Vajó Sándor: Lapzártáig ott voltam a ,,Cigánygyilkosságok" tárgyalásán

Kiknek a kezébe kerülhetnek a gyilkos fegyverek?

Részletek: Mi is történt valójában?

Mint azt olvasóim is tudják, az eseményeket sohasem lehet teljesen megfelelően rekonstruálni, csak megközelítőleg, és majd a tények, meg a tárgyi bizonyítékok döntenek. A kislétai esetnél azonban a terheltek is furcsa elszólásokat tettek. Erre kicsit később térek vissza, most nézzük meg elsőként az ügyészség álláspontját: „Pető Zsolt egy besenyszögi vadásztól 2008 márciusában elrabolt sörétes vadászpuskából két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót. Kiss István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és megsebesítette a házban tartózkodó 13 éves lányt. Ezt követően mindketten bementek a lakásba, és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára. Kiss István a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, míg társa egyetlen célzott lövést adott le" - tartalmazza a vádirat, majd ekképp folytatódik: - „Az anya a helyszínen meghalt, a lánya visszamászott a szobájába, majd lefeküdt az ágyra. A támadók a lövések leadása után elmenekültek. A két embert a támadás után mintegy négy órával, hajnalban találták meg a rokonok. Azért keresték az asszonyt, mert a közeli határba mentek volna dohányt törni. Mivel nem jött ki senki a házból, bementek és megtalálták a vérző lányt és a már halott nőt, ekkor értesítették a hatóságokat."

Következett a tanúk meghallgatása. Jelen esetben második alkalommal fordult elő (a tárgyalás menetében), hogy a terheltek kivezetését kérte egy tanú. Emlékszünk az első alkalomra? Még a roma Getyinás néni, akit meglőttek, említette, hogy a vádlottak nélkül szeretne beszélni, mert fél tőlük, ezért is jött ki a kórházból annak idején, és menekült haza hozzátartozóihoz, mert azt hitte, meg akarják ölni.

Nekikészültem, talán megdöbbentő dolgokat is hallok majd, de az elején rögtön minősítéssel kezdte az anyuka „patkánynak" nevezte a vádlottakat, pedig lehet, mire ítélet születik, nem azok lesznek, hanem rosszabbak, patkányokká csak az ítélet vége felé válnak majd. Megtudtuk azt is, hogy az elhunyt egyedül nevelte mindkét lányát, igaz, a gyilkosság elkövetésekor csak a kisebbikkel élt egy háztartásban. Haragosokról sem lányával, sem családjával kapcsolatban nem tudott. Békességben, szeretetben éltek, becsületesen dolgozott az anya, lányai jövőjének érdekében.

A sérült, félig bénult kislány vele él, nála lakik, ő lett a gyámja. Elmondta, nagyon megviselte az édesanyja halála, súlyosak voltak a sérülései, a nadrágot most is nehezen veszi magára, a jobb karja nehezen mozog, és mindig vannak a testében sörétek.

A gyilkosságot követő reggel szokatlanul kezdődött. Éktelen kiabálásra nyitott a világra két szeme, a hangot azt hozták feléje, hogy lányát és unokáját csúnyán megverték. Gyorsan felöltözött és a házhoz sietett. Ahogy belépett, unokájához ért, aki csak annyit mondhatott: „nagy vihar volt, az ajtó becsapódott". A mondat végén belépett lánya szobájába, ahol nem látott mást, mint vért, vért és megint csak vért. Hiába szólongatta őt, már nem volt benne élet.

Az unoka ma már iskolába jár, de beszéde még nem tökéletes, és nem is lesz az soha. Mamájánál lakik, aki a gyámja lett, mivel az édesapja is elhunyt már. Nála keresi a gyerek a boldogulását. El tud menni iskolába, de akadozik a beszéde.

A meghallgatás után a vádlottakat visszavezették a terembe, majd Misszori összefoglalta számukra a kintlétük ideje alatt elhangzottakat. Számomra több mint furcsa volt, hogy sem észrevétel, sem más hozzászólásuk a hallottakhoz nem volt.

Ezt követően a reggeli helyszíni szemléről készült videofelvételt játszották le, amelyen a bűnjelek láthatók. A rendőrök lőszerhüvelyeket, sörétkosarakat, sörétszemeket, lábnyomokat találtak. A bejárati ajtón látható, hogy komoly sérülést szenvedett. A lakásba beljebb lépve tiszta vér minden. Az anyánál csak a halál beálltát regisztrálhatták a mentők.

Az áldozat anyja elhagyta a termet rögtön azt követően, hogy a bizonyítás keretében, a helyszíni szemle alkalmával készült képek kerültek bemutatásra. Az áldozat az ágyán feküdt, arcán, fején és testén számtalan sérülés volt látható. A halál sörétes puskából leadott lövések okozta sérülések (agysérülés vagy kivérzés) miatt következett be éjfél körül.



A helyszínre érkezett a rendőr



Mint minden bejelentés alkalmával, ebben az esetben is rendőrjárőr érkezett a helyszínre, röpke 20-30 perc elteltével. A betelefonáló elmondásából a következő derült ki: vérbe fagyva találtak egy nőt Kislétán. Hárman indultak a tetthelyre. A tetthelyre érkezéskor 40 körüli létszámú bámészkodók, családtagok volt, akiket kitessékeltek az udvarról, ketten a kollégák megérkezéséig biztosító szerepet töltöttek be, a harmadik rendőr járőrvezetőként elsőnek az áldozat édesanyjával értekezett. Elmondásából kiderült, az anya hangosan kiabált az udvaron, meglőtték az unokámat, aki a lépcsőn ült, a bejárati ajtónál.

Az anya elmondását kellően alátámasztotta a fegyver, a sörétes puska, amelyet használtak az elkövetéskor. A sérülések ekkor keletkeztek, amelyeket a mentők láttak el, ők egyértelműsítették a sörétek okozta sérülések okát. Mint minden hasonló eset alkalmával, a bíróság most sem elégedett meg ennyivel, tovább szövögette hálóját. A következő gyöngyszem volt, amikor arra keresett választ, megérkezését követően hol, merre járkált az épületben, talált-e valamilyen dolgokat akár az épületen belül, akár kívül. Az udvaron nem kevés lábnyom került rögzítésre, ezek a kirekesztett egyénektől származtak. A biztos úr elmesélte azt is, amikor egy szomszéddal társalgott, akitől megtudta, éjfél körül egy hatalmas pukkanásra lett figyelmes, azt hitte, petárdáznak.

Meghallgatásra került volna a gyermek pszichológus is, de még a gyámtól nem sikerült beszerezni az engedélyt, ami ehhez a meghallgatáshoz szükség lenne. A gyermeket ellátó orvosi személyzet meghallgatása következett. Őt a sérültek kapcsolatos kommunikáció milyenségéről és tartalmáról kérdezték. A gyermek elmondta: csattanást hallott, érezte, hogy megsérült, és visszabújt az ágyba.

Érdekes momentumnak tűnt a tárgyalási nap végére került meghallgatás, amikor az áldozat egyik nővére állt a pulpitusra. Megtudtuk tőle: a családnak haragosairól nem tud, nem emlékszik ilyenre, vagy ellenségeskedőkre velük szemben. Az elnök felolvasta számára a hatóság előtt tett vallomását, amelyben az szerepel, hogy a hugi fél az akkori barátjától, ennek oka a féltékenység, nem akart meghalni értelmetlenül. (Sajnos bekövetkezett, amitől ennyire félt, csak más okból kifolyólag.) Indoklásként mondta ezt: csak szerettem volna, ha a tettes mihamarabb kézre kerül. Ennek okán több alkalommal figyelmeztették a hamis tanúskodás következményeire.



Mentők és tanúk



Délután a helyszínre érkező mentőket hallgatták meg, egy mentőtisztet és két mentőápolót, akik két mentőautóval érkeztek a helyszínre. Ők beszámoltak arról, milyen körülményeket tapasztaltak és hogyan látták el a sérült kislányt. A mentőtiszt elmondta: a gyerek arcán, nyakán, vállán voltak sérülések, a vér már rá volt száradva. A rendőrök neki azt mondták, hogy lövések okozhatták a sérüléseket. Az eszméleténél lévő kislánytól annyit sikerült megtudnia: éjszaka az édesanyjával aludt, két-három csattanást hallott, majd visszafeküdt aludni, többre nem emlékezett. Az áldozatnak már csak a halálát tudták megállapítani, a nő már órák óta halott volt.

A közeli dohányföldre indultak kocsival hajnalban négyen, útközben a nőt is fel akarták venni - kezdte a tanú beszámolóját az ominózus nap reggeléről. - Mivel a dudálás ellenére sem jött ki, a férfi beküldte a feleségét, hogy nézze meg, mi történt. A felesége alig hogy bement, szinte ájultan jött ki, és mondta: „a testvéred vérben van". Ezt követően a tanú is berohant, és megdöbbenve látta a vérnyomokat, és testvérét (...) Ahogy beszélt, visszaidézte az akkori látványt - tele volt sörétekkel a bőre -, látszott rajta, szinte ott érzi magát ismét a szobában. Amíg a lakásban volt, a helyszínre érkező édesanyja az áldozatot, rázta, vízzel locsolta, talán magához tér, de már minden késő. (...)

Először azt jutott eszébe a férfinak, esetleg a gáz robbanhatott fel, ám ekkor észrevette az ablakon tátongó lukat, máshol viszont sörétdarabokra lett figyelmes. Ennek tudatában kérte anyját, ne rázzák az áldozatot, meghalt, lelőtték. Megtudtuk azt is, hogy nem járta körbe a házat, azt sem tudja pontosan, hogy a rendőrök jártak-e a ház hátsó részén, a kertben. Ez a momentum pedig fontos lett volna, mivel a jegyzőkönyvek ott talált lábnyomokról szólnak. Kiderült viszont, hogy a környékbeliek a gyilkosság előtt többször láttak idegeneket a településen. Négy fiatalabb, izmos férfit láttak a gyilkosság utcájában. Szokatlan volt, hogy minden alkalommal más-más autóval érkeztek. A lövésekre többen felfigyeltek, de kivétel nélkül petárdázásra gondoltak. Haragosról, esetleg ellenségről senki nem tud, pedig a gyilkosságot követően hosszan beszéltek ezekről, mi lehetett a gyilkosság oka.

Az áldozat testvére és annak élettársa részletesen beszámolt róla, milyen állapotban volt a ház, láttak-e vért, sérülésnyomokat, megrongált berendezési tárgyakat, hol és hogyan helyezkedett el az áldozat, megmozdították-e, milyen állapotban volt és mit mondott a sérült kislány, kik és merre jártak a házban, az udvarban és a kertben, illetve mit tudtak meg a helyszínen.

Sajnos, az áldozat nagyobbik lányának meghallgatására a gondnoka távolmaradása miatt nem kerülhetett sor.



Az áldozat rokonai



Még mindig Kislétánál tartunk. Már a harmadik tárgyalási nap kezdődik a településen történtekkel kapcsolatos meghallgatással. A mai (szerdai) napon az áldozat testvére, annak felesége és sógornője, majd a délutáni órákban szomszédok kerültek sorra.

A történteket már ismerjük. Az elkövetők, miután bevégezték cselekményüket, a helyszínről elporoztak. Alig telt el néhány óra, és két ember kereste az anyát, dohányt szedni jártak abban az időben közösen. Ekkor épp szólni kívántak neki: indulhatunk. A hangos kiabálásra válasz nem érkezett, bementek az épületbe, így fedezték fel a holttestet, és a komoly sérülésektől szenvedő lányát.

A bíróság szerette volna megtudni a következő nagyon fontos információt: mi történt a gyilkosságot követő reggelen, hogyan és hányan fedezték fel a holttestet, mit tapasztaltak, mit láttak, mit hallottak a helyszínen, hogyan zajlott a hatóságok munkája, mit tudtak meg a sértett kislánytól, illetve mire következtettek a tapasztaltak alapján?

Az elnök az áldozat sógornőjét több alkalommal is figyelmeztette az igazmondási és együttműködési kötelezettségére, a megfelelő viselkedésre. Két alkalommal adta tudomására, hogy megbírságolja. Ennek a vége 50 ezer forint bírság lett, de az érintett tanú fellebbezett a határozat ellen.



Politikai személy is célpont volt



Azt már tudjuk, hogy a sorozatgyilkosok minden helyszín után megjelennek egy másikon is. A jelen sorozatgyilkosságnál is így működött. A soron következő lehetőségek között Kisléta polgármesterének megtámadási lehetősége is felvetődött. Az első és másod rendű vádlottak el akarták érni is, hogy a közvélemény képet alkothasson a romák elleni támadások „mögöttes céljáról". Ehhez egy romákkal kapcsolatot tartó közéleti személy támadására van szükség.

Elmondásából megtudtuk: 20 évig töltötte be a polgármesteri funkciót függetlenként, ma már nyugdíjasként él, és a téesz földjeinek megvásárlását követően egész családjával dohányt termeszt, ezáltal az egész Kisléta (szinte kivétel nélkül) napszámban dolgozik náluk. Az áldozatot és családját ismerte, jónak mondható volt a kapcsolat közöttük. Markának (az áldozat) sokat segített, tűzrevalóval, munkával, és a házának tönkrement ablakai helyett odaadta az általa nem használt műanyag keretűeket.

Elmondta azt is, hogy politikai ellenségeiről nem tud, vetélytársai, mint más politikai személynek egy-egy választáskor, neki is adott volt, de semmi különös, elképzelése nem volt, hogyan és miként kerülhetett a kivégzendők neveit tartalmazó listára. Függetlenként mindig az aktuális kormánypárttal kereste a kapcsolatot, mert úgy nagyobbnak látta az esélyét annak, hogy sikeresen pályázzon a település. Így került kapcsolatba Veres János volt szocialista pénzügyminiszterrel is. Elmondta: mindenki tudhatott arról, hogy adócsalás miatt folyik ellene büntetőeljárás, mert akkori politikai riválisa, Simon Miklós fideszes országgyűlési képviselő erről rendszeresen tájékoztatta a médiát. A bíróság ezt követően elé tárta azokat a fényképeket, amelyeket a vádlottaknál találtak egy pendryve-on. A polgármester felismerte saját és családtagjai házát a képeken.

Pénzes ellen gazdasági bűncselekmény, nevezetesen adócsalás és közokirat-hamisítás okán folyt eljárás. Az ítélet egy év nyolc hónapra sikeredett. Ekkor még polgármesteri pozíciót töltött be a településen, és a kérdésre, miért nem mond le, azt felelte, hogy mint vállalkozó kapta a büntetést, nem mint polgármester. Azóta már kifizették a büntetést, és a terhükre rótt egyéb költségeket is.

- Budapesten 1999 és 2001 között mint vállalkozó tevékenykedtem, de főleg itt voltam a falumban. Ezért a fiamat bíztam meg, hogy felügyelje az ügyeket Budapesten. Több alvállalkozó adott nekem számlát, amit nem kontrolláltam, és a fiam sem ellenőrizgette. A számlák bekerültek a vállalkozásba, de ezek nem fiktív számlák, mert a munkát elvégezték. Tizennégymilliós áfacsalást állapítottak meg, de az ítélettel úgy vagyok: nem biztos, hogy igazságot szolgáltatott.

Fellebbeztek először, de később visszavonták.

- Abban az időben egy fideszes (Simon András) személyének köszönhető, hogy az eset napvilágra került - mondta a tárgyaláson. Simon fideszes firkászokat küldött a tárgyalásra. Egyébként Kisléta lakosságát nem érdekli az eset, szeretik őt, jó viszonyt ápol mindenkivel, még nyugdíjasként is.



Ismét Tatárszentgyörgy



Tatárszentgyörgy az egész sorozatgyilkosságban emblematikus szerepet tölt be, ugyanis mint olvasóim is tudják, a tűzoltók szerint füstmérgezés és a leszakadó gerendákból kiálló szögek okozták a sérüléseket. Akkor, 2009. február 23-án éjfél után nem sokkal dördültek a lövések, előtte viszont Molotov-koktélokkal felgyújtották a házat. A tűz elől menekülő 27 éves férfira, és két kisgyerekére több lövést is leadtak a gyilkosok. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, a hatéves kislány súlyosan megsérült.

A szerdai tárgyaláson először a meggyilkolt férfi édesanyját hallgatták meg újra, hogy tisztázhassa a nyomozás során és a bíróság előtt tett vallomásaiban lévő ellentmondásokat. A bíró szerette volna megtudni: miért nem beszélt a rendőröknek arról, hogy látott egy támadót, ezt miért csak a bíróság előtt említette? A nő azt válaszolta rá, hogy csak később jutott eszébe. A tárgyaláson meghallgatták a meggyilkolt férfi két fivérét is. A tanúk tudásuknak és emlékezetüknek minden részét igénybe véve idézték fel, mindazokat a morzsákat, amelyek segítségével, talán kristályosabban lehet restaurálni a sok-sok hibákkal telített felderítést, és az abból kikeredő valóságtartalmú történteket. Kezdték beszámolóikat azzal, mit is tapasztaltak a támadás éjszakáján.

Testvérek egyike szüleikkel laktak egy fedél alatt. Az édesanya kiabálása ébresztette fel a többi tagját a családnak, már akik odahaza tartózkodtak. Az öcs az anya után szaladt az utcára, és ekkor látta, hogy ég a báty házának teteje... Bátyját édesanyja találta meg, a hóban feküdt. Megtudtuk tőle: miután odaszaladt az áldozathoz, szorosan szorította annak kezét, és kérdéseire csak annyit kapott válaszként: Le, le. Nehéz lenne megállapítani, mit is szeretett volna közölni az öccsel az áldozat, de nézzük meg kicsit jobban a kiejtett szavakat. „Le, le és ismét csak le". Esély van arra, hogy csak annyit kívánt a még élőkkel közölni: „lelőttek". Elnökünk ismertette a tanú rendőrségen tett vallomását, ahol azt állította, hogy a testvére azt mondta: „He, he", és a kommunikáció helyszíne sem egyezett azzal, amit a bíróságon elmondott. A tanú arra utalt: ő találta meg a vérző kisfiút, aki nem messze az apjától feküdt.

Megtudtuk: a testvér még élt, amikor az utcáról a lakásba vitték, és akkor is, amikor a mentőbe rakták. Kérdésre azt a választ kapták a mentőktől: „Stabil, szállítható állapotban van". Ennek ellenére nem sokkal az említtek elhangzását követően tudtukra hozták: „Meghalt", és nem sokon múlott, hogy a mentőből ne tegyék ki a földre. Ezt a családtagok akadályozták meg azzal, hogy bevitték a házba. Pillanatokon belül a másik szókapcsolat is megérkezett: „Már nem él" - közölték velük a kisfiú állapotát.

Elmondta, hogy a bátyja megtalálási helyétől nem messze, lábnyomokat fedeztek fel amelyeket követtek is. Találtak némi, bizonyítékként felhasználható tárgyat, nyomot is. Többek között lőszerhüvelyt a hó tetején, amit a többi nyommal együtt megmutattak a nyomozóknak. Szerette volna a bíró, ha részletesen beszámol arról, mit és hogyan csináltak a kiérkező rendőrök, de több helyütt is keverte a helyszínelési cselekményeket, és ezáltal ellentmondásba keveredett önmagával is.

A tárgyaláson zajló meghallgatást a tanú édesapja is végigkövette, időnként szólt is fiának, mit és hogyan mondjon. Hangosan azt is mondta: szerinte a rendőrök érdekében állt a nyomok összekavarása. Az említett mondat oly mértékben vált fontossá az ügyben, hogy jutalmul el kellett hagynia a tárgyalótermet. Most nem „pénz", hanem „tárgyalóterem elhagyása" büntetést állapított meg számára a tanácsvezető bíró. A meghallgatott testvére ugyan már nem a szülői házban lakik, de közölte velünk mindazt, amit tudott. Emlékfoszlányai között fellelhető volt sok érdekes, felhasználható információ is. Többek között hogy a tűzoltóktól hallotta a következőket: „A báty testét lövésektől származó sebek uralják". Megtudta ekkor azt is: a tüzet idegenkezűség okozta, és nem villamos zárlat.

Részletességbe menő mondatok között felfedezhető volt, hogy a kislány ruhájában ólomgolyót talált, majd a rokonaival lőszerhüvelyeket és lábnyomokat hogyan is találták meg. Szerinte a lábnyomok 3-4 emberhez tartozhattak. Találtak még egy borosüveg-töredéket is, petróleumszagot árasztva, amiből egy rongydarab lógott a száján kifelé. Elmondta azt is, hogy a bizonyíték fellelésekor hívták vissza a dabasi rendőrkapitányt, ugyanis a kíberek már elmentek. Az értesítést másik értesítés követte, a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársait keresték, megosztva velük a fejleményeket. A tanúkat részletesen kikérdezte a hatóságok munkájáról, ugyanis a bűncselekmény első bejárásakor súlyos hibák kerültek elkövetésre.

Tárgyalásunk kilenc és fél óra elteltével úgy zárult, hogy Pető végszó gyanánt egy kérdéssel szerette volna bombázni a házaspárt (szülőket), hogy a meglőtt kislány mondott-e nekik valamit, mit tapasztalt azon az estén. A bíróság meglepetésére a nagyapa azt válaszolta: beszélt a kislánnyal, aki több embert is látott a helyszínen, az egyiküktől azt hallotta: „A kurva életbe, hová lett a kislány?". A gyerek elmondása szerint a történtekkor azért nem mert odaszaladni a

házukhoz, mivel a nagyszülők otthona előtt is állt egy férfi, puskával a kezében. Bizonyos hírforrások és jegyzőkönyvek alapján kiderülhet az is, hogy nem téveszme, amikor azt állították, a kislány négy embert látott, ebből kettő rendőr, a másik kettő pedig puskás volt. A nagymama azt említette, szerinte ideje, hogy az anyuka, az ő lánya is elmondhatná a történtekkel kapcsolatos véleményét, tapasztalatait, a tudott tények elhallgatása is kimeríti a hamis tanúzás bűntettét. Bírói kérdésre, miért nem beszéltek erről eddig: „Nem, mert nem", úgy gondolják, senki nem hinne nekik. Megtudhattuk azt is, hogy a gyermek menekülni szeretett volna, és eközben találta el néhány lövés. A sokk hatására kezdett el összevissza szaladgálni, amíg nem elbujt egy tuskó mögé, ahonnan figyelte az elkövetőket. Az érintett házhoz azért nem mert menni, mert előtte állt egy fekete ruhás férfi.



Rezidens a helyszínen



A sorozat tatárszentgyörgyi helyszínére egy rezidens orvos ment ki (dr. T. Tímea személyében), ekkor a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. Az eset kapcsán háromhéttel hallgatták ki. Meghallgatása alkalmával említette, hogy „nem természetes halállal" találkozott a helyszínen, és „erőszakosságra" gyanakodott. Mint kezdő orvos tapasztalat hiányában a kisgyermeket vizsgálta, aki ekkor már halott volt, ellentétben a szabállyal a még életben lévőkön kell először segíteni (sérült kislány), lehetőséget adva arra, hogy ne menjenek a halott egyének után. A válasz számomra is meglepő volt: „A halott gyermek édesanyja kért meg rá". Ez önmagában abszurdum. Milyen jogon próbálják irányítani az orvost akár a szülök, hozzátartozók, vagy bárki más egy adott helyszínen? Az orvosnak - még akkor is, ha csak általános orvosi képzettsége van, nem pedig szakirányú - tudnia kell az említett esetben is, mi a dolga, kötelessége. Mondhatják, hogy ilyen esethez praxisa során még nem hívták, és kevésbé tudja, mit milyen sorrendben kell végeznie. De ez akkor sem mentség.

Az első riasztást a mentők 2009. február 23-án 0.45 órakor kapták az örkényi mentőállomásra, és 1 óra 05 perckor már a helyszínen voltak. A második bejelentés 0 óra 55 perckor érkezett, és 25 perc múltával a település Fenyves sori ház elé érkezett. A súlyos sérüléseket szenvedett 6 éves lánnyal 2 óra 15 perckor indultak el. A Pesten lévő Heim Pál Gyermekkórház ügyeletes orvosának 03 órakor adták át a sérültet.

Elnökünket érdekelte volna, mi történt a riasztás észlelése és a mentők kiérkezése között eltelt idő alatt, de a tanúk erről egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak. Vegyük sorba az elhangzottakat! Az áldozatul esett férfi anyja állította: három, egymást követő durranásra ébredt, s amikor kinézett az ablakon, látott egy alakot, a kezében fegyverszerű tárgy volt, a férfitól nem messze, a ház sarkánál pedig látta a menyét is, a karján a legkisebb gyermekével. (Az ilyen esetben szokásos szembesítés alkalmával, a menye szavaiból kiderült: senkit nem látott, mire ő a ház sarkához ért, az anyósék már az udvaron voltak és futva közeledtek felé.)

Az áldozat apja újfent megerősítette: a fia még élt a mentőautóban, szerinte meg tudták volna menteni. A szülők egybehangzóan állították azt is, hogy az ő házukra is lövéseket adhattak le, de ezt a nyomozati dokumentumok és a vádirat sem támasztja alá. Miért nem? Az ellentmondások tisztázása érdekében további bizonyítási eljárásra, és azon belüli meghallgatásokra van szükség.

A vádirat szerint a másodrendű vádlott, Kiss István négy célzott lövést adott le a tűz elől menekülő 27 éves férfira és két kisgyerekére. Az apa és ötéves kisfia azonnal meghalt, a hatéves kislány súlyosan megsérült. A Molotov-koktélokat Pető Zsolt harmadrendű vádlott dobta be a padlásajtón, illetve a nappali ablakán, Kiss Árpád pedig távolabbról, egy golyós puskával a fák takarásából fedezte őket.



Ellentmondás-hegyek



Mivel a tatárszentgyörgyi események eddigi tárgyalásain nem igazán derült ki minden tényleges részlet, így folytatódik a bizonyítási eljárás. Minden személy meghallgatása, újabb és újabb kérdéseket vet fel. Ez történt a mostani tárgyalás alkalmával is. Nézzük csak, hogy egész pontosan mi történt.

Mint azt már megszoktuk, ismét ellentmondásokba keveredtek a meghallgatottak, de most annyi a különbség, hogy a rendőrökről van szó. A hatóságnál elrendelt belső vizsgálat szerint a hiba nem abban volt, hogy közigazgatási helyszínelést tartottak, ugyanis a jelenlévő orvos, és tűzszerész egyértelműen kizárta az esetleges idegenkezűséget (kívülálló személy által valósult meg a tűz keletkezése). Az első ellentmondások abban keletkeztek. Hogy akár az orvost, akár a tűzszerészt hallgatjuk, cáfolják a rendőrség szavait.

A tatárszentgyörgyi rendőri mulasztások miatt lefolytatott belső vizsgálat nyomán fegyelmi eljárás indult a forrónyom-vizsgáló és a helyszíni szemlét végző rendőrök ellen. A megnevezett ok: a helyszíni szemlét nem terjesztették ki a ház környékére, nem vették észre a töltényhüvelyeket, és az ott lévő vérnyomokat. Ezzel ellentétben az akkori pestmegyei főkapitány, Ormos Sándor szerint mégis helyesen jártak el, ugyanis a helyszínre érkező rendőrök sem a rokonoktól, sem az orvostól, sem a mentősöktől, sem a tűzvizsgálótól nem kaptak bűncselekményre utaló információt.

Az ügyeletes orvos füstmérgezést állapított meg, és ezt jelölte meg a halál okaként is, ezzel egyértelműen kizárta a már említett idegenkezűséget. A kihívott doktornő (rezidensként) nem is végezhette volna a halottszemlét (halál okát) felderítendő vizsgálatot. Ennek ellenére határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a külsérelmi nyomok (szemmel láthatóak voltak) származhattak-e lövésektől.

A jegyzőkönyvből, amelyet a helyszínen állítottak ki, a halál okaként a következő szerepel: lakásban kialakult tűz. A holtestet viszont hatósági boncolásra küldte. „A rendőrség öncélúan és hiányosan idézett a jegyzőkönyvből" - mondta feldúltan Kátay Dénes, az örkényi orvosi ügyelet akkori vezetője, egyben a holttesteket megvizsgáló orvos főnöke. Szavaiból megérettük, valóban ezt írta kollégája, ám a véleményező rovatban a halál oka részt üresen hagyta. Viszont a halál körülményeit leírta, ebben jelölte meg, a lakásban kialakult tűz, és a robbanás tényét. A halál körülményeként írta le, hogy feltehetőleg lakásban kialakult tűz és robbanás a halál körülménye. Külön érdekes, hogy a robbanást, mint olyat, háromszori előfordulással jelöl, akár a szemtanúk, ellentétben a rendőrséggel, mely csak egy robbanásról tesz említést, de nem feltehetőleg jelzéssel, amit a televízió robbanásaként említ.

A jegyzőkönyvben több érdekes dolog is szerepel. A lelet rovatban olyan sérülések kerültek, amelyek nyugodtan kerülhettek akár lövéstől, vagy szúrástól. A leírás részleteit orvosi titoktartásra hivatkozva, nem közölték a médiával, pedig abból félreérthetetlenül kiderül. Idegenkezűség történt, legalábbis erre lehet következtetni. Meglepő, hogy Kátay határozottan cáfolja, hogy akár ő, akár a doktornő azt állította volna, füstmérgezésben haltak meg az áldozatok. Ugyanis kolléganője hatósági boncolást kért, és ez bizonyítja, hogy idegenkezűséget állapított meg, vagy sejtett a történtekkel kapcsolatban.

Mint már fentebb említettem, belső vizsgálat indult az ügyben, amely keretén belül az ANTSZ is vizsgálódott. Az egészségügyi hatóság annyit állapított meg, hogy az ügyeletes orvos a dokumentumok alapján, megfelelően járt el a szemle során.

„Hagyjanak békén, ne lovagoljanak rajtam" - mondta ingerülten a dabasi tűzoltóság parancsnoka, hozzátéve, hogy nem kíván többet a sajtónak nyilatkozni, amit akart, azt az MTI-nek elmondta. Velikóvszki Zoltán, aki tűzvizsgálóként dolgozott, teljesen megdöbbent azon, hogy a rendőrségi belső vizsgálat a tűzoltókat is elmarasztalta. A rendőrfőkapitány állította, a tűzvizsgálók szerint a ház elektromos zárlat miatt gyulladt ki (ezt egyébként a meghallgatott rendőrök is megerősítették), a robbanást pedig az okozta, hogy a tűz miatt a televízió felrobbant. Ármos szerint a tűzoltók nem említettek idegenkezűséget, sőt amikor az egyik bűnügyi technikus egy üvegcserepet, szövetszálakat, és parafadugót mutatott a tűzvizsgálónak, akkor az azt mondta: ez nem tartalmazott gyúlékony anyagot, a szövetszálak viszont a házban lévő ruhákról származott.

Velikóvszki megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a rendőrség érvelése a következő: kizárható az idegenkezűség. Az MTI-nek úgy fogalmazott, ez a megállapítás már csak azért sem helytálló, mert a tűzvizsgálati jegyzőkönyvben szerepel, hogy az elektromos tűz mellett szándékos tűzokozás is feltételezhető. A tűzoltó parancsnok erre külön felhívta a helyszínelők figyelmét, amikor átadta a ház falánál talált benzines kannát. A tűzoltóparancsnok egyébként szakszervezeti és jogi segítséget fog kérni, hogy tisztázhassák magukat az igaztalan vádak alól. Hogy pontosan mi a vizsgálat eredménye, és miért, ezt a következő számban fogom olvasóim elé tárni.



RENDELJE MEG A LELEPLEZŐT AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:


A 2011 két utolsó száma folyamatosan megvásárolható!


Szerkesztőség elérhetősége: leleplezo2010@gmail.com


SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77

Legfrissebb számok Ára: 1490 Ft

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,

990 Ft-ért csak internetes rendelés esetén.

leleplezo2010@gmail.com

+ 36 20 221 9577

Oldal: CIGÁNYGYILKOSSÁG- Tudósítás a legutóbbi tárgyalásokról - Vajó Sándor
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat