Tőke Péter: Vége a fogyasztói társadalomnak, adós-rabszolgaság, vagy új rend jön.
Jöhet az izlandosodás: népszavazások az adósság nemmegfizetéséről, vagy az újabb globális válságok elleni B-terv. Helyi pénzek a belső fogyasztásra. Kínos SFR-ügy
Embercentrikus új gazdasági rend jöhet
Eljárt az idő a válságokkal megbukott neoliberális globális világrend felett. Előbb-utóbb létre fog jönni egy nemzetközi összefogás az uzsorás bankok és haszonélvező tulajdonosi körük ellen ellen.
Jól mondta Orbán Viktor: a fogyasztói társadalomnak vége, a válság előtti világ nem tér vissza. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy valami más következik. Hogy mi, az a nemzeti kormányunk bátorságától és lehetőségeitől függ. Bátorítom őket, nemsokára nem lesznek egyedül. Ahogy elindult az észak-afrikai tavasz, úgy előbb-utóbb berobbanhat egy dél-európai hatalmas tömegû igény is a változásra, az Izlandéhoz hasonló gazdasági függetlensesedésre, szabadságra. És ez az egész világon végigsöpörhet.
B-tervre lesz szükség az eltorzult pénzügyi világ megváltozásához
Előre ki kell dolgozni egy nemzeti B-tervet, hogy ne álljunk lebénultan, tátott szájjal, mint szamár a hegyen, hogy az elsők között válthassunk! A B-tervnek kell számolnia a dollár és az euró bedőlésével, trónfosztásával, fel kell készülni egy márka alapú nemzetközi német vagy kínai pénz berobbanására, és arra, hogy az új kapcsolatrendszereké a jövő! Ezeknek már nemcsak meg kell teremtődnie mielőbb, hanem jól is kell mûködnie. Kína után már más nagy, ázsiai országok is, mint például Irán, Magyarországot választanák hídfőállásul. Nem vagyunk tehát egyedül. Attól sem kell becsinálni, hogy jön a nyugati dádá. Ha az ország nagy többsége kiáll a nemzetéért, akkor birtokon belül leszünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne legyünk kakukktojások, az EU-ban is szövetségesekkel együtt fellépve követeljük a további válságok elleni védelmet, előbb a kontinensnyi, majd globális gazdasági rendszerátalakítást. Ebben a B-tervnek már konkrét intézkedéseket is tartalmaznia kell. Mivel a válságok fő oka a tőke túlzott, államok fölötti, már-már ellenőrizhetetlen szabadsága, a globális spekuláció és a manipulált piac, így először ezek ellen kell fegyvert kovácsolni. A különféle elgondolások közül néhány nem biztos, hogy jó, ma még vitatható, de mindenképpen hatékony megoldás:
A B-terv átalakítaná a pénzvilágot
1. Viccesen fogalmazhatunk úgy is, hogy a tőke és a pénz utazgatásához ,,útlevelet” kellene bevezetni. Ez persze nem jelent az emberéhez hasonló útiokmányt. Amire gondolnak, az maga a spekulánsok mumusa: átutaláskor egy kötelező elektronikus jel a küldő országtól, és érkezés után egy hasonló visszajelző jel a fogadó ország bankjától. Ez a jel a küldő és fogadó ország adóhivatalainak a jele. Bárhová vándorol is a tőke és a pénz, ahogy a légi irányítások a repülőt, úgy az elektronizált adóhivatalok is átadják egymásnak a kísérő jelet. Képzeljék csak el: mindennek nyoma van, mindenhol regisztrálják a befektetőt, a spekulánst, de a simlis brókercégeket és a bankokat is, és adót fizettetnek velük!
2. Az előbbi szisztéma továbbalakítása elősegíti a feketén, csalással és lufizással szerzett, vagy csak banki trükkökkel terremtett pénzek eredetének felderítését és legalizálási kísérleteit is. (Vagy tíz éve megkérdeztem az akkor legnevesebb magyar topbankártól, Erős Jánostól: hogyan legalizálódik a simlis pénz? A válasz az volt: csak úgy, ha valahogy egy bankszámlára kerül, s egy bank utalja tovább. Így megvan a születési helye.) Ha megvan az extraprofit, vagy a lufipénz hogyanja és mennyisége, akkor a bankszámlához kapcsolódó utazójel alapján normális, sőt kirívó esetben büntetőadó is kivethető a spekulánsra, a lufió-zóra. Egyértelmû szélhámosság és csalás esetén pedig büntetőeljárást lehet indítani ellene.
3. Egy ország vagy térség spekulációs tönkretétele és kifosztása utáni tőke- és profitkimenekítés ellen az átutalások átmeneti befagyasztásával, vagy ahogy Szingapúr és Malajzia tette, az extrahaszon kiviteli tilalmával, helyi befektetésével korlátozhatja. Ha a külföldi cég végleg távozna, akkor vissza kell térítenie az adott országbeli beruházásaihoz kapott állami támogatást.
4. A hazárdjátékkal felérő shortolást, és a különfléle manipulatív tőzsdei mûveleteket és valós értéket nékülöző lufi értékpapírokat, s a fedezet nélküli buborék-pénzkibocsátást törvényekkel meg kell szüntetni, vagy korlátozni. A csalás és szálhámosság körébe kerülők előidézőit 5 évi börtönnel kellene büntetni, vagy ha nem történt bûncselekmény, az extrahaszonra nemzetközileg 50-90 százalékos büntetőadót kellene kivetni.
5. Büntetni kellene az uzsorakamatot. Pontosan körül kellene határolni a tisztességtelen haszon mértékét, és annak nemzetközileg limitálni az elfogadható százalékát. Ha egy ország, vagy nemzetközi cég már törlesztett, kifizette kamatokkal együtt a felvett hitel legalább kétszeresét, akkor ország esetében automatikusan megszüntethető a további fizetés, ha cégről van szó, akkor minden további kölcsön és kamattörlesztésre 90 százalékos büntetőadó vethető ki, amelynek nagy részét a cég visszakaphatja.
6. Hogy a svájci frankéhoz hasonló eszelős emelkedés többé fordulhasson elő, az adott országot első lépésként negatív kamat kivetésére kellene kényszeríteni, ha ez sem megy, akkor minden vagyonmenekítőt nyilvántartásba kell venni, lejelentve országa adóhivatalának, végső esetben nemzetközileg korlátozni kell a sztárvaluta átválthatóságát.
7. Válságot előidéző és tovább élező tőkés csoportokat, tőzsdéket, bankokat, brókercégeket és hitelminősítőket mûködésük felfüggesztésével, tulajdonosaikat vagyonelkobzással kellene sújtani. Súlyos esetekben (például öngyilkosságok, helyi háborúk, egy ország szándékos tönkretétele és élet elleni következményekkel járó cselemények esetén) a felelősöket börtönnel is büntetni kell.
8. Szükség van egy világméretû független adósság-felülvizsgálatra és -rendezésre. Igazságtalan lenne a pazarló államok adósságát elengedni, de lehet törlesztéskönnyítést, vagy néhány évi szünetet engedélyezni, hogy a gazdaságuk elindulhasson egy fejlődési pályán. Ugyanakkor a felülvizsgálat kiderítheti, hogy valamelyik állam már kétszer vagy többször is törlesztette teljes adósságát, mégis tartozik még a felével, háromnegyedével. Ilyen esetben azt egy nemzetközi választott bíróság törölhetné.
9. Végül a túlgazdagokra – ahogy nálunk egyes multikra – válságadót kellene kivetni. Az ebből befolyó pénzből pedig támogatási alapot létrehozva Új Hitel-Marshall-tervvel lehetne segíteni az arra rászoruló országokat.
Ma még nincs realitása
A B-terv még sok egyébből is állhat, de nincs realitása annak, hogy az uralkodó globális liberális gazdaságpolitika közepette a mellette kitartó pénzügyi lobbi túl sok változást megengedne. Pedig már csak az első pont a tőke és pénzmozgás jellel való ellátása is hatalmas féket jelentene a piaci és pénzügyi manipulációk és spekulációk burjánzása ellen. Ma még a globális hatalom a neki kedvező anonimitást és adócsalást megkönnyítő jelenlegi anonim rendet védi. Csak egy új világpénz és még nagyobb válság, no meg az elégedetlen európai és ázsiai országok izlandosodási forradalmi hulláma és sok ország összefogása kényszerítheti ki a B-terv önvédelmi lépéseket igérő globális megvalósítását. (...)
Át vannak verve a magyar svájci frank-hitelesek?
Meglepő dologra figyeltem fel. Bankár társaságban ülve a híradót néztük, aztán jött Müller János, a bankszövetség vezető tanácsadójának a magyarázata. Pénzügyes ismerőseim elmosolyodva nézték, aztán felnevettek:
– Ez a Müller papa olyan jól adja elő, hogy még mi is elhisszük!
Ide kívánkozik az ATV interjúban Róna Péter hasonló mosolya. A Müllerből alaposan felkészült Kálmán Olga több állításán is derûssé vált Róna arca. Mondania sem kellett, széles mosolya egyértelmûen jelezte, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy belénk szuggerálta a majdhogynem tévén át is zseniális elhitető mûvész, Müller papa. (Orbánék-nak is őt kellene szóvivőként alkalmazniuk, mert még a nyomorgó éhezőkkel is elhitetné: drága polgártárs, a te pocakod tulajdonképpen tele van, ma is ötször kapsz enni, csak az érzékcsalódásaid hitetik el veled, hogy éhes vagy és nincs tető a fejed felett!)
Kedves Müller úr, én – már csak koránál és remekül végzett munkájánál fogva is – komoly, sokat tudó szakembernek tartom önt. Épp ezért kérem, erősítse meg abbéli belső információimat, hogy a svájci frank alapú hitelben a svájci valuta csak egy képzeletbeli elszámoló egység! Adhattak volna ennek a hitelformának más nevet is, mondjuk pipikaki, s akkor stabilabb lett volna, legfeljebb a csirkék piaci árához igazodott volna. Ugye, abban sem tévedek, hogy ez a termék svájci frank valutát sohasem, vagy csak ritkán látott? Önök igencsak bajban lennének, ha adásvételi bizonylatokkal kellene igazolniuk a bankfelügyelet felé, hogy letétbe helyezték az ezernél is több milliárdos svájci frank alapú hitel fedezetét helvét valutában. A takarékszövetkezetekről és a hitelközvetítőkről ne beszéljünk, mert az ő esetükben nagyjából áll az, amit ön olyan meggyőzően hirdet, nekik valóban mindig elő kell teremteni a fedezetet, méghozzá piaci áron! Csakhogy ezt a silány terméket nem ők, hanem a mi nagyobb bankjaink találták ki. És most jön a bukta, kedves Müller János.
Kimondjam a bûvös szót? Tartalékráta!
Hol van és mennyi a valós svájci frank-fedezet?
A magyar törvények szerint ha egy bank hitelt ad ki, akkor a tartalékráta határozza meg, mennyi fedezet szükséges hozzá. Mostanában ez 2-5 százalék között van. Ha tehát Józsi bácsi betett a bankba 5 ezer S frankot és azt lekötötte, akkor nyomban kiadhatnak belőle 100 ezer hitelt. Vagyis 95 ezret teremtettek a semmiből. Méltányolhatná jóindulatomat, Müller kolléga, hiszen nem a két százalékos tartalékrátával számoltam, nem akartam mohónak láttatni a példaként felhozott képzeletbeli bankot, hiszen az 5 ezer frankos betétre kiadhatott volna akár 250 ezer frank hitelt is. A konklúzió: nemcsak annyi hitelt adnak ki, amennyi a betétállomány, hanem annak húszszorosát, esetleg még a százszorosát is. Ugye, nem tart engem nyeretlen kétévesnek, kedves Müller János, hogy elhiggyem, a svájci frank alapú hiteleknek megvan a teljes fedezete? Honnan lett volna bármelyik banknak is például egyetlen kuncsaft igényeire százezer svájci franknyi betétje, hogy azt egy az egyben átszámítva 18 millió forintot kölcsönözzön? A válság előtt beszerezték tehát a pénzpiacról akármilyen valutában, de példánk szerint csak az 5 ezer svájci franknak megfelelő devizát, amiből 100 ezer lett, vagyis 18 millió Ft hitel fedezete 5 százalékos tartalékráta figyelembevételével. Ugye, jól gondolom, Müller úr, hogy a turpisság ott kezdődik, hogy amikor erősödik a svájci frank mint elszámoló egység, akkor a nagybankok nemcsak az 5 ezer svájci frank árfolyam emelkedését, hanem a 95 ezres lufiárfolyamemelkedést is áthá-rítják a jószándékú, birkaként fizetni kész hiteltörlesztőre? A butuska úgysem érti, mi ebben a csízió. Remélem, tévedek, mert ha tényleg úgy van, ahogy leírtam, akkor ön nagyon nagy bajban lesz a bankszövetséggel együtt. Ráadásul az utóbbi napokban olyan információk is napvilágot láttak, hogy ha van is bármennyi svájci frank fedezet, azt a multibankjaink anyacégeinek központjában tartják, vagyis ellenőrizhetetlen, hogy mennyit. Azt is mondják a nemzetközi szakértők, hogy azok a bizonyos multibankok ezt a hitelkonstrukciót nem merték megcsinálni a ,,civilizáltabb” országokban, vagyis a hazai területen. Felsejlik tehát, hogy a 2008-as ingatlanválsághoz hasonló sajátos hitel-lufiról lehet szó. Én úgy csináltam volna, hogy szólok a tesó-bankoknak: minimálisra csökkenteni a normál forint-hiteleket, hogy jöhessen a scájci frank alapú. Még elgondolni is kínos, hogy becsapták Orbán Viktort és a kormányát, no meg a tönkretett svájci frankhiteleseket. Le sem merem írni azt a hatalmas számot, amit az idei (magyar) banki nyereségekről közzétett a sajtó.
(A teljes cikk a Leleplező 2011/3 új számában olvasható)
KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG
AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN,
A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:
SZLIMÁK HAJNALKA TEL:
+36 70 300 3054
Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com
INGATLANA ENERGETIAKI TANUSÍTÁSÁT OLCSÓN BESZEREZHETI HA A KÉPRE KLIKKEL!