Drábik János:

Kiválasztottság – a szemitizmus lényege - A Ki választotta ki a ,,kiválasztottakat”? című sorozatunk IX. Része

Az iszlám és a zsidók kiválasztottsága

Az iszlám teológia is szükségét érezte annak, hogy elvitassa a zsidók kiválasztottságát, de a kereszténységtől eltérően a mohamedán behelyettesítési elmélet nem azt vallja, hogy a mohamedánok lennének az „új Izrael”. Ehelyett azt a megoldást választja, hogy a zsidó prófétákat átminősíti mohamedánnak, közvetlen kapcsolatot teremtve Ábrahám fiához, Iszmáelhez, a Korán szerinti „első mohamedánhoz”. Mohamed próféta tudatosan törekedett arra, hogy áttérítse a zsidókat az iszlám kötelékébe. Mohamed elfogadta a zsidók egy-istenét és prófétáit, továbbá átvett számos zsidó magatartási szabályt is. A Koránban Mohamed próféta „Kiválasztott Népként” hivatkozik a zsidókra, és Izrael földjét pedig az Ígéret Földjének nevezi. A Korán azt az egyességet is elismeri, amit a zsidók kötöttek Istennel. Mohamed arra buzdítja Izrael gyermekeit, hogy biztonságban éljenek az Ígéret Földjén. Mohamed ezeknek az utalásaira ma már nem hivatkoznak a mohamedán vagy az arab vezetők.

Hasonlóan Lutherhez, amikor Mohamed látta, hogy a zsidók nem csatlakoznak az általa hirdetett új-júdaizmushoz, akkor úgy döntött, hogy egy különálló új vallást hoz létre. Ettől kezdve megromlott a mohamedánok viszonya zsidó szomszédjaikkal, és ekkor lett a Szent Város Mekka Jeruzsálem helyett. Kr. u. 628-ban Mohamed próféta támadást intézett a zsidó törzsek ellen, elűzte, szolgasorba hajtotta őket. A Koránba bekerült a kiválasztott nép lecserélése amennyiben az iszlám orvosolja a zsidók és a keresztények eltévelyedéseit a tiszta hittől. Ily módon az egyetlen Isten – Allah – most már az iszlám követőit tartja kiválasztott népének a zsidók helyett. A zsidók rágalmazása vagy megölése a mohamedán szent szövegek visszatérő motívuma, s igen szoros kapcsolatban áll a kiválasztottság lecserélésével kapcsolatos iszlám doktrínával. A Korán ismételten kétszínűséggel, hamisítással vádolja a zsidókat, akik elferdítették a Szentszövegeket. Ezért nem érdemlik már meg a zsidók, hogy ők legyenek a kiválasztott nép.

A ma is élő szóhagyományok szerint Mohamed kijelentette, hogy a versengés a zsidókkal egész a végidőkig folyni fog. Az iszlám behelyettesítési teológiája nyomán a mohamedánok fokozottabb ellenérzéssel figyelik a zsidók visszatérését ősi földjükre, és még riasztóbbak számukra azok a győzelmek, amelyeket az arabok felett aratnak. A szaúdi kormány hivatalos publikációban azzal vádolta a zsidókat, hogy félrevezetik a világot, amikor azt állítják, „ők a kiválasztott nép, és Isten akarja, hogy ismét birtokolják Palesztinát, az Ígéret Földjét”.

A szaúdi fegyveres erők lapja 2004-ben „A zsidó felsőbbrendűségről” ír, és idéz olyan zsidó vezetőket, akik szerint „mi (zsidók) vagyunk azok, akik kitaláltuk a 'választott nép' történetét, és mi vállaltuk magunkra, hogy a világ megmentői legyünk”.

Számos publikáció forog közkézen a zsidó történelemről, valamint a júdaizmussal, szemitizmussal és az antiszemitizmussal foglalkozó elméletekről. A kiválasztottság koncepciója lehetővé teszi a zsidó létezés misztériumának az összekapcsolását a szemitizmus és antiszemitizmus bonyolult megnyilvánulásaival. A történészeket mindig nehéz feladat elé állította a zsidóknak, mint egyéneknek és közösségeknek a folyamatos létezése annak ellenére, hogy szétszóratásban élnek a nagyvilágban, nem rendelkeznek szuverenitással, erős asszimilációs hatások érik őket, és gyakran kell elviselniük az erőszakban is megnyilvánuló gyűlöletet. A közgazdasági, szociológiai és politológiai elméletek nem adtak kellő magyarázatot, de még a bűnbak-elmélet sem volt képes megmagyarázni, hogy a zsidók miért váltak oly gyakran üldözött célpontokká még olyan helyeken is, ahol nem vagy alig éltek zsidók.

A vallási-háttér kutatása döntő fontosságú. Nem azért, mert valamennyi ember vallásos, hanem azért, mert a legtöbb antiszemita felhasznál olyan mítoszokat és előítéleteket, amelyeknek vallási gyökerei vannak. A zsidólét rejtélye szorosan összefügg a keresztény és mohamedán hittel és dogmákkal. A kiválasztottság tanítása kulcsfontosságú mind a kereszténység, mind az Iszlám számára, és meglepő módon központi kérdés azon zsidók számára is, akik már nem követik a vallási előírásokat.

 

Disraeli és a zsidók kiválasztottsága

 

Benjamin Disraeli, aki Nagy-Britannia miniszterelnöke volt a XIX. század második felében, még gyermekkorában áttért a keresztény hitre. Több könyvében is foglalkozott a kiválasztottsággal. Úgy gondolta, hogy csak egy ősi fajhoz tartozó nép részesülhet abban a csodában, hogy kiválasztott nép legyen. Számos könyvében zsidók voltak a főhősök, akik ékesszólóan képviselték a választott népet.

Disraeli egyik hőse, Sidonia, foglalkozására és státuszára nézve dúsgazdag zsidó bankár, aki szakértők szerint nem más, mint a zsidó bankárt megtestesítő és fogalommá vált Rothschild idealizált változata. A valóságos mintakép Lionel de Rothschild báró volt, akivel Disraeli meghitt kapcsolatot ápolt. Disraeli erőteljesen támogatta barátját abban a politikai küzdelemben, amelyet azért folytatott, hogy zsidókat is lehessen megválasztani a brit parlamentbe. Disraeli más regényeiben is szívesen szerepeltetett olyan hősöket, mint Rothschild báró, akiket viszont az antiszemiták valójában gyűlöltek. Az 1844-ben megjelent Coningsby című regényében Disraeli az 1830-as évek Angliájának politikai küzdelmeit dolgozza fel. A regény története egy dúsgazdag Lord – Monmouth – unokájának, Henry Coningsbynak az életútját dolgozza fel. Coningsbyt liberális politikai nézetei miatt családja kitagadja, de fillér nélkül is, szorgalmas tanulással és munkával nevet szerez magának, mint kiváló ügyvéd. Végül is megválasztják és a brit parlament tagja lesz.

Disraeli regényének egy másik hősével, Sidoniával, Coningsby barátjával mondatja ki, hogy mi a kapcsolat a kiválasztottak privilegizált helyzete és az antiszemitizmus között:

„A világmindenség és a teremtő Isten kegyeltjeként megszólalhattunk Dávid lantján. Mi adtuk Ézsaiást és Ezékielt. (…) Megmaradtunk a természet kegyeltjének, de ugyanabban az arányban szeretett minket a Mindenható, amilyen arányban üldözött az ember. (…) Átéltük a nemzeteken átívelő szolgasors tizenöt évszázadát. (…) A héber gyermek csak azért cseperedett ifjúvá, hogy megtanulja: csupán páriája annak a hálátlan Európának, amely legjobb törvényeit, irodalmának jelentős részét és vallásának egészét a zsidóságnak köszönheti.”

 

A fehér faj és a zsidó kiválasztottság

 

Ha valaki kiválasztottnak, vagyis a többi ember felett állónak tekinti magát, az szükségszerűen konfliktushoz vezet a többi emberrel. Ezzel kapcsolatban írja Matt Nuenke, ars poeticának is felfogható írásában (http://www.neoeugenics.net/index.htm), amely honlapján olvasható. Matt Nuenke 1994 óta a nyugati kultúra és a fehér faj érdekvédelmét vállalta magára. Számos tudományos munkát tanulmányozott át ebben a tárgykörben, és ezekről néhány oldalas összefoglalókat tett közzé honlapján. Mára már könyvtárnyi munkát olvasott el, és ezekből szűrte le gondolatait. Nuenke a szemitizmust és az antiszemitizmust úgy fogja fel, mint a nyugati kultúra és a fehér ember önvédelmi harcát a győzedelmeskedő szemitizmus világstratégiájával szemben.

Abból indul ki, hogy az emberi lény nagyon hasonló azokhoz a főemlősökhöz, amelyekből kifejlődött. Nagyobb intelligenciájának köszönhetően mihelyt megérti az élet lényegét, tudatában van halálának is, ezért már fiatal korától tudja, hogy csak egy rövid élet áll a rendelkezésére, amelynek lehetőségeit optimálisan ki kellene használnia. Ehelyett az emberek jelentős része visszatért primitív ösztönéhez, s elfogadott hamis hiedelmeket, alávetve magát engedelmesen mások uralmának. Az elmúlt évszázad kísérletet tett az emberi kultúra megváltoztatására azt feltételezve, hogy az végtelenül alakítható. Mindez elevezetett a kommunizmus kimúlásához, és az egalitáriánus demokráciák fogyatékosságaihoz. A világ nagy részén változatos ideológiák közepette tekintélyuralmi rendszerek működnek. A véleményhatalom diktatúrájának és az állami propaganda agymosásának alávetett lakosságnak kevés reménye van arra, hogy ezektől megszabaduljon.

Matt Nuenke ezért úgy gondolta: olyan ismereteket kell közreadnia, amelyek meggyőzik az embereket arról, hogy a kedvezőtlen feltételek megváltoztatásához először az ember belső természetét kell átalakítani. A változtatáshoz magasabb intelligenciával és nagyobb tudással rendelkező emberekre van szükség, akik képesek arra, hogy jobban megértsék a világot mozgató belső és külső erőket. Így szembe tudnak szállni mind a szervezett közhatalommal, mind a szervezett magánhatalommal, valamint a mindkettőt ellenőrzése alatt tartó szűk pénzuralmi elittel.

Ehhez annyit fűzhetünk, hogy a jelenlegi pénzuralmi világrendben a főhatalom a szervezett magánhatalom struktúráinál van. A szervezett közhatalom, az állam, a formális demokrácia körülményei között is kénytelen a közérdeknek elsőbbséget adni, mert politikai felelősséggel tartozik, és rendszeresen a választók elé kell állnia. A szervezett magánhatalom birtokosainak – a pénzügyi intézmények és a multinacionális cégek tulajdonosainak – nem kell számot adniuk, hogy miként gyakorolják pénzügyi és gazdasági hatalmukat. Gátlástalanul követhetik önző, partikuláris érdekeiket. Ezért álszent és képmutató mindig az állam diktatúráját ostorozni, amikor a szervezett magánhatalom diktatúrája álcázva, de sokkal hatékonyabban érvényesül.

Egyetértünk Nuenkével, hogy az emberi természet leglényegesebb tulajdonságainak a megértését hatékonyan lehet elősegíteni a viselkedést meghatározó genetika törvényszerűségeinek a jobb megértésével. Az eugenika (fajnemesítés, fajegészségtan) elméletének és gyakorlatának az elterjesztését olyan politikai program beindításával lehet elkezdeni, amely ezt lehetővé teszi. Fontos megérteni, hogy a genetikában jelenlévő fejlődés mind egyéni, mind csoport szinten, lényegesen kihat az adott egyén és csoport megmaradásához és fejlődéséhez. A fajmegtartó és továbbfejlesztő eugenikát csak olyan világban lehet fejleszteni, amelyben az egyes népek és nemzetek szabadok, és alapvető érdekeiket elnyomó közbeavatkozás nélkül érvényesíteni tudják.

Nuenke ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az ENSZ, a NATO, az Európai Unió és a kibontakozó új világrend együttes hatásaként a világ népei, köztük az amerikai nép is, amihez Nuenke tartozik, ahhoz a határhoz jutott, ahol felszámolja nemzeti szuverenitását egy totalitárius jellegű világrend számára. Ebben az egy-központból irányított világrendben a világelit határozza meg, hogy az emberek tömegei miként gondolkodjanak és viselkedjenek. Nuenke az emberiség önvédelme szempontjából az eugenika két változatát is ajánlja. Az egyik az, hogy vissza kell térni a nemzet, mint kollektíva érdekvédelméhez, a nacionalizmushoz, ahol nemzeti keretek között versenyeznek egymással a különböző népek változatos társadalmi és tudományos programok megvalósításával. Ezeknek az a célja, hogy az intelligencia, valamint más lakosság által kívánatos tulajdonságok erősítésével növeljék az adott csoport szolidaritását, belső kohézióját egy népen belül, vagy pedig a nemzeti határokat átlépő módon.

A második fajmegtartási és fajnemesítési módszer az, amit a zsidók gyakorolnak több ezer éve. Ezt Nuenke veszélyes útnak tekinti, mert elkerülhetetlenül csoportkonfliktushoz vezet azon népek körében, ahol a zsidók irányítószerephez jutottak. Ezért ő elsősorban nem az eugenika gyakorlati kérdéseivel, hanem inkább az emberi természettel kíván foglalkozni abból a szempontból, hogy a hátrányos helyzetbe került fehér ember miként veheti fel sikeresen a versenyt. A jövő dönti el, hogy a politikai erők miként lépnek fel az eugenikával szemben, és melyik csoport vagy nemzet kerül majd ki győztesen. Bármi legyen is a végeredmény, egy magasabb genetikai szintre emelkedett ember jön létre, és ez a folyamat a jövőben is folytatódik. Nuenke itt Nietzschére hivatkozik, aki már megjövendölte, hogy az emberfeletti ember (egyfajta superman vagy Übermensch) már itt van a közelünkben, és arra vár, hogy megkezdje tevékenységét létrehozója számára. A ma élő nemzedékek a teremtők, és ők a teremtett lények.

(A teljes anyag a Leleplező tavaszi számában olvasható.)

Oldal: A KIVÁLASZTOTTSÁG A SZEMITIZMUS LÉNYEGE - Drábik János sorozata
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat