Vajó Sándor: Kiknek a kezébe kerülhetnek a gyilkos fegyverek?

Lapzártáig ott voltam a ,,Cigánygyilkosságok” tárgyalásán II.

 

Rossz álmom volt, ami nem csoda. Elkezdődött a romagyilkosságok tételes bizonyítási eljárása, rögtön azután, hogy a másodrendű vádlott új védőjének megbízásán, még meg sem száradt a tintafesték.

 

Besenyszög (tárgyalás) után voltunk néhány nappal, amikor kezembe kerültek a további cselekmények aktái. (Furcsa, érdekes dolgokra bukkantam, melyekből az előző oldalakon „Ítélkezzen Ön a gyilkosok felett” címmel hirdettem meg egy pályázatot, amelyről később bővebben beszámolok"). Nagyon nehezen és rosszul aludtam. Úgy véltem, nem is a tárgyalásra való felkészülés, inkább a fülledt, meleg idő, és a levegőtlenségről szólt az egész. Lassan meg is feledkeztem róla, amikor egy hajnalon, a következőre ébredek: „Rendőrség! Hasra fekszik, nem beszél a mocskos bűnöző!” – véltem hallani, mire felriadtam álmomból, és csak néztem ki a fejemből értetlenül. Nehezen, de magamhoz tértem, akkor ugrott be, hogy… ennél a résznél maradt abba legutóbbi tudósításom, mely ilyeténképpen folytatásért kiáltott (…) Nézzük hát, miről beszélnek az azóta eltelt idő szavai:

A március 25-én indult per eddigi tárgyalásain a vádlottak közvetlen családtagjait, ismerőseit és munkatársait idézte be, mostantól egészen más szemszögből láttatja a bíróság a történteket.

 

„Kidülledt szemű”

2008. március 6. napjáról 7-ére virradóra, nulla óra 15 perc körül a tettesek befeszítéses módszerrel jutottak a lakásba Besenyszögön, ahol a vadász és családja lakott. Fejükön fekete kötött símaszkot, amiből csak szemük látszott ki, kesztyűt (az ujj lenyomat elkerülése okán), fekete illetve terepszínű ruházatot és bakancsot viselve”. Írtam előző számunk végéhez közeledve.

(Összesen hét vadászpuskát vittek el, amelyekkel kilenc helyszínen 78 lövést adtak le, hat ember, köztük egy ötéves gyermek halálát okozva, és ötöt súlyosan megsebesítve. Így Kiss Árpád első-, testvére Kiss István másod- és Pető Zsolt harmadrendű vádlottakat az ötszörösen minősülő emberölés mellett fegyveres rablással, valamint lőszerrel és lőfegyverrel való visszaéléssel is vádolja az ügyészség. A vádlottak tagadják az életellenesség elkövetését.)

Az első meghallgatás alkalmával a bíróság a pénteki napon a szülőket hallgatta meg. G. Csaba hivatásos vadász letörten, még mindig az események hatása alatt, könnyes szemmel hozta tudomásunkra: „rendőri akciónak hittem” a rablást, és 3-4 elkövetőről beszélt, míg felesége hozzátette: a símaszkot viselő, fegyveres férfiak látványa okozta félelme miatt nem tudta megfigyelni pontosabban az elkövető személyeket.

G. Diana (a vadász lánya), aki a 2008. március 7-re virradóra történt fegyverrablás idején 13 éves volt, a bíróság előtt 3-4 személyt említett, ebből három konkrét szerepét tudta felidézni, az átéltek alapján. Az elsőrendű vádlott védőjének kérésére a „dülledt szemű” férfit nem ismert fel a vádlottak között.

Dianától tudtuk meg: a támadáskor épp az emeleti szobában aludt, és a zajra ébredt fel. Amikor a lépcsőn lejött, két símaszkos férfit látott a nappaliban, akik hivatásos vadászként dolgozó apját faggatták a fegyvereiről, miközben a fejéhez hosszú csövű pisztolyt tartottak. Emlékei szerint, hangtompítós lehetett, de a fotók alapján beazonosíthatatlan volt számára.

A fegyverszekrényt a támadók utasítására ő is megpróbálta kinyitni, de sikertelenül, mert a kulcs elgörbült a zárban. Ezután bevitték abba a szobába, ahol édesanyja és húga feküdt összekötözve, majd az ő kezét is egymáshoz rögzítették a ragasztószalaggal.

A többi támadót, akik higgadtan viselkedtek, azért nem tudta jól megfigyelni, „mert nem mert rájuk nézni”, és megkötözést követően, hasra kellett feküdnie.

A nyomozati iratok szerint az egyik támadót 175 magas, barnás dülledt szeműnek, a másikat 190 magas, széles vállú férfinak, a harmadikat, a símaszkost, aki apja fejéhez fegyvert tartott, 180 magas sportos, terepruhát, katonai bakancsot viselőnek, a negyediket 190 magas, fekete kesztyűt viselőnek írt le. A rablás előtti napokban két alkalommal is egy fekete, 2-3 éves Mercedest ment el a házuk előtt, amelyet „maffiózóautónak” hitt, mert sötét volt az üvege, és a lehúzott ablakon egy kopasz férfit látott, testvérével együtt – mondta folytatólagos kihallgatásán, amelyet bírósági meghallgatásán is fenntartott.

Húga, G. Renáta (akkor 11 éves) a bíróság előtt többször elsírta magát, akárcsak a teremben lévő szülei (bár ők csak könnyeztek), az imádott anyucival aludt, amikor egy símaszkos férfi rájuk tört, arra utasítva anyját, keltse fel. Nem sokkal ezt követően hátrakötözték a kezeit. Arra gondoltam, mondta, hogy „be fognak oltani”, de anyja nyugtatta, „nem lesz semmi baj”. A lány zaklatott idegállapota miatt a bíró szünetet rendelt el, majd ebéd után tovább folytatta meghallgatását, amikor a legnagyobb akarat ellenére sem tudott említésre méltó részleteket felidézni a körülményekről, hiszen egy távolabbi szobában tartották fogva.

Kellemes meglepetés volt, hogy az ítészek előtt, fotók és gyártási szám alapján az egyik tanú (a fegyver eladója) felismerte a sörétes fegyvert, amelyet tőle vásárolt a besenyszögi vadász. A vád szerint ezzel a fegyverrel gyilkolt a (harmadrendű vádlott Pető Zsolt), Nagycsécsen és Kislétán.

 

Felszáradt könnyek után

A tárgyalást megszakította, későbbi időpontra tette folytatásként az elnök, mivel a tizennégy éves G. Renáta (Diana húga) több alkalommal is sírva fakadt, miközben emlékek törtek fel belőle a 2008 márciusában történt rablást illetően, és ezeket szavakba, majd mondatokba kellett öntenie. Kis testét annyira rázta a sírás, azt hittük, orvost kell hívni hozzá.

Sz. András G. Csabának „koronglövész sporttársa” is volt. Ki hitte volna, hogy a rablást megelőző napon adja el Csabának egyik fegyverét, akivel már korábban megegyezett? 350 ezer forint vételárban állapodtak meg. Ez egy a dupla csövű Fabarm Max típusú vadászpuska volt. G. még helyet sem talált a fegyverszekrényben az új puskának, a nappali mindig tárva-nyitva álló ajtaja mögé támasztotta, onnan vitték el a rabolók, ahogy Hofi Géza bácsi mondotta annak idején.

Az említett fegyvert 2009. augusztus 20-án foglalta le a rendőrség a Perényi 1-ben, a vádlottak munkahelyén. A vádirat ezen fegyver használatával Pető Zsoltot vádolja. Többek között Nagycsécs (egy roma férfit és asszonyt), Kislétán (Balogh Máriát lőtték le álmában, míg lányát, Tímeát életveszélyesen megsebesítették), aminek következtében csak műtétek sorozatával sikerült életben tartani. A fegyver próbája kitűnőre sikeredett, mondhatni osztályon felüli volt. Igaz, a főpróba előtt Zsolt Galgagyörkön és Tarnabodon már dicsekedett annak tudásával, a társának, ezeken a gyakorlaton (szerencsére) nem sérült meg senki, pedig vaktában lődöztek a romák lakta házakra.

A kicsi Renátáról kell írjak pár kedves szót. Tündér volt a számára nem idilli környezetben, ahogy előadta: „Most minket be fognak oltani?” – rémült meg hirtelenjében. Mindez akkor történt, amikor egyik támadójuk hátrakötözte a kezét. Az idegenek ottléte alatt végig a hálószobában volt: „Ne izguljanak, nem fogunk senkit sem bántani, csak ne sikítozzanak” – nyugtatta őket az egyik fickó. A szülők még ezután is a következőre okították gyermekeiket: „El kell felejteni mindent, nem kell rámozdulni, vigyék, amit akarnak, csak minket ne bántsanak”. Példás cselekedet, és tudatos nevelés áll emögött.

 

A sorozat kezdetét veszi

Ezt követően a helyszíni szemléről (Perényi 1, Dombos Tanya), és az itt talált, lefoglalásra kerülő tárgyakról (fegyverekről, a lőszerekről, egyéb talált tárgyakról) készült film- és képi összeállítást mutatták be. (Erről és a többi helyszíni vizsgálatokról a következő számban olvashatnak tőlem összefoglalót).

Kollégáimmal a szünetben arról beszélgettünk, milyen feltáró jellegű vallomást köhögött ki magából Kiss Árpád egy korábbi videofelvételen (helyszíni bizonyításkor készül ilyen, amelyben) elmondja), miként támadta meg Galgagyörkön testvérével és munkatársával a romák házait. Árpád szóról szóra fenntartotta nyomozati vallomásakor elmondottakat.

Nemcsak beismerte a támadást, ezenkívül aprólékos részletességgel mutatta meg azt is, miként is zajlik egy ilyen esemény kivitelezése. A látott, 2010. március 2-án készült felvétel alapján Kiss Árpád elismerte, hogy 2008. július 21-én éjjel félelemfelkeltő szándék motiválta őket a megtámadott lakókat illetően. A cselekmény hárman követték el, Kiss István, Pető Zsolt és persze Árpád, aki kezében fegyverrel imitálta azt is, honnan, milyen testhelyzetből tüzelt, biztosítva ezzel társai menekülési útvonalát, miután befejezték az akciót, amelynek végrehajtása közben testi sérülést nem okoztak. A kilenc támadás közül a galgagyörki akció volt az első.

 

Képzelgés vagy valóság?

A tárgyaláson a tanúk elmondták, 2008 júliusában még „gárdistaakciónak” hitték a támadást. A testvérpár elmondásából tudtuk meg, hogy Petőnek az akciót megelőzően fél órája volt, hogy fegyverrel őrizze az autójukat, hogy azt senki ne tudja megközelíteni, ha bármi történne, telefonon értesítse őket. Ezzel szemben a harmadrendű vádlott, Pető Zsolt a bíróság előtt azt állította: a bűncselekményben nem vett részt, már nem először.

(ők ketten már a nyomozati szakban elismerték a terhükre rótt kilenc cselekményből a 2008. július 21-i galgagyörki, az augusztus 8-i piricsei és a szeptember 29-i tarnabodi fegyveres és Molotov-koktélos támadást, társukként Pető Zsoltot nevezte meg, aki ezzel ellentétben ismételten tagad mindent.

O. József, aki feleségével, három kiskorú gyermekével és süketnéma édesapjával lakott együtt a megtámadott Rákóczi utcai házban, tanúként arról beszélt: közvetlenül a lövöldözés után egy gépkocsi haladhatott el a házuk előtt, és úgy emlékezett: „platós autó” lehetett, mert emberek ugorhattak fel rá, és a jármű ajtajának csapódását is hallani vélte.

A támadás idején neki és feleségének is volt munkája, tette hozzá. Nem értette, miért támadták meg: „Tisztességesen élek, lopni nem járok” – mondta, de felidézte, hogy az egyik családdal kapcsolatos „szerelmi szál” miatt „volt egy kis hajcihő” cigányok és nem cigányok között, és később a Magyar Gárda segített elköltöztetni a nem roma származású családot. Vallomása szerint „nem a származási különbség”, hanem a szerelmi ügy miatt alakult ki a konfliktus.

Az ügyészség szerint a vádlottak erre a támadásra egy hónapig készültek, mire kivitelezhető stádiumig jutottak.

 

Vádlottak nélkül

Piricse volt az első helyszín (a megtámadottak közül), ahol sérüléssel járó, fegyveres és Molotov-koktélos akcióval kapcsolatban a sértetti meghallgatáson, a most 67 éves Getyinás. Magdolna a bíróságon (vádlottak kizárásával szeretne vallomást tenni) azzal indokolta, hogy fél a vádlottaktól, mert a 2008. augusztus 8-i akcióban meg akarták gyilkolni, és rá akarták gyújtani az Ady Endre utcai házukat. ő az, akit otthonában életveszélyesen megsebesítettek.

Ahogy meghallották a szomszédok, rendőrök és mindenki, hogy mi történt, kivétel nélkül uzsorakamat vissza nem fizetését vélték sejteni az események mögött. Tudni kell: Piricsén sokan tartoznak uzsorásoknak. Többek között az érintett család tagjai is szoktak kérni, de vissza is fizették eddig minden alkalommal.

Az idős, írástudatlan cigány asszony apró termetével azon az éjszakán kiment az udvarra, majd amikor visszatért a szobába, rágyújtott, és alig fél perc múlva észrevette, hogy az ablak szúnyoghálóján valami beesett a szobába, és attól kigyulladt az asztal, nem sokkal ezután feltűnt, hogy a szemben lévő „fia háza is ég”. Bal lábán akkor érte a sérülés, amikor a lövöldözés és a gyújtópalackok okozta tűz miatt ki akart lépni az ajtón. Vallomása szerint ekkor két alakot látott a köves úton a tsz-telep felé menekülni.

Emlékei koránál fogva már kissé megkoptak ugyan, de próbálta felidézni a történteket. Eszébe ötlött az is, hogy a lábát érő sérülés után hogyan került az utcára a villanyoszlop alá, ahol fiai megtalálták. Megtudtuk, amikor segítségére siettek, arra kérte a két gyermekét, ne őt, hanem az unokáikat helyezzék biztonságba először, még itt lehetnek a támadók valahol. Szavait hallgatva újra éledt bennem Holle anyó személye…

Mint mondta, a bal lábát érő sérülés miatt azóta is csak nehezen tud járni, és állítása szerint még hét sörétszem van a lábában. A támadás utáni napon a nyíregyházi kórházból saját felelősségére azért ment haza, mert attól félt, „ha megtudják a támadók, hogy nem halt meg, visszamennek, és megölik”, és úgy gondolta, csak szerettei mellett lehet biztonságban. Igyekezett beszámolni, megosztani a tekintetes bírósággal (ahogy ő mondta) mindazt, ami még elméjében fellelhető volt az alkalommal kapcsolatban, amikor elnökünk kérésére hangosabban próbált beszélni, de sajnos ismét figyelmeztetni kellett…

Miszori, a „lázadó” kezdett mind izgatottabb és egyre idegesebb lenni. Látszott rajta, nem a sértetteket okolja haragjáért, erős, szinte bántó hangjáért (szinte kiabált), hanem a helyzet háborította fel. Mivel hiú ember, nem csodálkozom rajta. Mintegy megoldás eszközeként a szünet bejelentésekor magához kérette az sértettek képviselőit, s közösen kerestek megoldást e nem mindennapi, de felmerülő problémára. Ezúton is köszönöm, elnök úr, a türelmét!

Megjegyzem: a díszcigánykodás ide is elért, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, Kolompár Orbán már a nyomozás megkezdése előtt kijelentette, hogy a cigányok elleni rasszista indíttatású támadás történt. A helyszínt egyikük sem kereste fel, azóta sem érdeklődtek a sértettektől a fejlemények felől, ellenben telefonszámaikat – ahogy a megyei rendőrfőkapitány is – megadták a sértetteknek, amelyek Kolompár doktor más ügyben vizitálás okán nem elérhető. A tárgyaláson viszont megjelentek, mondván: közös érdek. Ennyi és nem több, ami történt.

 

Újabb halottak következtek

Alig pár hónap múlott el (2008. nov. 3. Nagycsécs), amikor ismét vérszagot éreztek az elkövetők, és újabb ingatlant támadtak meg. Igazolván, nem tréfadolog, amit művelnek, nem átallottak ölni sem. Itt egy roma férfit lőttek le. A bekerítetlen udvarra néző szobába dobtak először benzinesüvegeket az elkövetők, aminek következtében a még új bútorzat, vetítő doboz és a szekrény rögtön lángba borult. A kis helyiségből szinte futva kellett menekülni, mert percek alatt a lángok martalékává vált. A család minden tagja aludt, csak a robbanásra és a tűzre ébredtek fel, ezután rögtön futottak is, hogy megpróbálják oltani a lángokat.

„Oltani próbáltam, de láttam, semmi értelme – kezdte Tibor a vallomását –, de már csak azt vettem észre, hogy mindketten a földön fekszenek. Éva nyakából ömlött a vér, a testvérem arcát is elborította. Nem mertem kimenni, mert féltem, hogy engem is kivégeznek. Azt sem tudtam, honnan jöttek a lövések. Szerencsére siketnéma kislányunk nem ébredt föl, az ágyban feküdt, talán ezért maradt életben. Mobilon hívtam a rendőrséget, aztán a mentőket meg a tűzoltókat. A rendőrök értek ide először, úgy tíz perc alatt, aztán a mentő is megérkezett, de akkor Éva és Józsi már halott volt. Elvéreztek. A tűzoltók jó fél órával később futottak csak be. Addigra szénné égett a szoba”.

Miután a rendőrök is megérkeztek, akkor döbbentek rá, hogy az utcáról jöttek a lövések, amelyeket a műanyag reluxa nem foghatta fel sem a söréteket, sem a golyót.

A szobában égő villany is felhívta a házra a figyelmet, amit beteg gyermekük miatt sohasem kapcsolnak le. Évát és Józsefet (a két áldozatot) sörétek tucatjai találták el. Arról viszont, hogy golyós fegyver tölténye sebesítette-e őket valamilyen formában, nem tudnak.

Tibor jelenleg a kislányával a szemben lakó másik testvérénél, Ferencnél húzza meg magát. A már felvezetett hétfői hajnalon oda is belőttek, és állítólag oda nem csak sörétes puskával. Röpült a benzines palack is, tüzet nem okozva landolt. Megöltek két embert… Miért? Erre hol a válasz. Nincs, és nem is lesz…

 

Szerelem okozta veszedelem

A cselekmények és események sorában ahogy egyre inkább előrehaladunk, mert hagyjuk magunkat sodródni az elhangzottak segítségével, azon gondolkodtam (tudom, hogy nem szabad): mi lett volna, ha ezeket az embereket egy film rendezésére kérik fel? Feltehetőleg fantasztikus színjátékra lettek volna képesek, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Tatárszentgyörgyön, illetve a bíróságon végrehajtott összehangolt cselekménysor. Az előzetesen megtervezettek szerint Püspökhatvan irányából, földútra térve közelítik meg a települést, ez lesz majd a menekülési útvonal is. Az emlékek foszlányaiból feltámadt, megosztható gondolatok sugarát követően megtudhattuk, vihar készülődött, néhol égi fényképezéssel kísérve, amely miatt képtelenség lett volna megkülönböztetni a villámcsapást, illetve a puska ropogást. Annyit érzékelt, hogy a hangok, amelyeket hall, mind közelebb kerülnek hozzá.

O. József sértett ekkor az utcára néző szobában tartózkodott gyermekeivel. Egy autó szinte méterre haladhatott el a háza előtt, minek utána szembenézett az ablakon lévő műanyag redőnnyel, amit szétlőttek. Szerinte az autóról kellett tüzeljenek. Az ágyuk közvetlenül az ablak mellett volt, mellette pedig egy emeletes ágyon aludt a három gyermeke. Eközben lecsendesedett a lövések zaja, az utcán viszont a szomszédok kisebb karéja tárgyalta, mi is történt valójában. A tanú elmondásából megtudhattuk, hogy az értesítés után kb. fél óra kellett, mire a rendőrök kiértek a helyszínre.

Kiss Árpád 2010. március 2-án, a Pest megyei településen tartott bizonyítási eljáráson alkalmával a nyomozóknak megmutatta, hogyan közelítették meg a cigányok által lakott utcát, hogyan adták le a lövéseket társai, ő pedig mintegy 300 méteres távolságból hogyan biztosította őket, majd honnan lőtt rá összesen hatszor a Rákóczi úti, a villanyoszlop lámpája által megvilágított ház ablakára. „Nem akartunk sérülést okozni” – mondta, ezért nem lőttek emberre.

A család egyik tagja sem értette, miért a támadás, amely őket érte. Tisztességesen élnek, nem lopnak, nem csalnak, hatóság előtt rendezetten, problémamentesen vannak… A meghallgatás alkalmával azért eszébe jutott O. Józsefnek, volt valami szerelemféltési összeszólalkozás, amelyre odafigyelt a média is. (A nagy doboz is közvetítette, amikor a kilakoltatás történt, mintha focimeccs lenne a világ túlsó végén. Az ügyészség szerint a vádlottak ennek a sajtóban megjelent hírnek köszönhetően döntöttek úgy, hogy az első támadást Galgagyörkön hajtják végre, majd egy hónap előkészítés után megtették a szükséges lépéseket a börtön felé…)

Talán érdekes dolog lesz, amikor azokon a helyszíneken, ahol ők (hárman) nem voltak soha, legalábbis a vádban foglalt cselekmények alkalmával, ennek ellenére az ott használt fegyvereket a kezükbe adják. Kedves vádlott urak! Ne feledjék: valakiknek majdan oda kell adni a gyilkossághoz használt eszközöket.

 

 

30%-kal kevesebbet érek

2008. december 15-én életveszélyesen sérülést szenvedett egy alsózsolcai fiatalember, aki a házuk udvarán fát vágott. Gondolhatnánk első hallásra, a gally esetleg rosszul csapódott vissza munkavégzés közben, de nem ez történt. Megsebesítették. Közben egy nagy durranásra lett figyelmes, felnézett és porzásnak (nem mikor a virágot porozzák) nevezte a tanú, amit látott a korlátként szolgáló fal vakolatán. Először azt hitte, petárdáznak a rosszcsont kölykök, de gondolatára nem talált igazolást, az utca üres volt. Élettársa ijedősebbnek bizonyult, a hangtól megijedvén beszaladt a házba a sógorával egyetemben. Ezt követően visszament, hogy összeszedje a felhasogatott fát, ám ekkor újabb durranást vélt hallani, majd röviddel ezután zsibbadni kezdett a bal lába, és egyre inkább forróság öntötte el egész testét. Mire idáig eljutott, kiáltott fájdalmában, majd összeesett. Erre a kiáltásra az anyja szaladt ki a házból, és a szomszédok segítségével bevitték a szobába. A tanú csak arra emlékszik, hogy mentőt kellett hívni, és sok rendőr állt az utcán. Később a kórházban tért magához.

A most (2011-ben) 22 éves férfitól a meghallgatás alkalmával megtudtuk, miután kijött a kórházból, akkor lett tisztában a makacs tényekkel, amely szerint a durranások, lövések voltak, melyek átszakították élettársának ruháját. A lövedék áthatolt a fiatalember medencecsontján, roncsolta a húgyhólyagot, a végbelét, az ütőeret, így életét csak a gyors helyszíni orvosi segítség mentette meg. Az igazságügyi szakértő megállapítása szerint a sérülés 30 százalékos munkaképesség-csökkenést okozott. Alkalmi munkát nem tud vállalni, mert fizikailag nem bírja, nem tud egy helyben állni és ülni sem.

A lövéseket (a vád szerint) Kiss Árpád adta le a Sajó folyó túlpartjáról, 135 méteres távolságból, kifejezetten ölési szándékkal, miután néhány nappal a cselekmény magvalósítása előtt öccsével a helyszínen jártak. A sokat használ Opel Karavánt a bűncselekmény napjának délutánján, a cselekmény helyszínétől mintegy 50 km-re, az autópályán regisztrálták, majd pedig pár óra elteltével ugyanezen az autópályán visszafelé is.

A vádlottak tagadják, hogy bárminemű közük is lenne a történtekhez, mindez csak kitaláció, egyfajta félrevezetés, s szokatlannak tűnt az is, hogy a sértett férfi vallomásához sem megjegyzést, sem észrevételt nem fűztek. Eddig mindenkor akadt valami, amibe bele kellett kapaszkodni.

 

A koronatanú sirámai

Még emlékeznek (nem lehet elfelejteni), amikor Fehérné Nyafogó Éva, az első rendű vádlott szeretője, egyben a terheltek munkaadója, elkezdte visszavonni nyomozati vallomásait. Eljött az új nap, új szeleket vártunk (újságírók), de semmi nem változott. Ugyanaz a porhintés, amelyet a már ismert módon Évánk fellegi módon lesöpört magáról, nem tudva, mit cselekszik. Hivatkozván ugyan több dologra is, de azt kell mondanom, mit sem érő kijelentések voltak ezek. Vegyük csak sorra!

Megjegyzem: ismételten többször szóltak annak érdekében, hogy mi a hamis vád, és tanúzás büntetése. Éva adatainak nem kérte ugyan zárt kezelését, de felismerhető hang- illetve képi anyag megjelenéséhez már nem járult hozzá. (Nem veszítettek az érdeklődők semmit vele.) A jegyzőkönyvben foglaltakról azt állította: a rendőrök írták át kihallgatásakor, ő ilyeneket nem mondott. A szóban forgó hölgy a nyomozati szakban több vonatkozásban is terhelő vallomást tett a cselekményekkel terheltek személyére. Most, tanúként álom- és fantáziavilágnak, tények és időpontok összemosásának nevezve visszavonta és módosította több, a nyomozás alatt és a bíróság előtt tett korábbi vallomását, azzal indokolva, hogy ne ezek alapján ítéljék el a barátait, ugyanis közlése szerint a vallomástételkor nem volt egészséges.

(A vád szerint a kislétai támadást a testvérpár és Pető Zsolt követte el, Csontos sofőrként segítette őket. A halálos lövéseket az ágyban fekvő 45 éves asszonyra Kiss István és Pető Zsolt adta le, az akkor 13 éves lányt is a harmadrendű vádlott sebesítette meg életveszélyesen.)

Éva állítása szerint a nyomozók azt mondták neki: munkatársai a sorozatgyilkosok, és ne féljen tőlük, soha nem jönnek ki a börtönből, nyugodtan mondjon el mindent. Közlése szerint akkor tudta meg azt is, hogy a 2009. április 23-án hajnalban a tiszalöki gyilkosság utáni menekülésben segített nekik, amikor elakadt autójukat kiszabadíttatta a sárból. A fentebb írtakat azért mondta a kihallgató nyomozóknak, mert félt, és meg akart felelni a kihallgatás elvárásainak. (Úgy gondolom, ha valaha fél is, most, a tárgyalás kezdete óta, talán jobban, mint valaha.)

Halvány dunsztja sem volt a tulajdonában lévő hétvégi telken a padló alatt, illetve az általa működtetett Perényi 1-ben, a lezárt fal mögött rejtett fegyverekről sem.

A mi Évánk ebédszünetet követően szintúgy, mint eddig, kivétel nélkül ellentmondásba keveredett (nem tudni pontosan, hogy magával, elveivel, vagy mivel), majd rosszullétre hivatkozva szünetet kért. Ezen idő alatt a testvérek ügyvédjei jelezték, hogy szerintük orvosi segítségre lenne szüksége a hölgynek, magas a vérnyomása. Rögtön tárgyalás-megszakítás, és legközelebbi folytatás következett.

Érdekes az egészben a következő: „fantázia-világ”, meg kitaláció és társai szerepelnek a nyomozati vallomásban. Rendben, tegyük fel, hogy így van, ugyanis nem tudhatjuk, mi a valóság. Viszont ha a leírtak szerint működik a (tanú) rendszer, akkor a bíróság előtt tett vallomása a helytálló, ugye? Igen, de hogyan lehet úgy a nyomozók előtt vallomást tenni, hogy az általa elmondott fantázia - világ szüleményei szorosan, és kitörölhetetlenül kapcsolódik a képzelgése alatt említettekhez? Valami nem stimmel. Vagy a bíróság előtt nem mondott valót, vagy valahol elsikkadt útközben az igazság. Mindenesetre a Btk. 238. § (1) hamis tanúzásnak nevezi, amikor a tanú a bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan állítást tesz. Büntetési tétele 3 év. Nézzük csak meg: valahol valamikor nem mondott igazat, vagy rosszul emlékezettnek. Ráadásul a nyomozói szervet okirat-hamisítással vádolta (nem azt írták a jegyzőkönyvbe, ami elhangzott).

 

Az akkori állapot kizáró ok lehet

Mindenki Nyafogója a Perényi 1-ben történt letartóztatás, kihallgatás alkalmakor pszichiátriai kezelés alatt állt. Ezt az bizonyítja, hogy az ominózus nap (elfogás) okozta sokknak nem sok köze van a nyomozati és egyéb vallomásában elhangzottakhoz mint ok). A tanút – mint a nyomozati iratokból egyértelműen kiderül – 16-szor hallgatták ki, illetve meg a másfél évig tartó vizsgálat során. Ez idő alatt terhelően vallott volt szerelmére, az elsőrendű vádlott Kiss Árpádra és annak testvérére, Istvánra, valamint Pető Zsoltra és Csontos Istvánra. Ez a tény adhat magyarázatot Kiss Árpád védője szerint arra, miért is módosítja szüntelenül a nyomozati vallomásait.

Bérdi Zsolt felvetette: a nyomozóknak nem lett volna szabad kihallgatnia az asszonyt, ám Miszori László bíró ismertette azt a részt, amely szerint Fehérné „jó kedélyű és segítőkész, együttműködő” volt. Az ügyész szerint sem merül fel olyan adat vagy nyilatkozat, amely akadályozta volna a kihallgatását. Vallomástétele közben ismételten több alkalommal sírva fakadt, és kérte a bíróságtól, ne kérjék, hogy nevezzen meg olyanokat, akik bármikor is dolgoztak a szórakozóhelyen, és rokonait vagy munkatársait se idézzék be. Már „a vízszerelő sem” megy ki hozzá, mert attól fél mindenki, hogy belekeveredik az ügybe – indokolta. A volt szeretőt szeptemberre ismét beidézte a bíró.

 

Elmenekültek a menekülttáborból

Többszöri átütemezést követően beszélhettünk a 2008-ban célponttá kiválasztott debreceni menekülttáborról, és az ott történtekről. A bíróság legjobb akarata ellenére sem tudta megszólaltatni (nem jött el) a szerb-montenegrói állampolgárságú roma házaspár, a célponttá minősült szobában laktak. Ugyanakkor a tábor biztonsági őrei elmondták, hogy az egyik golyó az ablakon keresztülhatolva a szoba ajtajában landolt, szétroncsolva azt.

A vádirat átolvasásakor „megtudhatjuk” a következőket: Kiss Árpád elsőrendű vádlott – miután testvérével, Kiss István másodrendű és Pető Zsolt harmadrendű vádlottal és eddig ismeretlen negyedik társukkal 2008 márciusában kiraboltak a besenyszögi vadászt – elhatározta, hogy a rabolt Mauser golyós puskát éles helyzetben is kipróbálja, ezért 2008. június 2-ára virradóra 260 méter távolságról kétszer rálőtt a debreceni menekülttábor második emeleti szobájának egyik világos ablakára.

A szobában a már említett házaspár lakott, menekülti státuszban való nyilvántartottként. ők a lövések leadását követően nem sérültek meg. Meg nem megjelenésük oka: már nem tartózkodnak a táborban, így az idézést nem vehették át. Volt ugyan egy harmadik, szerb állampolgársású férfi is, aki a lövéseket követően a biztonsági szolgálatnak jelezte a történteket, de időközben visszaköltözött hazájába.

 

Bezártak, minket meg ki...

Eljött végre a régen áhított tárgyalásnak napja, az utolsó a nyári szünet előtt. Mindenki arra számított: végre a szakértők meghallgatását követően tisztább, értelmezhetőbb, valósághű képet kapunk majd a terheltek, illetve az elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban… Azért is érint rosszul, hogy nem jött létre (Kiss Árpád Sándor, a terhelt védője személyiségi okokra hivatkozva zárt tárgyalást kért, erről később bővebben írok), a sok-sok zavaros képet megvilágítandó szükségesnek tartottam volna.

Indoklás: „Az igazságügyi pszichológiai és elmeszakértői jelentés több olyan személyes adatot és dolgot érint, ami nem tartozik a nyilvánosságra”. Az csak egy dolog, hogy (mint előző számunkban megírtam) mekkora traumát okozott számára, amikor megtudta, hogy 2009. februárban Tatárszentgyörgyön egy ötéves kisfiút lemészároltak le (mert azt tették, mint az állatokkal szokás).

(A teljes cikk a Leleplező 2011/3 új számában olvasható)

 

Oldal: CIGÁNYGYILKOSSÁG II: - Vajó Sándor
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - LEGNAGYOBB MAGYAR ALTERNATÍV FOLYÓIRAT - © 2008 - 2024 - leleplezo.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat