Drábik János

A pénzügyi terrorizmus II.

(Részletek az izgalmas, rendkívüli tanulmányból:)

 

Matt Taibbi, aki a jelek szerint elvi alapokon elkötelezte magát a szerencsejáték kaszinóvá átalakított pénzrendszer visszásságainak a feltárására, érezhető méltatlankodással állapítja meg 2011. március 3-án közzétett írásában, hogy senkit se vontak felelősségre a Wall Street nagyobb bankjainak és befektető pénzintézeteinek a vezetői közül. Az már bizonyított tény, hogy a Wall Street játszotta a főszerepet azokban a pénzügyi botrányokban, amelyek következtében sokmillió amerikai szegényedett el, és nem milliárdok, hanem több trillió dollár értékű vagyon semmisült meg. (1 trillió itt 1000 milliárddal egyenlő.) A sokáig köztiszteletben álló és nagy tekintélynek örvendő Bernard Madoff kivételével, aki piramisjátékával magukat a szuper-gazdagokat rövidítette meg, senki nem került börtönbe. Azok a bankelnökök, vezérigazgatók, felügyelő bizottsági tagok, akik egy egész pénzügyi iparágat felölelő csalássorozat kiagyalói és végrehajtói voltak, s akik tömegesen hamis minősítést adtak a csalásra kitalált, jelzáloggal fedezett értékpapíroknak, eddig megúszták minden felelősségre vonás nélkül.

 

Ma már ismertek e világméretű csalássorozat főszereplőinek, a Wall Street meghatározó cégeinek a nevei: American International Group, AIG, Goldman Sachs, Lehman Borthers, JP Morga Chase, Bank of America és a Morgan Stanley. A felsorolt cégek közvetlenül is részt vettek egy alaposan átgondolt pénzügyi csalási sorozatban. A Lehman Borthers sok milliárd dollár kölcsönt eltitkolt a befektetői előtt. A Bank of America valótlanságokat állított a kifizetett milliárdos bonuszokról, a fizetésen felül juttatott rendkívüli osztalékokról és jutalmakról. A Goldman Sachs elhallgatta az ügyfelei előtt, hogy miként hozta létre első kibocsátásra azokat az értékpapírokat, amelyekről kezdettől fogva tudta, hogy értéktelenek, és csak veszteni lehet rajtuk, mert fedezetük a toxikusnak számító másodlagos jelzáloghitelekből kerül ki. Ennek ellenére jó befektetésként tömegesen adta el ügyfeleinek. (...)

 

A pénzügyi terrorizmus mega-hőstette

2010-ben a pénzügyi szektor kimentésére fordított összegek már elérték a 8,5 trillió dollárt. Nyolc hónapra rá ez az összeg megháromszorozódott. Ötven olyan bankmentő és gazdaságélénkítő programot indított be a Bush és az Obama kormányzat a Federal Reserve irányításával, amelyek az Egyesült Államok történetének legnagyobb vagyonátcsoportosítását jelentik. A Lehman Brothers szándékos csődbevitelét találták a Pénzkartell legfőbb irányítói olyan félelmetes eszköznek, amellyel a legegyszerűbb módon tudták kicsikarni több trillió dolláros vagyon átengedését a maguk számára bankmentő állami támogatás formájában. A világ hét évvel a WTC tornyainak az összeomlása után tanúja lehetett egy még hatalmasabb torony, az amerikai pénzügyi piramis összeomlásának. Az Egyesült Államok pénzrendszerét évtizedeken át építették, de a pénzügyi terroristáknak elegendő volt néhány hét az összeomlasztásához. Az amerikai tőzsde szárnyalt, amikor bombák hulltak Bagdadra és Belgrádra. A Pénzkartell óriási haszonhoz jutott, amikor csődbe vitte Oroszország monetáris és fiskális rendszerét. A Pénzkartell soha nem látott mértékben gazdagodott, miközben megtámadta Irakot, majd Afganisztánt, és nyomás alá helyezte Iránt.

Akik kritikus szemmel követik nyomon a fejleményeket, a Pénzkartell tagjait nem tekintik igazi amerikaiaknak, hanem olyan érdekcsoport tagjainak, akiket csak a minél gyorsabb meggazdagodás érdekel. Ez a viszonylag kis létszámú réteg csillagászati jövedelemhez jutott, miközben az amerikaiak többsége már nem tudta úgy ellátni családját és egyetemre küldeni gyermekeit, ahogy azt a 1960-as és 1970-es években még megtehette. A Pénzkartell felvásárolta magának a tömegtájékoztatási intézményeket, és hegemóniáját kiterjesztette az amerikai kormányzat szinte minden területére. E pénzoligarchák büszkék voltak arra, hogy a pénzügyi szektor működését tetszés szerint tudták átalakítani, és hogy a világ pénzrendszerének működését Henry Paulson pénzügyminiszter, Alan Greenspan, majd Bern Bernanke, FED kormányzók és Maurice Greenberg az AIG vezetője szabályozhatta meghitt bizalmas találkozókon. Ők építették fel a Pénzkartellnek azt a világát, ahol olyan természetes és jogi személyek voltak a főszereplők, mint a Lehman Brothers, a Merrill Lynch, a Goldman Sachs, illetve Marc Rich, Michael Milken, Andrew Fastow, George Soros és társaik. (...)

 

A világválság új mélypontja várható 2011 őszén

Az egyik tekintélyes európai gondolati műhely, a LEAP (Laboratoire européen d'Anticipation Politique), amely Global Europe Anticipation Bulletin (GEAB) címmel rendszeres elemzéseket tesz közzé 1997-től az európai helyzet és a világpolitika várható fejleményeiről, 2011. május 16-i közleményében (GEAB N°55) megismételte szerkesztőinek azt a korábbi álláspontját, hogy 2011 második felében a világrendszer globális válsága újabb kritikus ponthoz érkezik. A szerzők megemlítik, hogy 2008. februárjában már jelezték, hogy 2008. szeptemberében mély válság robban ki az Egyesült Államokban. Ugyanez az elemző csoport állítja most, hogy a világgazdaság, a globális pénzügyi és monetáris rendszer nagyon komoly méretű megbénulásával, esetleg összeomlásával kell számolni. Ennek a válságnak a méreteihez képest az, ami 2008 őszén történt, csak előkészítő eseménynek, „simple detonator"-nak, a hatalmas pénzügyi, gazdasági robbanást kiváltó oknak tekinthető.

A szakértői csoport úgy látja, hogy júliusra már mindazok a kondicionáló feltételek jelen vannak a világ pénzügyi és gazdasági rendszerében, amelyek ehhez a világcivilizáció irányát megváltoztató válsághoz szükségesek. Az emberiség hónapok óta már tanúja lehetett azoknak a geopolitikai, gazdasági és pénzügyi sokkhatásoknak, amelyek mind e robbanásszerű változás irányába mutatnak. Egyidejűleg a nemzetközi rendszer egész struktúrája oly mértékben meggyengült, a régi érdekstruktúrák gyors ütemben bomlanak fel, miközben hasonló tempóban új érdekérvényesítő csoportok és erőközpontok jönnek létre. A bekövetkezett változások arra utalnak, hogy nincs többé remény egy tartós világméretű gazdasági felépüléshez, mert a világgazdaság Euro-Atlanti régiója oly mértékben eladósodott, beleértve a legfontosabb centrum-országot, az Egyesült Államokat is, amelyre eddig a világtörténelemben nem volt példa.

A LEAP szakértői szerint az általános civilizációs válság kiváltója és katalizátora a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása lesz, illetve egy olyan nemzetközi pénzügyi káosz, amelyet csak elmélyített a Japánt ért tragédia, illetve az, hogy az Egyesült Államok képtelennek bizonyult csillagászati deficitjének a jelentős csökkentésére. A „Quantative Easing"-nek, QE2-nek nevezett likviditást növelő program kudarca, amelynek keretében a központi bank szerepét betöltő magán-Pénzkartell, a FED, sok százmilliárd dollár fedezetlen pénzzel árasztotta el az Egyesült Államok pénzügyi szektorát és termelőgazdaságát, hogy biztosítsa a működésüket. Ez a kudarc annak a korszaknak a végét jelenti, amikor az amerikai dollár, az Egyesült Államok nemzeti valutája egyben a világgazdaság tartalék valutája volt, és betölthette a világpénz szerepét. A korábbi időszakokban, amikor elsősorban a világgazdaság perifériáin törtek ki a válságok, a dollár volt az a pénz, ahová menekülni lehetett. 2011. júliusa óta a dollár egyértelműen a világ és az Egyesült Államok problémáinak a megoldását akadályozó legfőbb fenyegetéssé vált.

 

 

Izland pénzügyi csődjének okai és tanulságai

A reykjaviki kormány úgy érezte, nincs más választása, bele kell egyeznie London és Hága hat milliárd dollár összegű kárpótlásába, amely tizenöt éven át részletekben fizetendő. Ez azt jelenti, hogy a háromszázezer fő lakosságú Izland minden polgára köteles húszezer dollárt megfizetni a brit és a holland kormánynak. A reykjaviki kormány azt mondta az izlandiaknak, nincs más választás, mint elfogadni ezt a megállapodást, vagy pedig tudomásul venni, hogy Izlandot kizárják a globális pénzügyi rendszerből, az Izlandi állampapírokat leminősítik a bóvli kötvények sorába, és a Nemzetközi Valutaalap beszűnteti a kölcsönök folyósítását.

A választópolgárok 25%-ának az aláírásával az izlandiak azonban kitartóan követelték a kormánytól a megállapodás elutasítását. Ólafur Ragnar Grímsson államelnök válaszként nem írta alá a parlament által korábban jóváhagyott megállapodást, és helyette népszavazás megtartását kezdeményezte. A népszavazás pedig óriási többséggel végérvényesen elutasította a megállapodást.

A politikai elit tehát azt közölte az adófizetőkkel, hogy viselniük kell a magánbankok magánpénzemberei által hozott hibás döntések következményeit tekintet nélkül arra, hogy ezek milyen óriási összegekre rúgnak. Mert ha ezt nem teszik, akkor még súlyosabb gazdasági következményekkel kell számolniuk. Az izlandi polgároknak azonban más volt a véleményük. Első ízben fordult elő, hogy egy felháborodott lakosság egy kis országban keményen elutasította a pénzügyi és politikai hatalom diktátumát. Ez magyarázza a brit és a holland kormány sietségét, amikor elítélte az izlandiakat azért a merészségükért, hogy demokratikus jogaikat használva, maguk döntsenek arról, mi a valódi pénzügyi és gazdasági érdeke hazájuknak.

London és Hága határidőt szabott Reykjaviknak a válaszadásra 2011. június 11-én. Ha Izland a következő három hónapon belül nem fizeti vissza a négymilliárd eurót, amely összeget az Landsbankinál működő Icesave-Fond annak idején a brit és a holland befektetőktől összegyűjtött, vagy ugyanezen idő alatt nem kezdi meg legalább az adósság törlesztését, akkor Nagy-Britannia és Hollandia bepereli Izland államát. Már említettük, hogy az Izlandi lakosság már két népszavazáson is nagy többséggel úgy döntött, hogy meg kell tagadni ennek az adósságnak a visszafizetését, és el kell utasítani London és Hága követelését.

(...)

 

Izland tehát nem olyan megszorító intézkedéseket hozott, amilyeneket az 1970-től 1990-ig terjedő időszakban csődbe jutott harmadik világbeli országok a Nemzetközi Valutaalap követelésére hoztak, és amelyek az egyre növekvő eladósodás zsákutcájába juttatták ezeket az államokat. Az Althing tehát fel merte vállalni, hogy megváltoztassa a pénzuralmi világrendben érvényes pénzügyi szokásokat. Forradalmi tettnek számít, hogy Izland nemzetgazdasága teljesítőképességétől tette függővé azt, hogy visszafizesse Nagy-Britanniának és Hollandiának privatizált magánbankjai spekulációs ügyleteiből keletkezett adósságot. Erről így rendelkezik az elfogadott törvény:

„A megállapodások felülvizsgálatához szükséges előfeltételek kiértékelésénél számításba kell venni a nemzetgazdaság és a kormány pénzügyi helyzetét, bármely időpontban, és ebben a vonatkozásban különös figyelmet kell fordítani a külföldi valutákkal kapcsolatos ügyletekre, az átváltási arányok fejleményeire, a fizetési mérlegre, a gazdasági növekedésre, a nemzeti össztermékben előálló változásokra, valamint a népesség méreteire és foglalkoztatására."

Az Althing javaslatát az Icesave Bank adósság rendezésre London és Hága azzal utasította el szenvedélyesen, hogy ez „elképzelhetetlen". Erre viszont Reykjavik azt válaszolta, akkor nem fizetünk, és forduljanak bírósághoz. E sorok írásakor, 2011 augusztusában, itt tart az ügy.

(...)

 

 

Elkerülhetetlen a jelenlegi pénzrendszer összeomlása

Franz Hörmann, a bécsi Közgazdasági Egyetem tanára szerint a jelenlegi kamatozó hitelpénzrendszer intézményesített csalási modell. Ehhez hozzátehetjük, hogy e modell fehérgalléros bűnőzöknek minősíthető működtetői a világgazdaság túlnyomó részében kisajátították maguknak a hitel útján történő pénzteremtést. A bécsi egyetemi tanár a globális pénzpiac hamarosan bekövetkező összeomlásával számol, amely méreteiben tízszeresen is felülmúlhatja a 2008-ban kirobbant válságot. Az alapvető változás nagy valószínűséggel az Egyesült Államokból indul ki. 2011-ben már 44 millió amerikai élt élelmiszersegélyen, és egyre többen költöznek olyan városszéli viskó-városokba, ahol nem kell lakbért fizetni. Azok is, akiknek az évi jövedelme 80 és 120 ezer dollár között mozog, már nem tudnak ebből tisztességesen megélni. Ha ezek az amerikaiak megszerveznék önmagukat, és elhatároznák, többé nem veszik igénybe ezt a fajta pénzt és nem a jelenlegi formájában végeznek munkát a jövőben, akkor már gyökeres fordulatra kerülne sor.

Azoknak, akik ma munkát vállalnak, mert úgy hiszik, hogy dolgozniuk kell azért, hogy pénzt keressenek, azonnal abba kellene hagyniuk ezt a fajta munkát, és csatlakozniuk kellene azokhoz, akik ma munkanélküliek. Az a fontos, hogy minél előbb új termelési kapcsolatrendszert, kereslet-és kínálati viszonyokat hozzanak létre. A fennálló jogrendszertől és pénzrendszertől teljesen függetlenül csak azzal kellene foglalkozniuk, amit ők határoznak el, ők tartanak szükségesnek és jónak. Ennek a vállalkozásnak a tulajdonosai maguk is aktívan részt vennének ennek az új rendszernek a működtetésében. Akik a jelenlegi gazdaság eszközrendszerét kitalálták és működtetik, mindig azok fölé kerekednek, akik nem tartoznak a beavatott bennfentesek közé. Mivel mindig övék volt a nagyobb piaci erő és az információs fölény, ezért a társadalom többségét eleve előre programozott vesztesnek tekinthetjük. Soha nem volt reális esélyük a nyerésre.

Az első olvasásra furcsának tűnő javaslatát Hörmann ('Crash der Weltweiten Börsen im August 2011 erwartet'- 'A világ tözsdéinek az összeomlása várható 2011 augusztusában') azzal támasztja alá a The Intelligence-nak adott intejújában, hogy „egy meztelen embernek nem lehet a zsebébe nyúlni és kirabolni". Ha a jelenlegi pénzrendszer prognosztizált méretű összeomlása csakugyan bekövetkezik, akkor nem lesznek többé bankok. Feltehetően a kényszer-kisajátítások is megszűnnek, mert az európai polgárok nem fogják ezt többé megengedni. Az embereknek tehát össze kellene fogniuk, és egy új életmódot kellene kialakítaniuk. Ehhez Hörmann alaposan átgondolt megoldásokkal kíván hozzájárulni, mert meggyőződése szerint a jövő az egymással a teljes egyenjogúság alapján együttműködő csoportok összefogásán múlik. Ezeket az alulról szerveződő csoportokat a közös érdekek és kölcsönös előnyök tartják össze, és nem a demokrácia, hanem az ókori Athén történelméből ismert demarchia szabályai szerint működnének. Ebben a rendszerben a vezetőket nem választották, hanem az irányítók sorshúzással nyerték el meghatározott időre tisztségeiket.

Hörmann arra számít, hogy amikor a jelenlegi pénzrendszer összeomlik, a jogrendszer is felbomlik. A bankok, mint intézmények, ezt az összeomlást nem élik túl. A bankrendszernek nem lesz többé lehetősége arra, hogy az emberek tulajdonát kisajátítsa. Ez politikailag ugyanis már nem lesz keresztülvihető. Ha mégis ehhez az eszközhöz nyúlnának, akkor Európa-szerte lángolni fognak az utcák. Nem kell másra gondolni, csak hogy Párizsban mi történt néhány éve, és mi történik ma Görögországban. (...)

A pénzügyi terrorizmus elleni védekezéshez nyújthat segítséget az alternatív pénzeszközök létrehozása és működtetése technikáinak a megismerése. Az egyik ilyen legfontosabb alternatíva a duális pénzrendszer meghonosítása, amely már számos országban sikeresnek bizonyult. Ezért szóltunk Bernard Lieater és munkatársai e téren elért eredményeiről. Magyarország is megtette már az első lépéseket a duális pénzrendszer létrehozására. Varga István, Vezér-Szörényi László, Szalay Zsuzsanna, Perkovátz Tamás, Léhmann György és más szakemberek, valamint a létrehozandó Új Pénz Alapítvány segítheti a magyar lakosságot is a jelenlegi fosztogató pénzrendszer elleni védekezésben.

 

A pénzügyi terrorizmus megszüntetéséhez nem a globalizmust kell felszámolni, hanem azt a pénzuralmi világrendet, amelynek segítségével az államok feletti Pénzkartell diktatórikus hatalmat gyakorol az emberiség felett. A globalizáció nem azonos az emberiség egészére rákényszerített és kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszerrel. A globalizáció valójában azt jelenti, hogy nincs többé elszigetelhető lokalizált gazdaság és gazdaságpolitika. Az emberiségnek egyetlen élő környezete és termelési helye van, a Föld nevű bolygó, amelyen valójában egyetlen nagy nemzet él, az egész emberiség nagy családja. A világot ma irányító hatalmi elittel csupán azt kell megértetni, hogy a jelenlegi pénzrendszer eltörlésével elveszítenek ugyan néhány előnyös dolgot, de azoknak a többsége csak számokból, papírokból és elektronikus jelekből állt. Ha viszont az egész emberiség együtt tud működni, akkor meg lehet alkotni az életnek egy új formáját, amelyben mindenki megtarthatja munkájának és életének teljesítményét, és senki nem halmozhat fel mások munkájából túlzottan nagy vagyont, amely lehetővé teszi a hatalom megszerzését és a hatalommal való visszaélést. Ez az új civilizáció lenne a harmonikus világrend, ahol csak természetes személynek lehet vagyona és vagyonának mértéke élete teljesítményétől függ. Minden más az emberiség közös öröksége.

(A tanulmány teljes szüvege a Leleplező 2011/3 új számában olvasható!)

 

Oldal: A PÉNZÜGYI TERRORIZMUS II.- Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat