemre szert tenni. Ne lehessen pénzből - szofisztikált bankmûveletekkel, tisztességtelen hitelezési és spekulációs technikákkal - még több pénzt előállítani. Ha a pénz először a reálgazdaságba megy, akkor munka, munkabér, fizetőképes kereslet, növekvő fogyasztás, bővülő piac, bővülő hitelek és bővülő termelés lesz belőle. Ezért igazi fordulatot nem lehet végrehajtani a közjó és a közérdek érvényesítésére, ha nem vezetjük át a pénzt az önjáró belterjes pénziparból a termelőszektorba. A parazita hitelpénz ma élősködő módjára szûkíti, zsugorítja és feléli a reálgazdaság erőforrásait. Ez a fajta hibás pénzrendszer a szervezett magánhatalmat irányító globális pénzmaffia hatalmának forrása.

 

A tulajdon viszonyokat is át kell alakítani

Nem elég lecserélni a konstrukciós hibákban szenvedő pénzrendszert. Ennek a legalizált, fosztogatásra létrehozott pénzrendszernek a következményeként rendkívül igazságtalan, szélsőséges tulajdonviszonyok jöttek létre nemcsak Magyarországon, de világméretekben is. Ezért közéleti vita tárgyává kellene tenni egy új elveken nyugvó tulajdoni rendszer létrehozását és a jelenlegi rendkívül igazságtalan rendszer lecserélését. Az új tulajdonrendszer első elve lenne, hogy minden egyes ember egyéni tulajdonában csak az lehetne, amit saját teljesítményével az élete során hozott létre. Minden más tulajdon az emberiség közös öröksége, és ezért csak köztulajdonban lehet.

A köztulajdon tárgyai természetesen az egyének különböző társulásaihoz kapcsolódnának. A tulajdonviszonyokból ki kell iktatni a lehetséges maximumig a csalásra és megtévesztésre kitalált - erkölcsi felelősséget nem-viselő - jogi személyek tulajdonlását. A nemzetközi Pénzkartell ilyen erkölcsi felelősséggel nem-tartozó jogi személyek dzsungeljévé alakította át nemcsak a magyar gazdaságot, de csaknem az egész világgazdaságot.

A természetes személyhez kötött tulajdon nagysága a tulajdonos teljesítményének a függvénye kell, hogy legyen. Egyetlen ember egyedül, egész életén át, egy gombostût sem képes előállítani. Minden, ami civilizációnk rendelkezésére áll, végső soron a természet ajándéka, vagy az emberiség közös munkájának eredménye. Ezért köztulajdonban kell lennie, ahogyan köztulajdon a Földünk és az a naprendszer is, amelyben élünk. De köztulajdon az idő is, ezért elfogadhatatlan, hogy egyes magáncsoportok azt másoknak kamat formájában eladják. A kamat ugyanis nem más mint az idő monetizálása, pénzzé való átalakítása.

 

Az új tulajdonviszonyok lehetővé tennék, hogy egyes személyek és érdekcsoportok tulajdonában túlzottan nagy vagyonok halmozódjak fel. A vagyon hatalom. A nagy vagyoni különbségek nagy hatalmi különbségeket jelentenek, amelyekkel a fölényben lévők visszaélhetnek és a történelem tanúsága szerint vissza is élnek. Ha azonban a vagyon a teljesítményhez kötött tulajdonviszonyok következtében arányosan oszlik meg, akkor a hatalmi viszonyok is arányosakká válnak. Ebben az esetben az egyének és a csoportok, köztük a nemzetállamok, már kellően meg tudják védeni önérdekeiket a nagyobb vagyonnal, hatalommal rendelkezők önzésével szemben.

A nemzetek feletti szervezett magánhatalom - a globális pénzuralmi elit - olyan Új Világrendet akar, amelyben kétpólusú rendszer mûködik. Minden hatalom - a pénzügyi, a gazdasági, a politikai és a fegyveres - egyetlen központban koncentrálódva irányítja az egész világot. Mindenki ettől a globális hatalmi központtól függ, annak van pénzügyileg, politikailag és fegyveresen alárendelve. Ez a világstratégia az emberiség egész sorsát érinti. Ezért fontos megérteni ennek a globális világelitnek az értékrendjét és gondolkodásmódját. A pénzuralmi világelit törzsét, mintegy háromszáz szupergazdag pénzdinasztia, és mintegy hatezer ember alkotja. Többé-kevésbé rokoni kapcsolatban is állnak egymással. Ideológiájuk a gnosztikus kabbalizmus és az illuminátus-szabadkőmûvesség nézetrendszerén alapul.

Ennek a globális pénzuralmi elitnek az a célja, hogy az Új Világrend bevezetésével véglegesen megszerezze magának világszinten az abszolút hatalmat. Uralmának alappillére az a globális pénzmonopólium, amelyet létrehozott magának. Ez a pénzmonopólium került veszélybe azáltal, hogy olyan kiegyensúlyozatlan rendszerré vált, amely ma már pusztítja azt a gazdasági és társadalmi bázist, amelyből él. Egyre több nép és állam próbál ennek a globális pénzmonopóliumnak a függőségéből kikerülni. A globális hatalmi elit - uralma megtartása érdekében - a klasszikus eszközhöz, a háborúhoz is nyúlhat.

A gnosztikus-kabbalista ideológiával összeegyeztethető akár egy nagyméretû háború is, mert az Új Világrend programjához tartozik az emberiség létszámának radikális csökkentése. A jelenlegi hétmilliárdról annak a felére, vagy még annál is kevesebbre - kétmilliárdra - akarják csökkenteni az emberiség létszámát. Ez viszont azt jelenti, hogy az emberiség többségének le kell mondania az életről, ami a halál-kultúrájának a győzelmét jelentené.

 

Miért támogatja a pénzuralmi világelit a halál-kultúráját? Azért, mert történelmileg a monoteista vallásra áttért és így zsidóvá vált közösségekből származik. Ezek a közösségek hagyományosan olyan értékrendet képviseltek, amely szerint e közösség képviselői saját törzsi istenük által kiválasztott személyek. Kötelességük elkülönülni a többi embertől, és joguk van a kettős-mérce alkalmazására. Életmódjukhoz tartozik, hogy különböző technikákkal, kereskedelemmel, pénzkölcsönözéssel, kamatszedéssel, lehetőleg mások munkájából éljenek. Mivel törzsi vallásuk tanításait úgy értelmezik, hogy istenük nemcsak a Föld egy bizonyos részét, de az egész világot az Ígéret Földjeként nekik szánta, ezért az egész világgal, a világ minden népével meg kell küzdeniük jogosnak vélt tulajdonukért. Ily módon minden nép lehet potenciális ellenfél. Viszonylag kis létszámuk miatt félniük kell, és gyûlölni azokat, akik ellenállnak. S ha lehet, bosszút is kell rajtuk állni. A halál kultúrájával megfér félelmük, gyûlöletük és a bosszúállás szelleme. Ez még inkább arra sarkallja őket, hogy meglévő hatalmi fölényüket abszolút hatalommá átalakítva, hosszú időkre, esetleg évezredekre bebiztosítsák maguk számára a világ feletti uralmat.

Emiatt a keresztény értékrend és erkölcs vált az Európa-központú civilizációban az az értékrend, amelyet elsőként le kellett győzniük. A kereszténység ugyanis, mint rivális monoteista vallás, azt hirdette, hogy a törzsi korlátozással szemben bárki tartozhat Isten kiválasztott népéhez, vagyis a kereszténység Istene univerzális Isten. Isten népe többé nem a testi-Izrael, hanem lelki-Izrael. Az igaz keresztények nem a földi Jeruzsálembe vágynak, hanem a mennyei Jeruzsálembe. A szegénység, az áldozatvállalás, az aszkézis nem lenézendő tulajdonságok, hanem érdem. A végítélet során a szegények részesülnek előnyben a gazdagokkal szemben („könnyebb a tevének átjutni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába"). A szenvedés és aszkétizmus megtisztítja az embert, és akaraterejét megsokszorozva olyan emberi magaslatokra vezetheti, ahol szeretettel és áldozatvállalással már le tudja küzdeni önzését, alacsonyrendû, bûnös hajlamait. A kereszténység hirdette, hogy oszd meg mással, amid van és mindenki a testvéred. Jézus tanította meg követőinek a két aranyszabályt: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, és csak azt tedd másnak, amit elvársz tőle magadnak is. A kereszténység Istene feltámadást és örökéletet ígér, könyörületet és megbocsátást ajánl a gyûlölet és a bosszúállás helyébe. A kereszténység mint az élet kultúrája a halál kultúrájának az ellenfele. A világuralomra törő globális hatalmi elitnek ezért kell legyőznie a kereszténységet, felbomlasztania a keresztény kultúrát, mielőtt bevezeti az Új Világrendet.

A baloldalnak előbb-utóbb tudomásul kell vennie, hogy történelmi vereséget szenvedett és bukása végleges. Ha felvállalja a keresztény értékrendet és vele az élet-kultúráját, a család és a nemzet védelmét, akkor továbbra is képviselheti az eredeti baloldali értékeket. Akár még baloldalnak is nevezheti magát, ha ragaszkodik ehhez a tartalmatlanná vált elnevezéshez. Igazi alternatívát nem adhat, mert internacionalista és globalista programmal többé nem állhat elő. A hagyományos baloldali értékeket hordozó program ma csak nemzeti program lehet. A nemzetállam megszilárdításának, a nemzeti tudat erősítésének, a magyar nemzet túlélésének nincs alternatívája.

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 27
Tegnapi: 352
Heti: 766
Havi: 6 507
Össz.: 1 018 466

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Lehetséges e baloldali alternatíva? - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2017 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »