A GLOBÁLIS MEGOLDÁSOK VÉNUSZ PROJEKT I. RÉSZ: felszabadulás az adósrabszolgaságból Be kell vallanunk: A jelenlegi gondolkodásunk miatt kerültünk adós-rabszolgaságba. Mi magunk is hozzájárultunk a környezetszennyezéshez az életmódunkkal, a háborúkba fiainkat büszkén küldtük el, a hiteleket mi vettük fel, a gyerekeinket mi magunk neveltük a pénz szeretetére, vezető politikusainkat mi választottuk meg, és a gazdasági maffia keze alá dolgozunk nap mint nap azzal, hogy szupermarketekben vásárolunk a helyi termelők piacon árult portékáit figyelmen kívül hagyva. És mi csodálkozunk a legjobban azon, hogy tönkretettük bolygónkat, hogy eladósodtunk, hogy háborúk vannak világszerte, és a gazdasági maffia szívja a vérünket, elrabolja földjeinket – látszólag akaratunk ellenére. Vajon ha szimbiózisban élünk ezzel az élet ellenes rendszerrel, ki oldhatja meg a problémáinkat, és főképp hogyan?

 

A kérdések nem kérdések tovább, hanem válaszok. Társadalmi szinten kell megoldani a problémákat, az egyes ember szintjén kezdve,és nem arra várni, hogy politikusaink oldják meg helyettünk a gondokat. Bármely politikai irányzat kerül ugyanis uralomra, a szervezett magánhatalom rabszolgájává válik rögtön.

Egy lehetséges megoldást vázolok: Sorozatom előző részeiben már hivatkoztam arra a kanadai orvosnőre (Ghislaine Lanctot), aki az Egészségügyi maffia c. könyvben leleplezi a pusztán anyagi világban gondolkodók aljasságait, elsősorban az egészségügy területén. Az írónő azonban megoldásokat is kínál. Miután ő maga is kiköltözött a városból, önfenntartó életre törekszik, nem fizet számlákat és adót, előadásaiban büszkén hirdeti: Ha SENKI nem nyitna bankszámlát, tönkremennének a bankok. Ha senki nem használna fosszilis energiákat, tönkremennének az olajmágnások, mi több bedőlne még a dollár is, hiszen csekély aranytartaléka helyett ma már az olaj az egyetlen fedezet a dollár mögött. Ha senki nem fizetne adót, bedőlne a kormány. Tehát a valódi hatalom az egyének kezében van. Szakítani kell mielőbb a régi, elavult gondolkodás módunkkal, mert ha ez nem megy, összeomlik körülöttünk a világ.

 

A világ szinte összes problémájára széleskörű megoldást kínál a VÉNUSZ PROJEKT

 

Jacque Fresco a Zeitgeist mozgalom elindítója (1916. jövőkutató, építészmérnök, tudományfilozófus, tanító), már több mint 70 éve foglalkozik, a fenntartható városok megtervezésével, az energiahatékonysággal, kibernetizált technológiák alkalmazásával, a társadalom és az oktatáspolitika megreformálásának lehetőségeivel.

Szerinte az egész kultúránkat át kell alakítani. Konkrét terveket és megoldásokat kínál, arra nézve, hogyan oldhatjuk meg a világ összes problémáját.

Mindezek égisze alatt a Vénusz projektet 1975-ben indította el Roxanne Meadows-al karöltve.

A szervezet a floridai Venus kommunától kölcsönözte nevét. Kutató központja 8,5 hektáros területen található az Okeechobee-tó közelében. A központban tíz olyan Fresco által tervezett épület áll, amelyek tükrözik a projekt építészeti világát. A dóm alakú épületekben maketteket, könyveket és filmeket készítenek az elképzeléseik bemutatásához.

 

ELSŐSORBAN A TÁRSADALMI PROBLÉMÁKAT KELL MEGOLDANI:

Szükséges a társadalom mielőbbi átalakítása és a pénzrendszer megszüntetése. A profit utáni hajsza majdnem mindig az emberi törődés elé kerül, vessünk csak egy pillantást a rákkeltő tartósítószereket tartalmazó ételeinkre, vagy a tervezett elavulásra (ha megveszünk egy terméket elromlik a jótállás lejárta után hamarosan és hulladékhegyekkel árasztja el a földet), ami szinte minden terméket érint, beleértve a gyógyszeripart, mely 300 dollárt számol fel egyetlen antibiotikum tabletta előállításáért. Ezek jelzik, hogy a profit, mint ösztönző erő, valójában káros.

HA NINCS PÉNZ, MEGSZŰNIK A BŰNÖZÉS IS

Az általános bűncselekmények közé tartozik a lopás, az illegális kereskedelem, a csalás és az erőszakos rablás. A valóság az, hogy a monetáris rendszer által teremtett stressz, konfliktus, szegénység és a nélkülözés a bűnözés alapvető oka. A kilencvenes években végeztek egy kutatást, név szerint a Merva-Fowles tanulmányt, mely jelentős kapcsolatokat talált a munkanélküliség és a bűnözés között. A kutatás alapját 30 jelentős nagyvárosi terület képezte több mint 80 millió fős lakossággal. Arra jutottak, hogy a munkanélküliség 1%-os emelkedésének hatására a gyilkosságok száma 6,7%-kal, az erőszakos bűncselekmények száma 3,4%-kal, a vagyoni bűncselekmények száma pedig 2,4%-kal emelkedett. Ez a következőképpen jelentkezett: 1.459-el több gyilkosság, 62.607-tel több erőszakos bűncselekmény és 223.500-zal több vagyoni bűncselekmény. Ez azt mutatja, mennyire jellemző egy nyomorban élő személyre alacsony iskolázottsággal és munkalehetőség nélkül, hogy bármit meg fog tenni az életben maradásért. Ilyen helyzetben a stresszből fakadó neurózis gyakran vezet erőszakos és társadalomellenes tettekhez.

Ha bűnözésről beszélünk az egyes emberek vétkei elenyészőek a VÁLLALATI BŰNCSELEKMÉNYEKHEZ képest.

Ezek szinte kizárólag profittal kapcsolatosak, de sokféle formában jelentkezhetnek: a tervezett elavulás, a monopóliumi összejátszás, a piaci manipuláció, az erőforrás kihelyezés, az árak befagyasztása, a munkaerő kizsákmányolás és a kormányzati összejátszás csak néhány a jelentősebbek közül. Kezdve az Enron-nal, mely szándékosan leállította a kaliforniai erőműveket, hogy így erősítse energiaipari részvényeit, a Bayer vállalat HIV vírussal fertőzött gyógyszerein át, ezek az esetek a legtöbb ember számára világossá teszik, hogy a vállalati bűncselekmények állandóak, és gyakran sokkal alattomosabbak, mint az általános bűncselekmények, mivel az utóhatások emberek óriási csoportjait érintik. A vállalati bűnelkövető profitnövelő kényszere alapjában véve nem különbözik az általános bűnelkövető túlélési kényszerétől. Míg utóbbi jellemzően azért követ el bűncselekményt, hogy életben maradjon, az előbbi azért teszi, hogy bebiztosítsa hatalmi, életviteli és vagyoni pozícióját. Mindez a félelmen alapszik. A vagyon elvesztése miatti folyamatos bizonytalanság engedi megnyilvánulni a mohóságot, mely a legtöbb vállalati bűncselekmény motiváló tényezőjeként szolgál.

POLITIKAI BŰNCSELEKMÉNYEK:

A kormányzati bűncselekmény a legösszetettebb és legbonyolultabb viselkedési forma, hisz a kormányzatról kialakított felfogás nagy mértékben befolyásolható olyan elterjedt nézetek révén, melyeket maga az uralkodó réteg szilárdít meg a társadalomban. Példának okáért ott a hazaszeretet, melyet gyakran használnak fel háborúk támogatására, olyan érzést keltve az emberekben, mintha kötelező lenne egyetérteni a kormányzat döntésével.

A kormányzat központi szerepe alapvetően a törvényhozás és irányelvek szabályozása, melyek a társadalmat működtetik. Ideális esetben a kormányzat elsősorban a köz érdekében cselekedne. Sajnos a történelem megmutatta, hogy ez ritkán történt így. A kormányzat sokkal inkább egy szülővállalat az ország gazdaságának többi vállalata számára. Ez azt jelenti, hogy a kormányzatnak anyagi érdekeltsége van nemzetének gazdasági helyzetében, konkrétan azért, mert ezekből az érdekeltségekből közvetlen hasznuk van. A lobbizás és hozzájárulások csupán Amerikában több milliárd dollárt tesznek ki, és ezt a pénzt teljes egészében azért adják, hogy az adakozó fél igényei érvényre jussanak. Bár a kormányzati és vállalati összejátszás példái számtalanok, a legjelentősebb pénzből fakadó kormányzati bűncselekmény, a saját vállalati és pénzügyi résztvevőinek hasznára indított háború.

A kétszeres kongresszusi becsületrendet kiérdemelt Major D Smedley Butler, szavaival élve: "A háború csalás. Mindig is az volt. A legrégibb, egyszerűen a legjövedelmezőbb, és minden bizonnyal a legrosszindulatúbb. Az egyetlen, mely nemzetközi érvényű. Az egyetlen, melyben a profitot dollárban számítják, a veszteséget pedig életekben."

 

 

PÉNZÜGYI BŰNÖZÉS – CSALÁS, AMI TÖNKRETESZ MINDENKIT

2013-ra a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene megnövelni.

A pénzügyi manipuláció, a manapság használt fizetőeszköz értékét lényegében kormányzati rendelet adja. Ahogy minden már természetes erőforrásnál, minél több pénz van forgalomban, annál kisebb az értéke egy egységnyinek. Ha kevesebb pénz van forgalomban, az ennek megfelelően értékesebbé teszi az egységnyit. Ezt a jelenséget inflációnak illetve deflációnak nevezzük. A gazdaság pénzkészletének megnövelését monetáris bővülésnek nevezzük. A pénzkészlet csökkenését pedig monetáris szűkülésnek nevezzük.

A közös külső kormányzati adósság a világban egy CIA tényvizsgálat szerint 53 trillió dollár. A világ nagyjából 203 országa közül mindössze 4 nem tartozik másoknak pénzzel. Egyedül az Egyesült Államoknak 12 trillió dollár feletti tartozása van 2009-ben, és egy, az állami kincstár által engedélyezett 2001-es tanulmány szerint ahhoz, hogy az adósságszolgálatot a jelenlegi növekedési üteme mellett fenntarthassuk, 2013-ra a személyi jövedelemadót 65%-ra kellene megnövelni. Alapvetően az egész világ csődben van, de hogyan? Hogyan tartozhat a világ egésze önmagának pénzzel? Mindez szemlátomást értelmetlen. A monetáris rendszer nem több egy játéknál, melyben a hatalmon lévők önkényesen határozzák meg a játék szabályait.

 

FRESCO MEGOLDÁSAI:

Tökéletes termékek, gépesítés

Nincs szükség pénzre, pusztán erőforrás alapú gazdaságra. A pénz okozza a háborúkat, a bűnözést, a válságokat. Fresco szerint a szegénységet, a bűnözést, a korrupciót és a háborút a mai világ profitorientált gazdasági rendszeréből fakadó hiány okozza. Fresco állítja, hogy ha a technológiai fejlesztéseket a haszonszerzéstől függetlenül végeznék, akkor több erőforrás jutna el több emberhez, mivel bőségesen termelhetővé válnának a termékek. Az erőforrások ezen újszerű bősége lecsökkentené a megszokott emberi individualizmust, a korrupciót és a kapzsiságot, az emberek segítenének egymásnak. Az erőforrás-alapú gazdaság cserélné fel a jelenlegi monetáris gazdaságot, amely "hiány-orientált" vagy "hiány-alapú", így nem csoda, ha tönkremegy.

 

A jelenlegi pénzügyi rendszer elkerülhetetlen hatásai: háborúk, bűnözés, törvénykezés, politikai visszaélések.

Fresco megoldásában a leglényegesebb pont, hogy a monetáris rendszer által gerjesztett feltételek nélkül hatalmas mennyiségű erőforrást lehetne megmenteni a pocsékolástól. Az erőforrások elpazarlása helyett mindenki bőségesen jutna ingyen energiához, élelemhez és oktatáshoz.

Válságos idők. Fresco szerint a jelenlegi globális gazdasági rendszer először át kell, hogy essen egy jelentős válságon, mielőtt az emberek elvesztik hitüket a monetáris rendszerben, míg legvégül más irányokat keresnek majd. Az"erőforrás-alapú gazdaságnak" nevezett rendszer a projekt alapvető fontosságú eleme. Ez a rendszer a meglévő erőforrásokat használja a pénz helyett, hogy az elosztás igazságos legyen, a legemberségesebb módon. Ebben a rendszerben a termékek és szolgáltatások pénz használata nélkül mindenkinek a rendelkezésére állnak.

 

A FÖLD ERŐFORRÁSINAK INTELLIGENS KEZELÉS = INGYEN ENERGIA

Fresco állítása szerint a föld erőforrásait közös örökségként kell kezelni, ami nem csupán egy kiválasztott rétegé. Az erőforrások adagolásának gyakorlata monetáris módszerekkel az emberi civilizáció ellen dolgozik. A közvéleményt direkt félretájékoztatják az alternatív energiaforrásokkal kapcsolatban és a hidrogén, a nukleáris energia, a bio massza irányába hajtják az emberiséget, hogy tovább zsarolhatók legyenek (ezek az energiák nem elég hatékonyak és költséges az előállításuk, valamint az ezekhez szükséges technológiák is a jelenlegi gazdasági lobbi kezében vannak).

ENERGETIKAI MEGOLDÁSOK: bőségesen van napenergiánk, szélenergiánk, óceánok hullám-energiája és ár-apály energia. A Nap energiája olyan mennyiségben áll rendelkezésünkre, hogy a földön egyetlen déli órán több napenergia keletkezik, mint a világ éves energia felhasználása! Ha ennek az energiának csak tízezred részét hasznosítani tudnánk, soha többet nem kellene fosszilis energiaforrásokat használni.

A tenger hullámenergiája és ár-apály mozgásainak energiája turbinák telepítésével kinyerhető, mely energia szintén korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, és a világ energia felhasználásának a több mint a felét ezekből lehetne fedezni. A turbinák felállítása olcsóbb, mint olajfúró tornyokat telepíteni.

Az Amerikai Energiaügyi Hivatal már 2007 - ben elismerte, hogy ha az 50 államból csupán háromban teljesen kihasználnák a szélenergia lehetőségeit, az USA teljes területének energiaellátása megoldható lenne.

A fent nevezett energiaforrások kiaknázása nem igényel más (katalizátor) energiát, szemben az olajkutak, a gázvezetékek, bányák vagy atomerőművek létesítésével.

 

4.000 ÉVRE ELEGENDŐ ENERGIÁNK VAN EGYETLEN ENERGIAFORRÁSBÓL!

Geotermikus energia a föld belsejében levő hő felhasználása, mely hatalmas mennyiségű tiszta energiát eredményez. A MIT (Massachusetts Technológiai Intézet) egy 2006-os jelentése alapján jelenleg megközelítőleg 2.000 Zetajoule energia csapolható le világszerte. A bolygó országainak energiafogyasztása évente mindössze 0,5 zetajoule. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 4000 évnyi energia lenne azon nyomban hasznosítható bolygónkon csupán ebből a forrásból. A szélenergiából, ahogy egy 2005-ös Stanford egyetem által publikált tanulmány is mutatja, elegendő lenne a bolygón potenciálisan elérhető energia 20%-át felhasználni, és az fedezné a bolygó teljes energiaigényét. A napenergia, vagyis a nap sugárzása, mely a Föld felszínét évente éri, több mint tízezerszerese a világ energiaszükségletének.

A lehetőségeket tekintve tehát bebizonyosodott, hogy az energia több, mint amennyire szükségünk lehet bolygónkon. Az egyetlen ok, amiért az emberek úgy gondolják, hogy hiány van belőle, az a monetáris (pénzorientált gazdasági) rendszer hiányfenntartó stratégiája.

 

 

Képzeljünk el olyan jól tervezett termékeket, melyeknek nincs szüksége karbantartásra mondjuk 100 évig. Képzeljünk el egy házat, mely tűzálló anyagokból készült, ahol minden készülék, az elektromos- és vízvezetékrendszer és a továbbiak a Földön rendelkezésre álló leginkább vízhatlan, magas szilárdságú anyagokból készült. Egy ilyen ésszerűbb világban, melyben tartós dolgokat állítunk elő, minimalizálva a szennyezést és a hulladékot, egy monetáris rendszer elképzelhetetlen lenne.

Mivel a ciklikus fogyasztás óriási mértékben lassulna, folyamatosan gyengítené az úgynevezett gazdasági növekedést.

 

A második mechanizmus: a hiány bősége.

Ha egy nap felébrednénk, és valami okból csak 100 narancs létezne a világban, miközben nincs lehetőség továbbiak termesztésére, a narancsok értéke az égbe szökne, mivel rendkívüli hiány alakulna ki belőlük. Másként fogalmazva, az erőforrások hiánya jövedelmező.

A Venus Project felismeri, hogy a Föld bőséges erőforrásokban, és hogy az erőforrásokat beosztó, pénz által vezérelt, idejétmúlt módszereink már nem megfelelőek. Valójában túlélésünk szempontjából nemkívánatos eredményre vezetnek.

A napjainkra elavult monetáris rendszert évezredekkel ezelőtt, ínséges időkben teremtették. Eredeti rendeltetése a javak és szolgáltatások elosztása volt az elvégzett munka függvényében. Ennek egyáltalán semmi köze a bolygónkon megtermelhető javak és szolgáltatások valódi mennyiségéhez. A lényeg az, hogy fizikai túlélésünk és életminőségünk pusztán a Föld erőforrásainak használatán, kezelésén és megőrzésén múlik.

 

 

GÉPESTÍTETT TERMELÉS, LOGIKUS ELOSZTÁS

 

Egyre növekvő tudományos leleményességünknek köszönhetően az erőforrásokat egy sokkal humánusabb, technológiai tekintetben építő jellegű, stratégiai módon használhatjuk. A munkát pénzért és pénzt erőforrásokért hagyománya jelenleg már nem megalapozott. Ha az emberi munkaerőt növekvő mértékben helyettesítik automatizált gépekkel, ezzel munkanélküliséget és ennél fogva a lakosság vásárlóerejének csökkenését okozzuk, lassítva ezzel az úgynevezett gazdasági növekedést. Szükségképpen a technológiai fejlődés szándékos elfojtását és visszafogását figyelhetjük meg az emberek foglalkoztatásban tartása céljából. Ez olyan, mintha lenne egy elektromos fúrónk, mégis egy kézi fúrót használnánk munkánk elvégzésére, hogy több órát fizessenek.

 

Olyan társadalom tervére van szükségünk, mely a technológiai lehetőségeink maximalizálására összpontosít azért, hogy az emberiséget felszabadítsa a robotolás alól, és a produktivitást az elérhető legmagasabb szintre emelje. Minden, ami ennél kevesebbet céloz meg, elfogadhatatlan.

 

Az érvelés érdekében teljes egészében tekintsünk el a jelenlegi pénzalapú szociális rendszertől, és vessünk egy üde pillantást az erőforrás alapú gazdaságban alkalmazandó ipari termelés módszereire.

 

A megfontolandó kérdés az, hogyan tervezzünk olyan termelési rendszert, mely maximalizálja a magas színvonalú kibocsátást, csökkenti a hulladékot, igazodik a Föld dinamikus egyensúlyához, és csökkenti az ismétlődő, mechanikus emberi munkát. A tudományos módszerre alapozva bemutatjuk a logikai érvelést, mely mentén az ipari termelés módszerei kibontakozhatnak:

 

1. A bolygó erőforrásainak felmérése

2. A gyártandó cikkek meghatározása fontossági sorrendben, kezdve az alapszükségletektől, mint élelem, víz és hajlék, át a termelést elősegítő cikkeken, mint nyersanyagok, automatizált gépek és technológiai fejlesztések, egészen a termelés szempontjából kevésbé hasznos cikkekig, mint a szórakoztató eszközök, rádiók, hangszerek, stb...

3. A gyártási módszerek optimalizálása a termékek élettartamának maximalizálása mellett.

4. Az emberi hozzáférés elosztási módszerei.

5. Az idejétmúlt vagy működésképtelen termékek optimalizált újrahasznosítása.

 

Mire is van szükségünk? Ez egy nagyon fontos kérdés, mert a nyilvánvaló élelem, víz és hajlék mellett manapság a legtöbb embernek fogalma nincs, ténylegesen mire is van szüksége, hisz senki nem világosította fel őket a technológia valódi állásáról. Amire azt gondoljuk, hogy szükségünk van, az a technológiai fejlettség állapotának közvetlen eredménye.

Ha valakinek poros az otthona, azt gondolhatja, szüksége van egy porszívóra. Egészen biztos? Nem inkább egy háztartási nyomásszabályzó rendszerre van szüksége, mely lehetővé sem teszi, hogy a por behatoljon, vagy elektrosztatikus szűrőkkel van felszerelve, ami eltünteti a meglévő port? Ha alaposan megvizsgáljuk azt, mire is van szükségünk, látni fogjuk, hogy szükségleteink folyamatosan változnak. A tudomány és a technológia az emberi szükségletek hasznossági barométerei, ezért a gyártott termékek olyan fejlettségi szintjét kell megcéloznunk, melyet az adott időszak lehetővé tesz.

 

Jelenlegi monetáris rendszerünk, mely folyamatosan pazarló, idejétmúlt termékeket állít elő, hogy a vállalatokat és a gazdaságot működésben tartsa, nem képes a legfejlettebb használati eszközök gyártására, és nem is óhajtja ezt. Ez azért van így, mert a ma gyártott termékek többsége nem is létezne, ha a társadalom arra összpontosítana, mi szolgálná leginkább magát a társadalom érdekeit.

Ha építenék magamnak egy íróasztalt, igyekeznék egy minél tartósabb íróasztalt készíteni. Ennek ugye van értelme? Ha az íróasztal tönkremegy, az azt jelenti, hogy építhetek egy másikat még több munkaráfordítással. Logikusnak tűnne tehát, hogy társadalmunk bármely terméke a technikailag lehetséges leghosszabb élettartammal rendelkezzen.

 

Sajnos pont az ellenkezője történik a jelenlegi rendszerben, mert ahogyan korábban említettük, a monetáris rendszer táptalaja a többszöröződésnek és a tervezett elavulásnak. Enélkül az egész rendszer összeomlana. Egy ésszerűbb világban tartós dolgokat készítenénk. A gyártási módszerek optimalizációja arról szól, hogy a legkifogástalanabb alapanyagokat és módszereket használjuk, miközben a legtartósabb, leghatékonyabb termékeket állítjuk elő. Továbbá az emberi munkát nem csak azért helyettesítik gépekkel, mert a profitrendszerben ez költséghatékonyabb, valójában a gépi munka sokkal jobb minőségű, mint az emberi, ahogy ezt a termelési statisztikák folyamatosan mutatják. Ez természetesen nem meglepő, hisz egy gép nem fárad el, mindig sokkal pontosabb és következetesebb, mint egy ember. A nagy hatékonyságú automatizálás, együtt a tudományosan vezérelt erőforrás bőséggel egy olajozottan működő, szinte hiánymentes környezetet tenne lehetővé, melyet a népesség töredéke üzemeltethetne.

 

Az emberi hozzáférés elosztási módszerei.

 

Az elosztási módszerek szintúgy függenének a technológia állásától. A termelés lehetne például olyan színvonalas, hogy egy terméket csak akkor gyártanának le, amikor a tényleges igény felmerül. A raktár jellegű elosztóközpontok az automatizált kiszállítással együtt egyelőre a legegyszerűbbek lennének. Továbbá, mivel nem használunk pénzt a rendszerben, az embereknek nincs szüksége árucikkek felhalmozására, és arra sincs ok, hogy bárki olyasmit lopjon, ami mindenki számára elérhető... ráadásul eladni sem tudná. Továbbá annak fényében, hogy egy erőforrás alapú gazdaságban a termékeket a lehető leghosszabb élettartamra tervezzük, a ma létező fogyasztói kultúra értékeit szintén kinőnénk. Egy termék megszerzéséhez elég lenne felcsatlakozni a hálózatra, kikeresni az árucikk funkcionalitását, kiválasztani, majd igényelni. Aztán hamarosan átvehető vagy kiszállítható lenne.

 

Az idejétmúlt vagy működésképtelen termékek optimalizált újrahasznosítása.

 

Ez a lépés már a termelési szakasznál kezdődik, hiszen minden tervezett terméket be kell illeszteni az újrafelhasználhatóság rendszerébe. A termékek gyártása során nem használhatnánk fel semmit, ami bármilyen szempontból nem tartós vagy nem újrahasznosítható. Ez egy stratégiai döntés, hogy biztosítsuk a régebbi termékek adott módszerek általi leghatékonyabb újrahasznosítását, csökkentve ezzel a pazarlást. Legtöbbünk számára zavaros és bonyolult lehet az elképzelés, hogy az emberi munkaerőt lehetőség szerint gépekkel helyettesítsük.

Mindig elhangzik a kérdés: "Ki fogja üzemeltetni a gépeket?" A gépeket manapság számítógépesítik. A számítógép lényegében a gép agya, mely a megfelelő teendőkre utasítja a gépet. A gépek és a számítógépes intelligencia kombinációját nevezhetjük kibernetizálásnak. A ma kibernetizált gépei minden bizonnyal a legelképesztőbb és legnagyobb hatással bíró emberi találmányok. Ezen eszközök lehetővé teszik, hogy átalakítsuk a társadalom teljes szerkezetét, kezdve az emberi munkaerő felszabadításával. Albert Einstein szavaival a kibernetizálás: "A végső automatizálás a modern iparunkat oly primitívvé és idejétmúlttá változtatja, amilyen számunkra a kőkorszak."

 

Túl kell nőnünk a monetáris rendszeren, hisz az csak megőrzi az alsóbb rendű termékeket a fogyasztás körforgásának érdekében. Semmi ésszerű érv nincs arra, hogy ne tartson bármi, kezdve a hűtőtől a sütőig, a televíziótól a számítógépig egy életen keresztül, anélkül, hogy meg kellene javítani. De hogy vehetjük ezt biztosra? Mert a bolygó legjobb nyersanyagai, mint a titánium például, olyan tűrési paraméterekkel rendelkeznek, melyek évezredekkel meghaladnak egy emberi életet. A kibernetizált gépeket nem adnánk-vennénk, úgy építenénk őket, hogy sokáig kitartsanak. Egyrészt a végletekig kitartanának, másrészt képesek lennének adott esetben megjavítani magukat. A mai autókban gyakran figyelmeztető fények jelzik a műszerfalon, hogy az autó bizonyos részén hiba lépett fel, és ezt az ötletet átültethetnénk más gépekre is úgy, hogy a fedélzeti számítógép nemcsak, hogy tudatában lenne a hibának, de kiegészítő gépek utasításával azonnal kicserélésre kerülhetne a meghibásodott alkatrész. Bármily különösnek is tűnik, az önjavító gépek, szerkezetek és áramkörök egyre valósabbak. A probléma az, hogy egy ilyen hatékonyságú termék gyártását a monetáris rendszer nem jutalmazza, így a társadalmunk legtöbb résztvevőjének fogalma sincs arról, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Továbbá ebben az automatizált rendszerben az emberek csak felügyelői szerepet fognak betölteni. Mihelyst az összevont, önálló és kibernetizált ipari rendszert felépítettük, már csak a karbantartás kérdéses, hogy biztosítsuk a rendszer helyes működését. Ahogy telik az idő, számíthatunk arra, hogy a technológiai képességeink fejlődése csak tovább tökéletesíti a rendszert.

 

Végül a társadalom és a természeti világ igazi kérdései a következőek:

 

1. A termelt javak és a szolgáltatások egyaránt elérhetőek mindenki számára.

2. Kutatási projektek és oktatási rendszerek a tudásunk, értelmi képességünk és az alkalmazások bővítését célozza.

3. A Föld erőforrásainak, légköri visszajelzéseinek és lehetséges környezeti problémáinak állandó monitorozása. Megelőzhetjük az emberiség valódi fenyegetettségeit, mint előre nem látható körülményeket, úgy mint a cunamikat, a földrengéseket és a betegségeket. Az egyedül valós problámák az életben azok, melyek közösek minden ember számára. Városok és életmód Ebben a szakaszban kiterjesztjük az erőforrás-alapú gazdaság tételeit az egyik legalapvetőbb társadalmi találmányunkká. A város Pontosabban, a Venus projekt kör városa. Azt is megvitatjuk, hogyan változik az emberek életstílusa egy erőforrás-alapú gazdaságban, melyben valószínűleg az értékek és a célok jelentősen eltérnek attól, amit ma látunk. Egy erőforrás-alapú gazdaságban, a városokat úgy tervezik, hogy rendkívül dinamikusak legyenek, biztosítva így a folyamatos fejlesztések és módosítások lehetőségét. Ezen feltörekvő, teljesen integrált rendszerek célja, hogy egyetlen élő organizmusként fejlődjenek. Jacque Fresco innovatív, többdimenziós és a körkörös város tervei a legkifinomultabb forrásokat és építési technikákat használják, amelyek rendelkezésre állnak. Ez megkövetel egy új kezdetet, mely megpróbál a jelenlegi városainkon javítani nem tekintve az időt, anyagot vagy erőfeszítést. Ugyanakkor sokkal problémamentesebb és hatékonyabb az új városok építése az alapoktól kezdve, mint a régiek felújítása.

 

 

KÖR ALAKÚ VÁRÁSOK, KÚLTÚRÁLIS ÉS MEZŐGAZDASÁGI ÖVEZETEKKEL

 

A körkörös város a források felhasználását, utazási technikákat, valamint általános funkciókat hatékonyan és minimális energia felhasználásával teszi lehetővé. A mértanilag elegáns, körkörös elrendezés célja, hogy a legmagasabb életszínvonalat a lehető leginkább produktív és hatékony módon tegye lehetővé. Például a város legkülső kerülete természet orientált kikapcsolódásra szolgál, ideértve a buja kerteket, turisztikai parkokat túrázásra és minden más szabadtéri tevékenységre.

 

A következő belső rész a mezőgazdasági övezet, ahol szabadtéri és fedett mezőgazdasági módszereket alkalmazva élelmet termeszthetnek egész évben. Folytatva, nyolc zöld terület nyújt tiszta, megújuló energiaforrást az egész városnak. Bár ezek az energiaforrások régióspecifikusak, de gyakran ezen módszerek közé tartozik: a geotermikus energia, a szél- és napenergia - míg azok városok, amelyek vízközeliek a hullám- és árapályenergia felé terjeszkednének. A zöld területek java, a lakossági övezetként szolgál. A lakóhely, préselési technológia és egyéb előgyártási csúcstechnikai módszerek segítségével épített. A tégla és fa felett már eljárt az idő. A jövő szerkezetei teljes egészében préselt szilárd egységek lesznek. Minden lakás és apartman komplexum gyakorlatilag önálló rendszer. Például, az új szerkezetek külső felületei fényelektromos generátorokként szolgálnának, átalakítva a napsugárzást közvetlenül villamos energiává.

 

A lakások tűzállóak, kevés karbantartást igényelnek, és ellenállnak a víz és egyéb környezeti hatásoknak. Elhagyva lakossági kerületeket oktatási, tudományos és kutatási központok találhatók, valamint termelési és elosztói központok - automatizált nyilvántartási rendszerek jól összehangolt és hatékony módon foglalnák magukba az elosztó központokat és a gyártó létesítményeket.

 

A városközpontban van egy nagy kupola, amely a központi kibernetikus rendszert tartalmazza, ami lényegében az egész város agya és idegrendszere. A központi kupola elektromosan vezérli és felügyeli a termelést és a termékek elosztását, ugyanakkor kontrollálva a rendszeren belüli környezeti tényezőket is. Például a mezőgazdasági övezet tekintetében, elektronikus szonda ellenőrzi és karban tartja a talajviszonyokat, beleértve a víztartalmat, tápanyag eloszlást és egyéb tulajdonságokat. Ezt a környezet visszajelzési módszert alkalmazzák az egész város komplexumban. Így egy kiegyensúlyozott gazdasági terhelést lehet fenntartani, a túltermelés és a hulladék megszüntetésével. A hulladék újrahasznosítása és egyéb szükséges dolgok a város felszíne alatt találhatók, melyek mindig a legkorszerűbb és tiszta technológiát használják. Más tervek különböző szárazföldi város alakzatokat tartalmaznak - teljesen zárt városokat, valamint tengeri városokat.

Függetlenül a Föld városainak formájától, mindegyik szorosan összekapcsolódik a többivel egy világméretű rendszeren belül. Csak úgy, mint ahogy minden városban van egy központi vezérlő kupola, mely a város agya, úgy idegrendszereként tartalmaz számítógépes környezetfigyelést műholdakkal és elektronikus szondákkal. A nagyobb világkomplexum magábafoglal minden várost és felügyeli a környezet széles spektrumát, meggyőződve arról, hogy nincs semmi probléma vagy nyersanyag szükséglet egyetlen városra nézve sem, ugyanakkor a magasabb szintű folyamatokat is szabályozza minden városra és a környezet egészére vonatkoztatva. Életmód Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi rendszerünkben a hagyományos családmodell sérült, ahol mindkét szülőnek dolgoznia kell a túlélés érdekében.

(Folytatjuk)

 

Forrás: www.zeitgeistmovement.com, www.thevenusproject.co

 

 

Oldal: VÉNUS PROJECT - Szlimák Hajnalka
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat