Andrew Gavin Marshall (Kanada)

 a NEXUS MAGAZIN vezető anyaga: WikiLeaks és a világméretű információs háború

A nemrég nyilvánosságra hozott első kötege annak a 250.000 USA diplomáciai táviratoknak, amelyeket kiszivárogtattak a WikiLeaksnek, páratlan globális érdeklődést váltott ki, mind pozitívat és negatívat és a kettő között mindenhol.

Egy dolog biztos: a WikiLeaks megváltoztatja a status quo-t.

Írta: Andrew Gavin Marshall

© Globális Kutatás, Montreal, Canada, 2010. december 6. Web page: http://tinyurl.com/67hmpqp}

Vannak azok, akik névértéken fogadják el, amit a WikiLeaks kiadványok mondanak, nagymértékben annak köszönhetően, hogy a testületileg kontrollált hírközlés hamis színben tüntette fel ezeket a dokumentumokat. Vannak azok, akik úgy látják, hogy a dokumentumok eredetiek és csak egyszerűen szükségük van a helyes magyarázatra és elemzésre. Aztán ott vannak azok, akik közül többen benne vannak az alternatív hírközlésben, akik óvatossággal és gyanúval közelítik meg a kiszivárogtatásokat. Vannak azok, akik egyszerűen félrevetik a kiszivárogtatásokat mint egy „pszichológiai hadműveletet”, amit arra terveztek, hogy célba vegyen meghatározott nemzeteket, amelyek beleillenek a US külpolitika célpontjába. Végül aztán ott vannak azok, akik helytelenítik a kiszivárogtatásokat, mint „árulást” vagy „biztonságot” fenyegetőt. Minden kijelentés és vélemény közül kétségtelenül a legutóbbi a legnevetségesebb.

Ez az esszé arra irányul, hogy megvizsgálja a WikiLeaks kiadványok természetét, és hogyan kellene ezeket megközelíteni és megérteni. Ha a WikiLeaks megváltoztat dolgokat, reméljük, hogy az emberek meg fognak győződni arról, hogy a jó irányba változtatja meg a dolgokat.

Médiapropaganda Irán ellen: név - értéken elfogadni a táviratokat

Ez a nézőpont – az Iránnal kapcsolatos táviratok elfogadása névértéken – talán a leginkább elterjesztett, mivel ezt nagymértékben befolyásolta és felvállalta a főáramlás testületi hírközlés, ami úgy tálalta a kiszivárogtatott diplomáciai táviratokat, mint annak „bizonyítékát”, hogy a média jelentős, a világot érintő problémákat vállalt fel – ezek közül a leginkább megjegyzésre méltó Irán nukleáris programja. Ahogy az szokásos, a New York Times lép a színpad közepére az igazság féktelen semmibe vételében és a propaganda fáradhatatlan használatában, hogy szolgálja a US hatalmi érdekeket, olyan főcímmel látva el újságcikkeket, mint „világszerte aggódás Irán miatt”, ami elmagyarázta, ahogy Izrael és az arab vezetők egyetértenek abban, hogy Irán nukleáris fenyegetés a világra nézve, és a magyarázó szöveg a cikkben azt állítja, hogy „a táviratok mögött az a számos vezető közti hit fut, hogy hacsak meg nem bukik a jelenlegi kormány Teheránban, Iránnak előbb vagy utóbb lesz egy bombája”. A Fox News közvetített egy cikket, amely kinyilvánította, hogy „kiszivárogtatott iratok mutatják, hogy a Közép-Kelet közmegegyezsésben van az Irán jelentette veszélyt illetően”, és kommentálta, hogy a WikiLeaks földet rengető dokumentum kifolyatása megmutatta a mély egyetértés egy területét – azt, hogy Iránra úgy tekintenek a Közel-Keleten, mint „a térség első számú bajkeverőjére”. Meg kell érteni, hogy ez propaganda.

De azért megfelelően finomítanunk kell a megértésünket a propagandáról azért, hogy megállapítsuk mi is kifejezetten propagandisztikus ezekkel a sztorikkal kapcsolatban. Mialatt az ember jobb ha a forrásokkal és a félreinformálási kampányokkal szemben szkeptikus marad (mint azok, akik kritikusan elemzik a médiát, tudták, hogy megtörténik újra és újra), a hírforrás személyes nézőpontját is meg kell fontolnia és megfejtenie az eredetiség és az elemzés között. Ezek a dokumentumok, őszintén hiszem, eredetiek. Ebben az értelemben nem vagyok azon a véleményen, hogy ezek egy pszichológiai hadművelet részei (psy-op) vagy propaganda erőfeszítés, mármint ami a dokumentumok kiadását jelenti. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezen táviratok forrásai US diplomáciai csatornák, így a bennük foglalt állítások a US diplomáciai személyzet nézőpontját és hitét tükrözik. A dokumentumok az ő állításaiknak és hitüknek egy hiteles ábrázolása, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a valóság egy pontos ábrázolása.

Ez az, ahol a média belép, hogy hírverést csapjon a kiszivárogtatásokban található információ körül. Az előbbi két példa azt állítja, hogy a kiszivárogtatás egy „közmegegyezés” meglétét mutatja Iránnal kapcsolatban, és így az amerikai és valójában az izraeli Iránnal kapcsolatos, a korábbi években fennálló álláspontok „be lettek bizonyítva” arra vonatkozólag, hogy féltek, hogy Irán nukleáris fegyvereket készít. Ez badarság. A média lényegében az iratok látszólagos érékét olvasta és verte nagydobra – vagyis hogy azért, mert US diplomták és közép-keleti és arab vezetők mind egyetértenek abban, hogy Irán „fenyegetést” jelent, és megpróbál „nukleáris fegyvert” készíteni, következésképpen ez igaz kell, hogy legyen. Ez nem következik belőle logikusan. Csak mert közép-keleti és arab vezetők fenyegetésnek látják Iránt, még nem jelenti azt, hogy így is van.

Ismét gondolj a forrásokra! Mi teszi az arab vezetőket „pártatlan” információ megbízható forrásává? Például az egyik felfedezés, ami utat tört magának a föld körül, a szaúdi arab király, Abdullah ragaszkodása ahhoz, hogy a USA „vágja le” Irán „kígyófejét” és indítson katonai csapásokat. Ezt nagymértékben úgy értelmezték a médiában, mint „bizonyíték”arra, hogy van egy „közmegegyezés” a „fenyegetés”-ről, amit Irán jelent a Közép-Kelet és a világ számára.

Ez volt a propaganda irányvonal, amit többek között a New York Times, a Fox News és az izraeli kormány vontatott. Mégis szükségünk van arra, hogy ezt az információt megfelelően helyezzük szövegkörnyezetbe – ez olyasvalami, amiben a New York Timesnak (hozzátehetném: szándékosan) hosszú mulasztási rekordja van. Nem kétlem ezen állítások valósághűségét, vagy az arab vezetők azon meggyőződését, hogy Irán „fenyegetés”. Ugyanakkor Irán azt állította, hogy a kiszivárogtatások „ártalmasak”, hogy USA érdekeket szolgálnak, és hogy Irán „barátságban” van a szomszédaival. Ez is propaganda. Ismét figyelembe kell vennük a szövegkörnyezetet.

Irán az egy szkíita nemzet, amíg az arab nemzetek, különösképpen Szaúd-Arábia, túlnyomórészt Szunni. Ez eszközt nyújt ezen régiók és nemzetek felosztására, legalábbis felszínes alapon. A valóság azonban az, hogy Szaúd-Arábia és Irán távol állnak a „barátságos”-tól és nem voltak jó viszonyban 1979 óta, amikor a Shaht lemondatták. Irán Szaúd-Arábia elsődleges versengője és versenytársa a térségbeli hatalom és befolyás megszerzésében, és így politikailag Irán a természeténél fogva egy fenyegetés Szaúd-Arábiára.

Továbbá az arab államokat, mint Szaúd-Arábia, Bahrain, Oman, az Egyesült Arab Emirátusok és Egyiptom, amelyek Irán-ellenes állításait széles körben publikálták, meg kell érteni az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatukban. Az arab államok amerikai megbízottak a térségben. A hadseregeiket az amerikai katonai-ipari komplex támogatja; a politikai uralmaikat (amelyikek mindegyike diktatúra és dinasztia) Amerika támasztja alá és támogatja.

Ugyanez vonatkozik Izraelre, habár az legalább külső látszatra demokrácia, az USA-hoz nagyon hasonlóan. Továbbá Izrael maga ottmaradt az amerikai érdekektől legyőzve, mint egy amerikai megbízott. Ha Izrael katonai pénzügyi támogatása és nehézfegyverzete Amerikából származik (mint ahogy az tényleg van), akkor Izrael a katonai erejét illetően Amerikától függ, és nincs abban a helyzetben, hogy megmondja az USA-nak, hogy ne fegyverezze fel a másik területi képviselőit. Ha tényleg egy térségi háború készülődik Irán ellen, és úgy tűnt egy ideje, hogy így van, az biztosan Izrael érdekében áll, hogy legyenek szövetségesei Iránnal szemben a térségben.

Hírverési erőfeszítés-e a WikiLeaks?

Izrael vezetői nagyon hajthatatlanok voltak azzal kapcsolatban, hogy a WikiLeaks dokumentumok egy csöppet sem hozzák Izraelt zavarba. A nyilvánosságra hozatal előtt, az USA kormánya informálta az izraeli tisztségviselőket a dokumentumok típusáról, amelyeket a WikiLeaks Izraellel kapcsolatban kiadna. Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu kijelentette: „Nincs egyenlőtlenség a Washington és köztünk lévő nyilvános értekezések, és egymás helyzetének kölcsönös megértése között.” Az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak azt állította, hogy a dokumentumok „a valóság egy sokkal pontosabb nézetét mutatják”. Egy felsőbb szintű török politikus kijelentette, hogy sokat elmond annak megvizsgálása, hogy melyik országok elégedettek a kiadványokkal, és úgy spekulált, hogy Izrael „forralta ki” a dokumentumok forgalombahozatalát, kísérletként arra, hogy előrejuttassa az érdekeit, és hogy „nyomást gyakoroljon Törökországra”.

(A tanulmány további része a Leleplező tavaszi számában olvasható)

 _________________________________________________________

 

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77

Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,

1050 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG,  csak internetes rendelés esetén.

 

Oldal: WikiLeaks... INFORMÁCIÓS HÁBORÚ - a NEXUS MAGAZIN anyaga - Andrew Gavin Marshall
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat