LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT

BOTRÁNYOS VALÓSÁGOK! A DÖBBENET, A KIJÓZANODÁS ÉS A REMÉNY LAPJA. A JÖVŐ TÖRTÉNELME. A LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT. Negyedévi ténymagazin.

Mándoki Andor - Matolcsy György:

mandoki.jpg

Éllovasból sereghajtó. Elveszett évek krónikája

 A szerző figyelemre méltó írása az Éghajlat Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2008 év folyamán. A szerző arról számol be, hogyan lett egy sikerre szánt ország a globalizáló gazdaságpolitika egyik legszánalmasabb példaképe. A tíz rendszerváltó szocialista ország esetében az egy főre jutó GDP növekedése a 2002. év utáni időszakban átlagban több mint 9 százalék. Egyedül Magyarországon szinte semmi 8 év alatt a növekedés. Rendszerváltásunk 20 éve folyamán az 1989. évi szinthez mérve, a GDP halmozottan egy évnek megfelelő mértékû kiesést szenvedett. Amíg a versenytársak növekedtek, addig mi még a kommunista szintet sem tartottuk. Lemaradásunk döntő időszaka a 2002 utáni kommunista, liberális vészkorszakra esik.

Ritkán fordul elő, írja a szerző, hogy egy ország akkor zuhan óriásit a gazdasági hatékonysága és növekedése tekintetében, amikor mindenki más emelkedik. Az pedig példa nélküli, hogy akkor áll le a felzárkózásunk, amikor konjunktúra, uniós pénzforrás és százmilliárd dolláros eladósodás következik be, tehát a forrás bőséges. Miért és hogyan lehetséges ez, vetődik fel a kérdés. Talány és rejtvény, vagy inkább rejtély.

A szerző könyvének négy fejezetében mutatja be gazdasági leépülésünk sajátos folyamatát. Elhibázott gazdasági rendszerváltásunkat legfőképpen az utolsó nyolc év szocialista-liberális hatalomgyakorlásának tévedéseiből, hibáiból vezeti le, következteti ki. Ehhez szolgáltat színvonalas szakmai érveket, magyarázatokat, elemzéseket.

A 2002 utáni kormányok számtalan gazdaságpolitikai szarvashibát követtek el, állapítja meg a szerző, mert nem vették figyelembe a gazdaság és társadalom fejlettségi szintjét, képességének és hajlamainak mértékét. 2006-ig a szocialisták és a liberálisok szociális programot követtek, 2006 után pedig egy alapvetően neoliberális gazdaságpolitika következett be. A szarvashibákat sorolja és elemzi a szerző. Az első a feltétel nélküli pénzosztás, a közszféra 50 százalékos béremelése. Létrejön a duális közszféra a jól és gyengén mûködő intézmények között. A létszámleépítés helyett növekedés lesz. A második a minimálbér adómentesítése. Hiba volt a Széchenyi-terv felszámolása. Nem szerencsés az otthonteremtési terv változtatása. Az infláció felpörgetése sem kívánatos. Az árfolyam-politika kedvezőtlen hatást váltott ki. Az euró bevezetésének feladása is a szarvashibák közé sorolható. Az adópolitikát a rejtett és nyílt adó- és járulékemelések jellemezték. A kormányzatnak nem volt gazdaságpolitikája, csak pénzügypolitikája. A fonák fejlesztési tervek a kilencedik szarvashiba. Már a kezdetben bejött 600 milliárd uniós forrásbevonás sem jelentett eredményt a magyar gazdaság számára. Az áfa csökkentése ugyancsak elhibázott adómérséklés volt. Egyéb hibás lépések, intézkedések, tévedések az utóbbi évek negatív eredményét, jelenlegi válságos társadalmi, gazdasági, szociális helyzetünket eredményezték.

A veszteségek, vereségek sorát tárja elénk az író, melyek az elrontott gazdaságpolitika következményei, és az örökölt társadalmi és gazdasági csapások, örvények mélyülését okozzák. Az ezekből való kiszabadulás kezdetét vette 1998 és 2002 között, de azt követően a pusztítás tovább folytatódott.

Nagy veszteségünk a gyenge versenyképesség, a növekedés hiánya. A munka hatékonysága, de legfőképpen a foglalkoztatás alacsony foka. Egymillióval kevesebben dolgozunk, mint a csehek. Negyedével kevesebb a GDP, kisebb az adóbevétel, a vásárlóerő, több a szociális kiadás, rosszabb az életszínvonal.

Ebből következik helyesen a dologtalan embereknek munkát adó program fejezete az új gazdaságpolitikában. Az egymillióval kevesebben dolgozó állapotunkat a Világbank által diktált gazdaságpolitikának köszönhetjük. Felszámolunk kétmillió munkahelyet. Felére csonkoljuk a reálszférát. Sokkterápiaként értékeli ezt a gazdasági mészárlást a szerző. Külpiacainkat veszni hagyjuk, belpiacainkra rászabadítjuk az erős versenytársakat. Termelővagyonunkra szabadítjuk a rablótőkét. Ilyen öngyilkos gazdasági felszámolás, hûtlen vagyonkezelés egyedülálló Európában, de talán még a világon is. A szerző kiváló könyve csatolható lehetne egy ügyészségi feljelentéshez, lehazudhatatlan dokumentumként. Egyébként az eset hivatalból üldözendő cselekmények sorozata.

A szerző helyesen a kutatás-fejlesztés kérdését is a veszteségek közé sorolja. E tevékenység helyzete is romlott 2002 után. Ezzel a kérdés azonban nincs helyére téve: a probléma nagyobb. Egy kommunistáktól örökölt tabutéma. Ha valahol igaz a liberálisok állítása, hogy „az állam rossz gazda”, akkor a kutatás-fejlesztés tevékenységére érvényes. Az államháztartás mérlegében a ráfordítás e területre 2000-ben 105 milliárd forint, 2007-ben már 250 milliárd. Az elmúlt 8 évben a halmozott ráfordítás közel 2 ezer milliárd forint. Ennek fele állami támogatás. Mi az eredménye? Van 3000 kutató-fejlesztő hely. 50 ezer dolgozó, ebből 12 ezer tudós szakember, mégis az Új Magyarország program 7000 milliárdjához nincsen elég ötlet, javaslat, tudás. A magyar találmányok kallódnak, elvesznek, mert nincs, ahol kifejlesszék ezeket, ahol a mérő, vizsgáló, építő, fejlesztési munkákat a feltalálók elvégezhessék. A kis- és középvállalkozások sem részesülnek a fejlesztési lehetőségekből, eredményekből. Az állam rosszul sáfárkodik a tudással, a kutató-fejlesztő tevékenységgel. Ez nem írható a világbanki program kontójára.

Ugyancsak lényeglátó figyelemfelhívás a 2002 utáni beruházáspolitikai veszteségekre utalás. Megvalósul 2009 végéig 30 ezer milliárd forint értékû beruházás, nem növekszik érdemben a GDP, és a munkahelyek száma sem. Ez is egy olyan fejezete a szocialista-liberális korszaknak, amelyik alapos, mélyreható ellenőrzésért kiált. A termelés növelését kerülő értelmében fölösleges, pazarló beruházások minden valószínûséggel a korrupciós esetektől terhesek.

A szerző a jövőre nézve is megjelöli lehetőségeinket. Gyökeres politikai, társadalmi, kormányzati, gazdasági fordulatok megtétele nélkül is élhetünk, ha jelenlegi kilátástalan helyzetünkben akarunk maradni. A másik út, ha kezdeti sikereinket folytatjuk, és újra az élvonalba küzdjük fel magunkat. A harmadik lehetőség, ha az élre törünk egy magyar gazdasági csoda megvalósításával. Ezt a rendszerváltás elején tudós barátaink nem zárták ki, és ehhez adták bölcs tanácsaikat, amelyeket mi sorra-rendre mind elvetettünk.

Matolcsy György kiváló közgazdász, aki tudását a gyakorlatban szerzett tapasztalataival teszi teljessé. Feltett kérdéseit szakmai alapossággal kezeli, és meggyőzően fogalmazza meg feltáró mondanivalóját, mindannyiunk számára érthető módon. A szerző könyve gazdag tudásra támaszkodik, amelyet mondanivalója egyéni és újszerû megállapításaival ötvöz. Szakemberek részére igényes, további gondolkodásra ösztönző írás. A közgazdaságban járatlanok számára pedig izgalmas olvasmány, amely eligazításul szolgál arra vonatkozóan, miért élünk rosszabbul, mint amit elvártunk a rendszerváltástól. A könyv jó szolgálatot tesz a közgazdaság-tudománynak, a szakembereknek és a laikus olvasóknak egyaránt. Ajánlható mindenki számára, akik szeretnék tudni, mi történt hazánkban gazdasági rendszerváltás ürügyén az utolsó nyolc év során, megérteni napjaink zavaros világát, és akik aggódnak sorsukért, gyermekeik jövőjéért.

Kitüntetett érdeme a könyvnek, hogy megállapításai a szocialisták és a liberálisok által szorgalmazott globalizáló gazdaságpolitika eltévelyedéseire világít rá.

A megfogalmazottak aktualitását erősíti, hogy a nemzeti oldal választási győzelmével a hibák, tévedések kiküszöbölésére, a jobbításra lehetőség adódik, hiszen az Orbán-kormány minisztere lett az író, s ezzel lehetőséget kapott a súlyos következmények felszámolására. A miniszterelnök a könyv szerzőjének személyében olyan szakemberre talált, aki alapos, mélyreható elemzésekkel rendelkezik az ország gazdasági állapotát illetően, aki birtokában van mindazoknak az ismereteknek, melyek egy ilyen óriási feladathoz, az ország gazdasága újjáépítésének irányításához szükségesek.

Segítse Isten, hogy sikerüljön!

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 35
Tegnapi: 293
Heti: 328
Havi: 3 468
Össz.: 1 660 655

Látogatottság növelés
Oldal: ÉLLOVASBÓL SEREGHAJTÓ - Mándoki Andor
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »