Mándoki Andor: Szakmai tudás és erkölcs
Szociális piacgazdaságot hirdet a győztes rendszerváltó elit, és a globalizálót valósítja meg 1990 után. Vállalja az előző időben létesült kétes uzsorahiteleket, a külső adósságot, és tovább adósítja el az országot. A nemzet termelői vagyonát hűtlenül kezeli, lerombolja termelő gazdaságát. Folyamatosan magas inflációval sarcolja a társadalmat. Nem növeli a kereseteket, miközben az árakat gátlástalanul emeli. Igazságtalan, deformált adórendszert működtet a lakosság megnyomorítására. Szegénységet, nyomort, éhezést, létbizonytalanságot hoz létre a társadalom többsége számára. Eközben a külföldieknek, magának és klienseinek jólétet biztosít. Mindezeket a hozzáértő tudás hiányában, vagy szándékosan pusztítva rendelésre végzi, de mindenképpen szellemi és erkölcsi silánysága okán. A rendváltó elit szellemi és erkölcsi tudata alkalmatlan az új gazdaság, társadalmi rend kihívásaira, az élhető kapitalizmus megvalósítására. Hogyan jutott el 1945 óta a magyar irányító értelmiségi elit a jelenlegi állapotába? Erre keresett már 1995-ben is a Kapu az évi 9. számában választ a most is aktuális újra közreadott dolgozat.
A gazdaság az emberért van, az embert szolgálja, az emberi létezés minőségének meghatározója, az ember műveli és alakítja, hatékonysága művelőjének szellemi, erkölcsi színvonalát tükrözi; eredményei pedig az ember és közössége céljai elérésének szolgálatába állíthatók.
A gazdaság irányításához tudás, szakértelem szükséges. A pénztőke mellett a szellemi vagyon szerepe egyaránt meghatározó követelménye, illetve feltétele az eredményes gazdálkodásnak.
Samuelson amerikai közgazdász-professzor állapítja meg, hogy hazája gazdaságában a termelékenység és a reálbérek növekedésének több mint a felét nem a tőke, hanem a tudás növekedésének lehet tulajdonítani. Ezek szerint a tudás egyenértékű a tőkével. Egymás nélkül nem létezhetnek, egymást kiegészítik. A tudás, szakértelem nélkül befektetett tőke az ablakon kidobott pénz. Az elmúlt évtizedek hazai beruházásairól is ezt állítják egyes szakértők.
A piacgazdaság sikerének egyik alapvető feltétele és titka, hogy a gazdaság vezető posztjaira mindig a legrátermettebb embereket keresik és helyezik, akik az irányításhoz szükséges tudást, szakmai ismereteket birtokolják és leghatékonyabban képesek azt érvényre juttatni. Ha a kiválasztottról kiderül, hogy nem sikeres, akkor könyörtelenül leváltják, és újat, várhatóan jobbat tesznek a helyére. A megmaradás, a fejlődés biztosítéka ez a váltógazdálkodás a vezetőkkel, a legrátermettebbek kiválasztásának módszerével. Ezen módszerhez szükséges azonban egy olyan tudással, szakismerettel, a törvények tiszteletével rendelkező értelmiségi elit, amiből lehet válogatni, amelyik a saját és a társadalom hasznára működtetni képes a gazdaságot.
Konzervatív értékek a gazdaságban
A háború előtt, amikor még Európához tartoztunk, akkor a társadalmat vezető, irányító értelmiségnek kiváltságai mellett feladata, kötelessége és felelőssége is volt. Ha egy híd összeomlott, akkor a tervezőmérnököt becsukták, és többé nem folytathatta hivatását Ha egy orvos műhibát követett el, másvilágra segítette páciensét, akkor börtönbe került, és egész életére eltiltották hivatása gyakorlásától. Ha egy bankigazgató csődbe vitte pénzintézetét, rosszul gazdálkodott az ügyfelek pénzével, nem úszta meg szárazon. Azonban az ügyvéd, tanár és a többi értelmiségi felelőtlen munkáját is a törvény szigorával, a társadalom ítéletével meg lehetett büntetni. A szakmai felkészültség, az erkölcsi magatartás szoros egységben minősítette a vezető elit cselekedeteit.
Ebből a kommunizmusban talán csak a mérnök felelőssége maradt meg a híd, a ház, vagy a gép hibás tervezése esetére. Mára bizony már ez is eltűnt. E társadalmat vezető réteg azt teheti, amit akar. Többet senki sem követel tőle. Hogy ugyanis mire képes, azt senki sem tudja megítélni. Ebből következően nincs senki, aki megmondaná, hogy mit kell számon kérni, avagy hogyan kell kiválasztani a hozzáértőket. Az elmúlt negyven évben erre ugyanis nem volt szükség, ezért nincs is ebben gyakorlat. Így fordulhat elő, hogy például a nemzet jövőjét, sorsát, meghatározó privatizációt olyan emberekre bízták, akik azt válaszolják a kritikára: egyszer majd csak megtanulják, hogyan kell jól csinálni.
Természetesen lépten-nyomon azt-halljuk, hogy milyen sok kiváló szakemberünk van. Ez talán még igaz is lehet. Azonban felkészült, kipróbált és főleg a piacgazdaság követelményeinek megfelelő sikeres gazdasági vezetőkből kétségbeejtő hiány van. Nyilvánvaló, hogy kevesen tartják gazdaságunk megmentőjének azt az igazgatót, aki csődbe vitte vállalatát, vagy azt a bankvezért, akinek vezetése alatt eltűnt a pénzünk, vagy azt a kiváló elméleti szakembert, aki mondjuk egy tervhivatalban vagy kutatóintézetben, esetleg egy egyetemi katedrán töltötte el eddigi életét, és kint a gazdaságban egy percet sem dolgozott. Ezek kényelmetlen, kellemetlen igazságok, sérthetik az önérzetet, de olyan realitások, amelyekre még magyarázat is található. Honnan lennének nekünk a piacgazdasághoz értő, kipróbált, sikeres szakembereink? A gazdasági válságból kivezető úton pedig ez a legnagyobb problémánk. A tudás, szakértelem, a vezető elit szakmai és erkölcsi színvonalának jelentőségére és hatásának igazolására a nehéz történelmi és gazdasági helyzeteinkből való kikászálódás esetei bizonyságul szolgálnak Érdemes erre két gazdasági bravúrunkat megemlíteni.
A kiegyezés idején igazán sanyarú gazdasági helyzetben volt országunk. Évszázados gyarmati sor, elnyomás, osztrák abszolutizmus után a Monarchiában Magyarország államháztartása, gazdasága volt a legsilányabb. Kilátástalan körülmények között kezdett hozzá a kinevezett új pénzügyminiszter, gróf Lónyay Menyhért a gazdaság rendbetételéhez. Rövid idő leforgása alatt sikerült megreformálnia a költségvetést Az állami birtokok éléről elzavarta a lusta, buta vezetőket, és értelmesekkel, szorgalmasokkal cserélte fel őket. A veszteséges állami gazdáságok egy-két éven belül nyereségesek lettek, és példaként szolgáltak a magántulajdonban lévő nagybirtokok számára. Sikerei elismeréseként gróf Lónyayt az egész Monarchia pénzügyminiszterévé nevezte ki a császár. A kiegyezés után negyvenöt évre pedig Magyarország Európa gazdag országa lett. Az első világháború kezdetére kiépült út-, vasúthálózata, létrejött egy korszerű ipar és kifejlődött kereskedelme, növekedett jóléte.
Akad azonban még meggyőzőbb példa is történelmünkben. Trianon olyan országrablás, olyan nemzeti genocídium volt, ami csak a zsidók fizikai, gazdasági megsemmisítéséhez rokonítható. Ez a megtiport, gazdaságilag ellehetetlenített Magyarország a harmincas évek közepére olyan ipart és kereskedelmet működtetett, ami világszerte exportált gépeket, mozdonyokat, motorvonatokat, könnyűipari termékeket és kiváló mezőgazdasági terményeket. A magyar termelőszféra versenyképességét mi sem jelzi kifejezőbben a polgári ipar sikerei mellett, mint a közvetlenül a háború előtt megindított hadiipari termelés, ami többek között a világ legkiválóbb célt elérő légelhárító lövegét gyártotta, a repülőgépek, harckocsik néhány olyan prototípusát fejlesztette ki, amelyek műszaki színvonala elérte, illetve megközelítette a német, angol és amerikai, akkor legkorszerűbb hadieszközök minőségét. Európa kis államai közül Magyarország Svédországgal együtt vezető helyre emelkedett a hadianyag-gyártásban, ami korszerű és hatékony ipari és gazdásági irányítás meglétét tételezi fel. Mindezekhez természetesen az is hozzátartozik, hogy olyan pénzügyi, gazdasági, ipari miniszterei és szakemberei voltak az országnak ebben az időben, akik joggal tarthatták magukat gróf Lónyay Menyhért és Baross Gábor méltó utódainak. Olyan okos gazdasági koponyák, mint a Chorinok, Vidák, Bírók, Weissek, Ganzok alkottak és építettek üzemeket, gyárakat, iskolákat, kórházakat, templomokat, színházakat.
A tudás, szakértelem, rátermettség, szorgalom, takarékosság, tisztesség olyan konzervatív erények, amelyek a hajdani Magyarországon eredményesen segítették a gazdaság működtetését az egyén és a közösség hasznára. Ha vissza akarunk térni Európába, akkor azon a terepen érvényes, szükséges tudással, szakértelemmel, szabályokkal, felfogással, erkölccsel rendelkező vezető elittel hajtható csak végre a feladat.
A kommunista befolyás hatása a gazdaságban
Vannak néhányan, akik azt állítják, hogy régóta nincs ennek az országnak gazdaságpolitikája, csak azt helyettesítő pénzügyi politika létezik. Ma is csak erről lehet beszélni, mégpedig olyanról, aminek egyetlen koncepciózus eleme az adósságszolgálat, a külföldi hitel visszafizetésének maradéktalanul pontos teljesítése. Hiányzik tehát egy olyan, tudással, szakértelemmel megszerkesztett stratégia, program, amelyik alkalmas a gazdaság hatékony átalakítására, ami a társadalom többsége szempontjából elfogadható.
Azt mondják továbbá, hogy az örökölt társadalmi, gazdasági tudat és a szakmai elit alkalmatlan szociális piacgazdaság felépítésére, amit érdemes az átalakulás céljaként meghatározni. A nyolcvanas évek második felében az egyik lengyel kommunista miniszter a magyar televízióban úgy nyilatkozott, hogy a szocializmus bukását a rendszer értelmisége idézte elő. Kemény bírálat sok igazságtartalommal. Egy társadalom teljesítményét értelmiségének erkölcsi és szakmai színvonala nyilván meghatározza. Az a szakmai elit, amelyik képtelen volt összhangot teremteni a gazdasági életben - például széndúsító üzemet épített, és az árakat nem igazította az új technikához, gépipart telepített és nem használta azt ki, struktúraváltást hazudva mennyiségi fejlesztésekre pazarolta a pénzét és még sorolhatók az esetek -, ez a vezető réteg szakmailag, erkölcsileg igen gyenge lábakon állhatott. Ez a születési és kapcsolati előjogai miatt magabiztos szakmai elit a helyén hagyva, helyén maradva most sem képes többre!
Természetesen tudomásul kell venni, hogy ezek adottságok. Olyan társadalom alakult ki negyven év alatt, amelyben a tudás tisztelete megszűnt, az erkölcs kötelező ereje meglazult. A korábbi elrettentő törvényeket pedig legújabban még fel is lazították. Azt is tudomásul kell venni és célszerű felismerni, hogy a modern társadalom többsége számára elviselhető gazdasági rendet az előbbiek nélkül nem lehet építeni.
Mert hiszen mi ment végbe az elmúlt évek folyamán? Milyen befolyást gyakorolt a kommunista uralom és szemlélet a gazdaságra? A megszállás után a szovjet társadalmi és gazdasági rend bevezetésével az európai normák sorra rendre léket kaptak és elsüllyedtek. Először a tulajdon, majd a tudás tisztelete, értelme veszítette el jelentőségét, végül az erkölcsi értékek is a kommunista szocializmus szemétdombján kötöttek ki.
Először az állam tulajdonított el földet, üzletet, házat, gyárat, pénzt, aranyat, mindent, amit elért. A kezdetben megrémült kisember a későbbiek során rájött arra, hogy amit az államnak szabad, az neki is jár, és ezt követően kezdett el ő is csórni. Munkaidőt a gyárban, hivatalban, majd ceruzát, papírt, magánbeszélgetést hivatali telefonon, sokszor és hosszan, drótot, szöget, kis és nagy szerszámot munkahelyéről később már vasat, deszkát, téglát, cementet, termést a határból, benzint éjszaka a szomszéd Trabantjából, bármit, aminek hasznát vehette, vagy amit eladhatott. Nem maradt tiszta a nagy ember sem. Vállalati, hivatali pénzen vadászat, barátnő tartás, bel- és külföldi utak, ebédek, vacsorák, dáridók, ház, üdülő, villa építése, ügyeskedésekkel nem jogos jutalom, prémium felvétele, kifizetése magánszolgálatokért, export-import ügyletek után kenőpénzek, tanácsadói díjak semmiért, privatizálás bagóért, majd vállalkozóként be nem fizetett általános forgalmi adó visszaigénylése, valutasíbolás importtal, adócsalás és még sok egyéb, leleményesen kitalált eltulajdonítás került a vezetői elit számlájára is. Megszűnt a tulajdon tisztelete össznépi alapon. Elnézem, hogy te lopsz, ne kérd számon, hogy én is azt teszem!
Mindenki
mindenhez ért
Nem kerülte el a sorsát a tudás sem, hiszen az is tulajdon, kemény tanulással, munkával szerzett egyéni tulajdon, ami megvásárolható, esetleg ajándékba kapható, kommunista és másfajta erőszakkal eltulajdonítani teljes mértékben sohasem, hatástalanítani azonban teljes sikerrel lehet. Utóbbit az elmúlt évek kormányosai képességeiknek megfelelően tökéletesen valósították meg.
Értelmiségi tudást, szakértelmet, gyakorlati ismereteket, teljesítményt igénylő vezető posztokat foglaltak el írni, olvasni alig tudók. Kezdetét vette a „mindenki mást csinál, mint amihez ért" korszaka. A lakatos gyárat igazgat, a textiles boltossegéd fémekkel foglalkozó, milliárdos forgalmú külkereskedelmi céget irányít, a félművelt egyetemen oktat, a tanító, a pék tábornok lesz, az orvos ávós ezredes, a szűcsinas egyetemi tanár, az öntödei mintaasztalos akadémikus, az építőmunkás kultúrcézár, a napszámos, péksegéd, hentes, a kovácsinas miniszter. Tévedés ne essék! Botorság lenne nem hinni és tagadni a született tehetségek, az univerzális elmék, nagyságok és zsenik létezését. Na de ennyi? Később kitalálták, hogy kell a papír is, ami igazolja, tanúsítja a „végzettséget". Nyúlfarknyi rövidségű tanfolyamokon - akár még estin is - lehetett szerezni érettségit, egyetemi diplomát igazoló írásokat. A kiváltságosak tanfolyam nélkül is hozzájuthattak az óhajtott dokumentumokhoz, összeköttetéssel, hivatali hatalommal doktori címet, tudósi minősítést lehetett szerezni: Gondolat, ötlet, javaslat, találmány, szerzői jog úgyszintén közpréda lett. A szellemi tulajdon, illetve vagyon is értékét vesztette, devalválódott és a többi szocialistakacat közé sorolódott be.
Megszűnik a tudás, a tapasztalás tisztelete. Az értelmiségi körön belül is értelmét veszti a tudás, a szakértelem, ami a társadalom teljesítőképessége szempontjából katasztrofális jelentőségű lesz. Kezdetben az írni, olvasni éppen, hogy szellemi analfabéták vezető posztokra helyezése kialakít egy szemléletet a „mindenki mindenhez ért" hamis tudatát, ami kezdetben dacból fakadóan jön létre az értelmesekben, később természetes „vállalkozói" attitűd a „majd megtanulom" hamis önbizalom-erősítő tudattal. Ennek eredménye, hogy senki sem kíváncsi a másik tudására, nincs szüksége a másik tapasztalatára, segítségére. Elveszti értelmét az összefogás, együvé tartozás a csapatmunka.
Az ember magányosan hadakozik, verekszik, tülekszik, hiszen mindenhez ért mindenki. Ezt a szemléletet nem fújja el az új idők szele sem. Ebből a megcsontosodott felfogásból fakadóan vállal felelőtlenül a mérnök bankigazgatói felelősséget, az ipart nem ismerő közgazdász annak irányítását, a jogi ismeretek tudora műszaki és kereskedelmi tudást megkövetelő értékesítési felügyeletet, az elméleti tudós gyakorlati szakismereteket kívánó feladatot - éppen úgy, miként a proletárdiktatúra idején. Mindenki mást csinál, mint amihez ért!
Természetesen ugyanez a folyamat megy végbe a fizikai munka területén is. Dühöngünk és fizetünk az elrontott csapért, a javítatlanul maradt televízióért, a nap mint nap viselt átverésekért. Beköszönt a fizikai és szellemi kontárok uralmának kora, és ettől bukik meg a kommunista szocializmus. Ezt az örökséget hordozva vergődik a mostani átalakulás is, romlik a gazdasági helyzet, és szinte kilátástalan a megújulás. Megszűnt az egymás tudásának, tapasztalatának tisztelete, megbecsülése és értelmes hasznosítása. Hiszen a tudásnak akkor van értelme, ha értékesül. Ennek eredménye a piaci kosárban naponta regisztrálható.
A felelőtlenség orgiát ül. Felelős vezetők bíznak meg rokonokat, barátokat, ismerősöket olyan feladatokkal, amiről tudják, hogy a megbízott nem képes azt teljesíteni. Tanult emberek vállalkoznak olyan feladatokra, amikről tudva tudják, hogy nem értenek hozzá. Mindenki mással foglalkozik, mint amihez ért. Kialakul, és polgárjogot nyer a szakmai és erkölcsi lazaság, felelőtlenség. Ez roppant kényelmessé válik, ha ez a szemlélet és viselkedés a gazdaság teljes keresztmetszetében valósul meg. Elmarad a felelősségre vonás, számonkérés. Erre ugyanis csak az képes, aki ért a feladatához és rendelkezik felelősségtudattal. Ugyanakkor az illetékesek, ha a hasukat kell felvágatni, tudják, hogy orvost kell keresniük. Azzal is tisztában vannak, hogy sebészhez tartozik a problémájuk. Mivel a saját egészségükről van szó a sebészek közül is a legrátermettebbet keresik ki. Ilyenkor működik a szakmai ítélőképességűk és felelősségérzésük. Tehát nem a belátással, hanem az erkölcsi ítélőképességgel van problémájuk. Az nem működik, illetve az európai normáktól eltérően reagál.
A magántulajdonban megtestesülő anyagi, szellemi vagyon mobilizálása, közkinccsé tétele és elorzási szándéka után nem érvényesült a ne lopj, ne kívánd embertársad házát, jószágát, (feleségét), tulajdonát, a Mózes kőtáblájára vésett isteni intelem. Kialakult az új erkölcsi felfogás a tulajdon tekintetében. A továbbiakban ez határozza meg a társadalom, a gazdaság teljesítőképességét. Majd újabban ennek szellemében folyik a privatizálás, a nemzeti tulajdon elosztása, a gazdasági rémtörténetekkel terhes folyamat, a legújabb kori honfoglalás nagyobb nemzeti dicsőségünkre, biztosítva az irányítók, felelősök halhatatlanságát a nemzet emlékezetében. Mindez az eddigi tapasztalatok szerint úgy tűnik nem éppen alkalmas a piacgazdaság emberi formájának felépítésére.
A privatizálás ugyanis a társadalmi/gazdasági átalakulás kulcskérdése. Egyrészt a gazdasági, majd politikai hatalom bázisát képezi, másrészt az új szakmai, erkölcsi szemléletformáló vezérfonala. Az állami termelői vagyon magánosításához az uralmon lévő szakmai elit még a rendszerváltás előtt hozzákezd. Megalkotja a társasági törvényt és kialakít egy koncepciót. A törvény értelmében a vállalatok szétszedhetők. A legértékesebb részeit privatizálják a hatalmon lévő érdekeltek és a támogatásra érdemesült külföldiek, az állam nyakán marad a használhatatlan rossz. Ez a hírhedt spontán privatizáció időszaka. A privatizálási folyamathoz szükséges még egy koncepció is, eszerint az állam a legrosszabb tulajdonos, ezért bárkinek nagyon gyorsan el kell adni az állami tulajdont, mindannyiunk közös vagyonát. A koncepciónak van két kulcseleme: a „gyorsan és bárkinek". Gyorsan azért kell privatizálni, hogy a „bárki" a birtokon belül ülő, állami tulajdonosi jogokat gyakorló, eddigi működésével sikertelen szakmai, politikai elit lehessen. A módszer, a koncepció túléli a „rendszerváltást" és az új irányítók folytatják a megkezdett privatizációs praktikát, az átalakulás, a szakmai tudás tiszteletének, az erkölcs megújításának nagyobb „dicsőségére".
A társadalmat ingerlő vagyoni ügyeskedéseket egyre gyakrabban szokás magyarázni akként, hogy tudomásul kell venni, a kapitalizmus így alakul ki, és együtt jár a tolvajlással, rablással. Az első generáció után pedig jönnek az építő, támogató, szelíd utódok. A korai kapitalizmus idejével való összehasonlítás sántít, az összemosás indokolatlan. A vagyont alapító első generációnak ugyanis okosnak, ügyesnek, ravasznak, bátornak, merésznek, vállalkozónak kell lennie. Hiszen kockáztatja munkáját, befektetett pénzét, s ha rabló, akkor szabadságát, kezét, lábát, életét. A magát átalakító kommunista társadalomban ezzel ellentétben a kontraszelekcióval kitermelt és élre került csapat tagjai kockázat nélkül jutnak vagyonhoz, olyan pozíciókban ülve, amelyekben nincs vesztési lehetőség. A különbség tehát óriási; az ügyes, a merész, a bátor helyett egy bukott társadalmi rend kontraszelekcióval uralomra jutott enervált egyedei jutnak a politikai mellett gazdasági hatalomra is. A vagyonszerzésben a merész, pionír szellemű „vállalkozói teljesítményt" összemosni a pozícióban kényelmesen ajándékba kapott vagyonjuttatással nagy hiba. Különösen akkor, ha a szereplők minőségi különbségét nem vagyunk képesek érzékelni légfőképpen a juttatott vagyon további működtetése és hasznosítása tekintetében.
A régi szakmai elit a tudás, a szakértelem hordozója pozíciókban ülve tevőleges szereplője letagadhatatlanul a szocialista gazdaság tönkretételének. Az állami vagyon birtoklását megszerezve pedig kapitalista vállalkozóként megjelenik az új társadalmi/gazdasági rendben is, mint annak alapvető alkotóeleme. Az átalakulás sikerét és jövőjét tekintve ezzel több szempontból is szerencsétlen helyzet jön létre. Olyan kezekbe kerül a vagyon, ahol azt az esetek többségében nem tudják hasznosan működtetni. Ennek ékes bizonyítéka többek között a szóban forgó szereplők korábbi működésének eredménytelensége és a gazdaság jelenlegi válságos, javulni nem akaró helyzete. A régi elit ismételt színre lépésével a vállalkozóknak az a típusa él tovább, amelyik a sikertelen kommunista gazdasági szokásokat és ideálokat hordozza. Beidegződései okán nem a teremtő, hanem a felélő tevékenységet ismeri, és csak ennek meghonosítására képes. Iskolát teremt, ami példaértékű a gazdasági átalakulásban és ezzel okozza a legnagyobb kárt. Végezetül pedig példanélkülien igazságtalan, mert a kártékony tehetségteleneket díjazza, juttatja nyerő helyzetbe a tudás, szakértelem, tisztesség megcsúfolásával, egyidejű lejáratásával. Ilyen módon morális hatása pusztító, romboló és nem szolgálja az európai szokásokhoz, viselkedési normákhoz való közeledést és a visszatérés útját.
A „mindenki mindenhez ért, mindenki mást csinál, mint ami a szakmája" kialakult közfelfogás, szokás a régi gazdasági rend sírásója lett és az új rend létrejöttének leküzdhetetlen akadályává válik, amint erre az eddigi tapasztalatokból következtetni lehet.
Miért kell mindezt feleleveníteni? Azért, mert ezek ismerete, számbavétele nélkül érthetetlen a mostanra kialakult helyzet, a mai szemlélet. Ennek megváltoztatása nélkül, pedig tovább alakul, formálódik a „szép új világ" a régi beidegződések szellemében, a szociális piacgazdasági rend ellenében. Hiába lesz pénzünk a gazdaság fejlesztésére, ha nincs hozzáértő tudás és erkölcsi alap, mert nélkülük semmire sem jutunk.
Tőke Péter: Titkos összefogás Orbán Viktor győzelméért és a sunyi kémkukkolások BŐVEBBEN...
A CIA-KGB kettős ügynök információi engem igazolnak: ösztöndíjas diák korában megfigyelték Orbán Viktort, Kövér Lászlót, Szájer Józsefet és másokat is...
Peter Sheldon: Titkos összefogás Orbán Viktor győzelméért BŐVEBBEN...
MEGJELENT:
CSURGAY JUDIT: A FIRST LADY
- CSAPDÁBA CSALVA-
Az újrakezdés és a szerelem gyönyörű regénye ez. Egy különleges asszony rendkívüli életútjának hol krimibe illően izgalmas, hol szívszorítóan lágy, líraian romantikus története.
A Párizsban és Budapesten játszódó, filmszerűen pergő szövegvilág hőse egy törékeny, kicsit angol, picit olasz, csöppet magyar, ötvenes éveiben járó, ám mégis kislányosan fiatal, lélegzetelállító nő, a karrierjét a fiáért feladni kényszerült egykor világhírű mezzoszoprán, Juliette.
Szépen ívelő pálya, mindent elsöprő szenvedélyes szerelem, tragikus házasság, kegyetlen válás, sikerek és bukások, születés és halál, a miniszter férj ördögi csapdája, zuhanás a csillogásból, a luxusból a semmibe, Juliette harca az elveszített fiáért, a túlélésért, egy beteg kutyáért, a pénzért s önmagáért, remények, csalódások és pofonok, a lelki-fizikai terror, a kiszolgáltatottság, a létbizony talanság és a megaláztatás gyötrelmei, az állás, majd a társkeresés útvesztői, a talpon maradás kétségbeesett küzdelmei túl az ötödik X-en, araszolás Waterloo árnyékából felfelé a lejtőn egészen az Elysée - palotáig, a first ladységig- erről szól a lélektani rezdüléseket is gazdagon ábrázoló, ízig-vérig mai történet.
Út a nemzetközi énekversenyektől a világot jelentő deszkákig, a milánói La Scalatól a New York-i Metropolitanig, s a londoni Covent Garden színpadáig.
Út a rendszerváltás előtti magyar miniszter kelepcéjéből a francia köztársasági elnök rezidenciájáig. Út a világ élvonalából, a címlapokról, az ünnepelt sztárlétből a váratlan magányba, az arcpirító, bénító szegénységbe. S végül a visszaútonnan, ahová a sors csak elvétve oszt retúrt...
NOVUM PRO KIADÓ, AUSTRIA GERMANY HUNGARY SPAIN SWITZERLAND - www.novumpro.com
Politikai fotók: Tőke Péter, dr. Ilkei Csaba, Magyar Hírlap, Magyarok Szövetsége, Nemzeti Hírháló, Kuruc.info, tallózás digitális képernyő-fotózással az MTV, Hír TV, TV2, Echo TV és más kereskedelmi tévék legérdekesebb műsoraiból. Fidesz, orbanviktor.hu és MeH fotók...
Egyéb fotók: Intermix digitális archívum
Ezúton is köszönjük magyar és külföldi barátaink e számunkhoz adott anyagait és segítségét.
ÚJ AKCIÓ! ENERGATIKAI TANUSÍTÁS
MAGYAROK SZÖVETSÉGE:
http://www.magyarokszovetsege.hu/
NEMZETI HÍRHÁLÓ: http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php
FÜGGETLEN ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE: http://fusz.hu/
50%-AL KEVESEBB VÍZSZÁMLA:
GÁZMEGTAKARÍTÁS: www.turbobooster.hupont.hu
MUNKALEHETŐSÉG: BŐVEBBEN...
HASZNOS: www.hasznosoldalak.hu
25%-AL KEVESEBB GÁZSZÁMLA! BŐVEBBEN...
50%-AL KEVESEBB VÍZSZÁMLA! BŐVEBBEN...
MÉDIAPARTNER: Megalapozott Döntés